Alapkérdések az Élet értelméről

Részletek

Írta: Hoffman József

Publikálva: 2010. április 29.

Még egy rövid megjegyeznivaló jutott eszembe a "Miért engedi meg Isten...?" témával kapcsolatban.
Sokan vetik fel azt, hogyha Isten valóban igazságos, szerető, és mindenható, ahogy a keresztények gondolják, akkor miért nem szünteti meg most azonnal a szenvedést egyszer 's mindenkorra?
Biztosan azért, mert mégsem jó, vagy mert nem mindenható, vagy mert nem is létezik.
Akik ezt kérdezik, valószínűleg nem mérik fel, hogyha Isten végrehajtaná ezt az ítéletet, azt senki sem élné túl.

Ha Isten ma éjfélkor kitörölne minden gonoszt a világmindenségből, melyikünk lenne még itt éjfél után egy órakor?
Esetleg azt gondolod, hogy csak a szomszédod, kollégád, főnököd, konkurenciád... gonosz, te nem? Legyél őszinte magadhoz!

A rossz jelenléte nem egy általános probléma, hanem mindenek előtt személyes kérdés. Ha Isten nem volna kegyelmes, már mindannyian a pokolban lennénk.
Erre a rosszra pedig az egyetlen megoldás Isten megoldása: Jézus Krisztus.
Isten emberként belépett a történelembe, és saját magát áldozta fel azért, hogy megváltsa az embereket a bűneik alól. Ez egyedülálló! Semelyik más vallásban nem található ilyesmire példa. Nevezetesen, hogy az embernek semmit nem kell tennie, hanem pusztán elhinnie, hogy Isten már minden mást elintézett.

Az említett ítélet el fog következni "hamar".
("Térj meg: ha pedig nem, ellened megyek hamar..." Jel. 2.16)
Isten valóban el fog törölni minden bűnt és szenvedést, ekkor azonban sokakat meglepetések fognak érni! 
Azért hívják a jelen időszakot a kegyelem korának, mert Isten még vár, hogy az emberek megtérhessenek. Ez Istennek az a békessége, "mely minden értelmet felül halad" (Fil. 4.7)
Minden Jézus Krisztusnak engedelmeskedő ember megkapja Isten szeretetének, kegyelmének, bűnbocsánatának ajándékát INGYEN. Nincsen azonban más ajtó, csak Jézus, ahogy Ő maga mondja: "Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik" (Jn. 10.9)
Az Apostolok cselekedeteiben ez áll:
"És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk." (Apcsel. 4.12)

Mindez tehát nem szeretem - nem szeretem, tetszik - nem tetszik kérdése. Isten rendelkezett így. Létezhet azonban ennél nagyobb szeretet, mint hogy maga a Teremtő, Mindenható ISTEN áldozta fel magát - nem csak úgy általában a bűnökért, hanem - személy szerint értem (és érted is)? Kettőnk között csak annyi lehet a különbség, hogy én elfogadtam ezt, te esetleg még nem. A te személyes felelősséged, hogyan döntesz ebben!
"Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." (Apcsel. 17.31)
Ez a férfiú Jézus Krisztus.

Emlékeztetőül (hátha valaki nem olvasta) Jézusról négy feltételezésünk lehet, nem több:
a) Legenda. Ezt a történelemtudomány kizárta, nem érdemes foglalkozni vele. Jézus biztosan élt, létező személy volt. A kortársak körében nem lehet egy ember haláláról és feltámadásáról szóló legendát elterjeszteni, mint ahogy ma sem lehetne. (Olyan szinten biztosan nem, hogy ezért emberek mártír - nem önként vállalt, gondolok itt az öngyilkos szektákra, terroristákra - halált haljanak).
b) Hazug. Ezzel nem egyeztethetők össze a tanításai. Továbbá: mi haszna származott volna belőle? Miért viselte volna el a kínhalált is miatta?
c) Őrült. Tévedett, amikor istennek tartotta magát, mint sokan manapság is, tehát bolond volt. A róla szóló feljegyzésekben nyoma sincs azonban a skizofrénia, vagy bármely elmebetegség tüneteinek. Nála egészségesebb jellemet a mai elmeorvosok sem tudnának leírni.
d) Isten. Jézus azt mondta, hogy csakis ő bocsáthatja meg az emberek bűneit, senki más. Ilyesmit semelyik más vallás hirdetője, prófétája sem állított magáról. Jézus is csak akkor állíthatott ilyet, ha Ő valóban AZ Isten volt.
Ha az első három lehetőség nem áll meg, akkor ami marad, el kellene, hogy gondolkoztasson. Kérlek gondold végig mindegyiket! Van szerinted más lehetőség? (Csak komoly felvetéseket kérnék! A válasznak összhangban kell lennie a tanításokkal, melyeket Jézus hirdetett.)

Már idéztem ezt a Bibliaverset, de most újra ezzel zárom:
"Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel." (2 Kor. 5.20)

Részletek

Írta: Hoffman József

Publikálva: 2010. április 29.

Ez egy nagyon fontos kérdés. Nagyon sok ember van, aki Istent vádolja a világban található különböző szörnyűségekért. A legtöbb ember sajnos egyáltalán nincs tisztában, nem érti, hogy miért történik mindaz, ami történik. Igyekszem tehát megvilágítani. A Biblia ugyanis egészen világosan szól erről a dologról.

2009 áprilisban egy 4 napos konferenciát szerveztünk a "Miért engedi meg Isten...?" témában. A lényeget igyekszem most összefoglalni.

Egy tipikus kérdés:
"A jóisten minek teremtett bolhát, leprát, tüdőbajt?"

Válasz:

Isten a világot eredetileg nagyon jónak teremtette.

„És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. ” (1 Móz. 1.31)

Ez azt jelenti, hogy eredetileg az éden kertjében nem volt halál, az összes állat növényevő volt, azok is, amelyek ma húst esznek és minden dinoszaurusz is. „A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn. ” (1 Móz. 1.30 )

Ez a kijelentés persze furcsának tűnhet, de megmagyarázható. Méghozzá nem kényszerített következtetésekkel, hanem tudományosan. Most azonban ebbe nem mélyednék el, majd az http://evoluciorombolo.blogter.hu blogban egyszer erről is lesz szó. A kórokozó organizmusok, és minden ma kártékony élőlény akkor még nem volt az.

Azonban: „...egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál..." (Róm.5.12)
Ahogy már volt róla szó: "A bűn zsoldja a halál" (Róm. 6.23a)

A világ akkor romlott el, amikor megtörtént a bűneset. Következésképpen a bűneset előtt nem voltak betegségek, sem halál. Előtte semmiféle pusztulás nem létezett. Meghökkentőnek tűnhet, de a csillagok is azért robbannak fel azóta, mert az első emberpár vétkezett.

Isten előre megmondta az embernek, hogy ez lesz, ha megszegi a parancsot, és eszik arról a bizonyos fáról.

„De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. ” (1 Móz. 2.17)

Az ember azonban nem elégedett meg vele, hogy uralkodhat az egész teremtett világ felett, olyan akart lenni, mint Isten. Sőt azóta is állandóan ezt akarja.

Isten tehát az ember eme cselekedete miatt megátkoza az egész világot. "Átkozott legyen a föld te miattad" (1 Móz. 3.17)

John Maxwell egyik könyvében található egy karikatúra, ahol két ember beszélget. Azt kérdezi az egyik a másiktól:
- Néha megkérdezném Istent, hogy miért engedi meg, hogy ennyi szenvedés legyen a világban.
- És, miért nem kérdezed meg?
- Mert attól félek, hogy Ő is megkérdezné ugyanezt tőlem.

Nehogy azt gondolja valaki, hogy csakis Ádám és Éva miatt kell most mindenkinek szenvednie. Általuk romlott el minden, de azóta is MINDEN ember bűnös. Erről már volt szó korábban, úgyhogy most nem ismétlem meg.

Mielőtt tehát Istent kezdjük vádolni a szenvedéseink miatt (halál, betegségek, erőszak, gazdasági válság, szegénység stb.), nem árt magunkba néznünk! Konokságunkkal és büszkeségünkkel nem ugyanúgy lázadunk, mint Ádám és Éva?

Isten megengedi, hogy belátásunk szerint cselekedjünk. Miért vádoljuk tehát, ha a cselekedeteink következményit is engedi megtörténni?

Az előző bejegyzésben részletesen foglalkoztam azzal, hogyan kezeli Isten a bűnt. Mert gondoskodik megoldásról. Hogy ez sokaknak nem tetszik? Ez nem Isten hibája!

„Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása. ” (Róm. 5.18 ) Természetesen Jézus Kristusról van itt szó!

Isten megígérte, hogy helyre fogja állítani az eredeti romlatlan állapotot, de ebben csak azoknak lesz osztályrészük, akik elfogadják Jézust Megváltójuknak. Ezt mondja a Biblia. Ezen érdemes tehát neked is gondolkodnod, ha még nem tetted meg ezt a lépést.

Ha nem tetszik ez, bizony nagyon erősen reménykedjél benne, hogy az evolúció igaz legyen! Ha azonban valami naiv hit, akkor az élet spontán ki és továbbfejlődésében való bizonnyal az!

Részletek

Írta: Hoffman József

Publikálva: 2010. április 29.

Nem sokkal az e témában írt bejegyzés után hallgattam Schlingloff Sanyitól egy hasonló témájú hangfelvételt, és még egy másik esemény is arra indított, hogy kiegészítsem az eredeti bejegyzést.

Miért van betegség? Miért halnak meg idejekorán jó emberek?

Kit nevezhetünk jónak? Aki nem tesz rosszat, csak jót cselekszik? Aki "nem ártott senkinek"? Ez nem egészen így van.
Kérdezzük meg Istent. Ő ezt mondja: „nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.” (Zsolt. 14.3)

Egy közeli hozzátartozó, barát elvesztésekor vannak, akik Istennek szegezik vádjaikat.
Miért Ő? Miért ilyen korán?

Egyet biztosan tudunk: mindenki meghal egyszer. A kérdés csak az, hogy mikor?
Isten válaszol nekünk: „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.”  (Préd. 3.1-2)

Miért halnak meg gyerekek? Ők tényleg bűntelenek vajon?
„Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.” (Zsolt. 51.7 )

Ezek nagyon mély kérdések. A rájuk adott válaszoktól függ sorsunk az örökkévalóságban. Megértjük-e, Istent, hogy miért rendelkezett így?
Megpróbálok a Biblia alapján válaszolni rá.

Ahogy az előzőben is írtam, Isten - miután megteremtette a világot - az embernek adta azt, hogy uralkodjék rajta.
Isten tökéletes akaratában, melyet nekünk szánt, nem volt betegség, sem halál. Az Édenkerti bűneset egyáltalán nem jelképes esemény. Ádám és Éva valóban létező személyek voltak, nem mitológiai figurák. Épp annyira léteztek, mint Julius Ceasar, István király, Napóleon vagy Kossuth Lajos. A történelem valós szereplői voltak.

A bukás következménye az is, hogy az ember megpróbálja az elképzeléseihez igazítani a Bibliát, pedig az elképzeléseit kellene a Bibliához igazítania. Ez a felfuvalkodottság azóta is kiséri az embert: "Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság." (Példabeszédek 16.18)

Az ember bukása után Istennek szükségszerűen le kellett "butítania" a világot. Be kellett hoznia a betegséget és a halált, hogy az ember a bűnös természetével ne élhesen örökké. Továbbá csak a halál révén nyerhető bűnbocsánat -> előkép Jézus Krisztushoz.

Miért kell azonban gyerekeknek is meghalniuk? Hiszen még alig-alig éltek. Gondoljunk csak az éhínségre Afrikában és másutt. Miért ilyen kegyetlen Isten?

Sajnos ez egy nagyon szűklátókörű, szentimentális gondolkodásmód. Egy hitetlen ember szemszögéből ez kegyetlennek tűnik, hiszen csak a földi életet látja. Isten nézőpontja azonban az örökkévalóság, melyben a földi lét egy milliomod másodpercnél is kevesebb.

Minden ember szabadon dönt Isten mellett, vagy ellene, miután elérte a döntésképes életkort. Gyermekként még nem felel a cselekedeteiért.

Egy gyermeknek meghalni - a felelősségre vonhatóság kora előtt -, a kegyelem megnyilvánulása, egyfajta isteni mentőakció.

Ezek a gyerekek, ha felnőnek, Isten ellenségei lettek volna. Bálványimádók, különböző vallások követői, evolucionisták, ateisták, New Age hívők stb. Elutasították volna Istent, így büntetésük az örök halál lett volna. Ezért Isten még ez előtt kimentette a világból őket, hogy vele lehessenek a mennyben. 

Amit mi kegyetlenségnek látunk, az valójában a legmagasabb fokú szeretet megnyilvánulása.

A Teremtő természetéből az következik, hogy felnőttek esetében senki nem hal meg addig, amíg van esély rá, hogy kibéküljön Istennel.

Miért születnek egyesek fogyatékosan, vagy válnak azzá (vakká, bénává, súlyos betegségekben szenvedőkké)?
Elsősorban a már említett bűneset miatt.
Mindennek és mindenkinek megvan a helye Isten tervében, mint János evangéliumában a vakon született embernek:
„És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”  (Jn. 9.2-3 )
A történetben - mely egyben példázat is - Jézus meggyógította a vakot, és az látott. „A kinek van füle a hallásra, hallja” mondta gyakran Jézus. Ez példázza az embereket, akik vakok az igazságra - a sötétségben járnak -, és akik számára Jézus hozza el a világosságot. Ily módon vált a vak ember Isten dicsőségére azáltal, hogy sokan hittek általa.
Nem állítom, hogy minden esetben így van, de előfordulhat, hogy valakinek a szegénysége, esetleg betegsége vagy más problémája, - talán halála is -, neki vagy másoknak a megmentését szolgálja Isten akaratában.


Mostanában történt - ez a második dolog, amiért írok -, hogy egy közeli barátunk édesanyja meghalt viszonylag fiatalon, súlyos betegség után.
A barátunk - aki nem hívő - ezért az "odafentieket" vádolta, hogy miért történt mindez.
Sokat gondolkodtam rajta, hogy mit mondhatnék neki vigasztalásul.

Azt gondolom, hogy Isten mindent tud a jóra használni. Ezt már többször láttam a magam és mások életében is.
Jézus ismeri az övéit (Jn. 10.14), és noha szabad akaratot adott, természetsen tudja, hogy ki fog megtérni, és ki nem. Ez persze nem ment fel senkit a döntésének felelőssége alól!
Isten kényszeríthetne is persze, hogy azt tegyük amit Ő akar. Azonban a végtelen kegyelméből fogva nem avatkozik bele erővel a döntéseinkbe. Nem nyom pisztolyt a fejünkhöz. Helyette kizárólag az érvelést használja a meggyőzésre.

A kulcsmondat tehát ez:
Isten egy meg nem tért családtag halálát - aki biztosan nem is tért volna meg -, is tudja arra használni, hogy megtérésre hívja az itt maradtakat.

A legtöbb ember annyira el van foglalva magával és kicsinyes céljaival az élete során, hogy nem is gondol rá, hogy egyszer bizony ő is meg fog halni. Ha még viszonylagos anyagi jólétben, egészségben is él, akkor pláne eszébe se jut Istent keresni. 
„Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.” (Mt. 19.24, Mk. 10,25, Lk. 18.25)
Sokan félreértik ezt a verset (mely három helyen is előfordul az evangéliumokban, bizonyára nem véletlenül). Nem a vagyona miatt nehéz bejunia a gazdagnak Isten országába, hanem, mert jóléte miatt megfeledkezik Istenről.
Egy közelálló ember halála felrázhat ebből a közönyből. Úgy, mint amikor egy ájult embert pofonvágnak, hogy térjen magához. Ez a pofon életet menthet. Adott esetben örök életet.

Mi keresztyének ismerjük a halál ellenszerét: Higgy, és örök életed van.
Ennyi. Nincs apró betűs rész!

Nem 90% Jézus, 10% jó cselekedetek, mint egy katolikus pap mondta egyszer. 100% Jézus, neked csak hinned kell benne. Ell kell ismerned, hogy bűnös vagy, és hogy a saját erődből nem tudod megmenteni magad. Hinned kell benne, hogy Jézus már mindent elvégzett helyetted. Az adóságod - bűneid -, rendezve vannak. BÁRMIT is tettél eddig, vagy teszel a jövőben, rendezve van. Annyi kell csak, hogy feladd a büszkeséged, és alázatosan ezt mond: "Úr Jézus! Megvallom Neked, hogy bűnös vagyok, kérlek bocsáss meg nekem! Tudom, hogy Te haltál meg a bűneimért, és én ezt most elfogadom! Kérlek legyél a Megváltóm, adj nekem örök életet!"


Gondolom lesznek, akik ezt az írást is valamiféle hittérítésnek vélik.
Felfogható ez azonban úgy is, mint egy ház esetében, mely tele van emberekkel. Észreveszed, hogy kigyulladt, de nem szólsz senkinek. "Én nem vagyok egy ilyen megmentős fajta. Persze, majd odamegyek, és elkezdem rábeszélni az embereket, hogy jöjjenek ki a házból? Láthatóan nagyon jól elvannak ott bent. Gondoskodjon magáról mindenki, ahogy tud. Majd csak észreveszik, hogy ég a házuk."
Jézus ezt mondja: „Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket” (Lk. 3.8), továbbá: „Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek.” (Jn. 15.17)
A szeretet pedig nem engedi meg, hogy ne szóljunk, hogy ég a házad!

A büszkeség ellentettje az alázat, mely nem csak a maga hasznát keresi, hanem másokét is. Tudom, hogy sokan azt mondják: "Én nem kérek belőle!"

Hálózatépítőként megtanultam: nem lehet mindenkit megnyerni, hanem keresni kell azokat, akik nyitottak és szükségük van az ajánlatra. Erre az "ajánlatra" persze mindenkinek szüksége lenne, de nem lesz mindenki most nyitott az elfogadásra, tudom.

Az én szakterületem - és erről szól ez a blog is - MLM-ezőknek szakmai segítséget nyújtani, hogy sikeresebbek lehessenek az üzletépítésben. Nagyon elterjedt manapság az üzleti világban a mindenféle New Age, ezoterikus, sőt okkult módszerek használata. Mindezek nagyon jónak tűnnek fel előttünk, emberek előtt, de nem Isten előtt. Mit használ azonban az üzleti siker, ha lélek elveszik?
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” (Mk. 8.36)

Az igerészben szereplő világ = kozmosz az eredeti görögben. Mit használ az embernek tehát, ha az egész Univerzumot meghódítja is (akár fizikailag, akár az "erők, energiák, csakrák stb. területén"), ha a végén a lelke elveszik? Ránézésre semmi rossz nincs nincs ezekben a módszerekben, sőt némelyik igen jónak, hasznosnak mutatkozik. Működik, ahogy használói állítják. Mindebben nem is kételkedem. De mit használ az embernek, ha...

A tanáncsom a végén ez:
Keresd, keresd az Igazságot! Vizsgáld meg miben hiszel! Nem elég, hogy működik, nem elég, hogy megelégít, nem elég, hogy sokan hisznek benne!

A valósággal kell összhangban lennie.
Nem lesz még egy lehetőség!

A Biblia nem vallás, nem naív hit. Akár a belső, akár a külső bizonyítékokat vizsgáljuk meg, látni fogjuk, hogy igaz. Akik valóban, becsületesen elvégezték ezeket a vizsgálatokat*, azok mind erre a megállapításra jutottak.

Ha engem kérdezne valaki, miért vagyok keresztény, én is azt mondanám: azért, mert nem tudtam megcáfolni.
Vizsgáld meg Te is, ne nekem higgy!
„Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel.”  (2 Kor. 5.20)


Ha intellektuális típus vagy, egy zseniális, részletes bizonyítás található itt:
TERMÉSZETTUDOMÁNYOS ISTENÉRVEK
http://gondolkodom.hu/acview.php?ArtID=213

*Frank Morrison - egy brit jogász, aki nekilátott egy könyv megírásának, melyben tagadni akarta Jézus feltámadását - írt is egy könyvet, de ez nem az a könyv lett, amit eredetileg eltervezett. Ahogy vizsgálta a Krisztus feltámadását alátámasztó bizonyítékokat, e kétkedő jogász olyan meggyőzőnek találta azokat, hogy kénytelen volt elfogadni őket és hívő lett. A könyv, melyet végül is írt - Ki mozdította el a követ? címmel - a Krisztus feltámadása mellett szóló bizonyítékokat taglalja.
További hasonló példák:
http://maranatha.uw.hu/kijezus.htm

Részletek

Írta: Hoffman József

Publikálva: 2010. április 27.

Különböző beszélgetések során azt tapasztalom, hogy sokan vannak, akik a bibliai kijelentések közül leginkább a Pokol és a Menny létezését nem tudják elfogadni. Vagy a fizikai léthez kötött, materialista gondolkodásmódjuk miatt, vagy mert nem tartják igazságosnak a Biblia által eléjük tárt útját annak, hogyan kerülhet az egyik vagy másik helyre az ember.

„A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.”