Miért fontos Isten létezése?

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

A "Létezik-e Isten?" bejegyzésben azt igyekeztem bemutatni, hogy a világ logikus szemrevételezése, vizsgálata egyértelműen azt feltételezi, hogy egy Intelligens Tervező értelmének és munkájának eredménye, nem pedig a véletlené. Sőt, azt is igyekeztem bemutatni, hogy ez a Tervező konkrétan meg is nevezhető, a Bibliában önmagát kijelentő Isten.

Vallásnak nevezzük azokat a próbálkozásokat, melyeket az ember talált ki arra, hogy magyarázza a világot, illetve irányelveket adjon neki az életvezetésben. Sajnos a keresztény egyházak jó része is csak vallást kínál a híveinek, amikor különféle törvényeskedő cselekedetek követésére szólít fel, azt hirdetve, hogy ezeken keresztül lehet kapcsolatuk Istennel.

A Biblia azonban NEM EZT MONDJA!

Vallás: ember -> Isten 
Biblia: Isten -> ember

Mielőtt azonban további  bizonyítási módokat keresnénk az Isten vs. Véletlen közötti helyes választás megtalálásában, egy rendkívül fontos dolog miatt meg kell állni. (Isten létezése még nagyon sokféle más úton is bizonyítható, azonban - ez az én egyéni véleményem - a lételméleti a legmeggyőzőbb. Másnak lehet, hogy másik úton jut el ide).

Az emberi létünk értelmét keresve három alapkérdést kell feltennünk:

- Honnan jövünk?

- Miért élünk?

- Merre tartunk?

Isten létezését vizsgálva még csak az első kérdést boncolgattuk. Kétségtelenül fontos megértenünk, hogy honnan jövünk, ugyanis értékítéleteink alapját jelenti, hogy miképpen tekintünk önmagunkra. Ha pusztán élettelen anyagból származunk a véletlen és az idő furcsa összjátékának eredményeképpen, az más értékítélettel ruház fel minket, mintha egy értelmes Teremtő alkotott volna isteni képmásra, és céllal bennünket.

Próbáld ki: menj oda valakihez, és mond neki: a te ősapád egy féreg volt, Te pedig egy patkánytól származol! Lehet, hogy jókora pofonnal fogja honorálni ezt a helyzetértékelést? Pedig az evolúciótan alapján tényeket közöltél! Valóban ezt szeretnéd tanítani a gyermekeidnek is?

Mielőtt tehát az első kérdést tovább boncolgatnánk, vessünk néhány pillantást a másik kettőre is. Ezek nélkül az első ugyanis merő szószaporítás csupán.

Tedd fel magadnak ezt a kérdést:

- Ha számodra is kielégítő módon, tényszerűen sikerülne bebizonyítani, hogy Isten létezik, hinnél benne? Ami még ennél is fontosabb: elfogadnád, amit mond, engedelmeskednél neki?

Ha a válaszod bármelyik kérdésre NEM, akkor igazából felesleges is Isten létezéséről tovább elmélkedned, és egymást győzködnünk is értelmetlen pro és kontra.

(Fordítva: én megvizsgáltam azt is, hogy megmagyarázható-e a világ egy intelligens alkotó nélkül, és azt találtam, hogy NEM).

Ha azonban azt mondod, hogy a tényeknek fejet hajtanék, csak még nem találkoztam kellően meggyőző bizonyítékokkal, melyek Isten létezése mellett szólnak, akkor van értelme a további informálódásnak.

Tulajdonképpen ez a különbség az ateista és az agnosztikus között. Az előbbi kategorikusan kijelenti, hogy nincs Isten, a világ kialakulása megmagyarázható pusztán fizikai és kémiai folyamatok által. Amit még nem tudunk, azt az elméletünk keretein belül meg tudjuk majd magyarázni, "idővel". Ez a kijelentés azonban pusztán feltételezés, nem tudományos bizonyíték.

Van persze olyan gondolkodásmód is, hogy soha nem tudhatunk semmit biztosan, minden viszonylagos, "relatív". Nincs igaz-hamis, helyes-helytelen, minden "nézőpont kérdése". Ez a teljes kétségbeesés mocsara. Nem tudom, honnan jövök, hol vagyok, merre menjek, miért vagyok itt egyáltalán. Sajnos a mai emberre ez a jellemző. Én azonban nem osztom ezt a nézetet, mert ez megfoszt bennünket a megismerés minden lehetőségétől. Ha alapvető igazságok megkérdőjelezhetőek pusztán azon az alapon, hogy "nekem nem tetszenek", akkor elveszítjük tulajdonképpen a józan ítélőképességünket.

- Kérek fél kiló paradicsomot!
- Tessék.
- De hát ez alma!?
- Neked lehet, hogy alma, nekem paradicsom!

Nem lehet hidakat építeni, ha nem értünk egyet az alapvető fizikai (statika, mechanika stb.) törvényekben. Nem kereshetjük a végső okot, ha nem tételezzük fel, a szintén létező törvények (mint amilyen az ok-okozat) alapján, hogy létezik.

A lét, a világ tényeit nem értelmezhetjük a saját ízlésünk szerint! Ha tagadunk valamit, azt kellően meg kell alapozni, bizonyítékokkal alátámasztani. A bizonyításhoz pedig fel kell használni a már elfogadott tényeket, különben csak üres okoskodásról beszélünk, nem gondolkodásról.

A szintézisen alapuló gondolkodásmód (mely Hegel-től majd Kierkegaard-tól ered), pontosan ezt a szilárd megismerési alapot ásta alá, hatásukra (is) gondolkodik a ma embere "minden relatív" alapon.

Szinte állandóan belefutok ebbe az érvelési rendszerbe. Annyira átitatta a nyugati civilizáció világlátását, hogy a legtöbb ember számára már észrevétlen is marad, hiszen mindenki így gondolkodik.

Az ember agya azonban csodálatos alkotás, meg tud szabadulni a beépült sztereotípiáktól, ha szakítani akar konvenciókkal, és szembe mer fordulni a többség véleményével. Félreértés ne essék, Istenben hinni (oly módon, ahogy a Biblia írja) a kisebbség kiváltsága, a többség tagadja Istent, vagy maximum egy vallást követ, ami hiábavaló cselekedet.

Manapság divat az ún. panteizmusban hinni (isten = természet, univerzum, isteni energia stb). Mivel még a tudomány szerint is az univerzum létrejött valamikor, nem örök, ezért nem tartható semmiképpen istennek.

Az agnosztikus viszont azt mondja tehát, hogy nem tudom, hogy van-e Isten, még nem láttam rá bizonyítékot. A meggyőződéses agnosztikus azt mondja, hogy soha nem is lehetséges ilyet találni, a bizonytalan agnosztikus azt mondja, én még nem találtam ilyet, de nem zárható ki teljesen, hogy van.

Mivel az ember soha nem rendelkezhet a létező tudás teljességével, ezért igazából csak az agnosztikusnak van létjogosultsága. Ha ugyanis az ember nem tud MINDENT, akkor abban a szegmensben, amit nem ismer, ott rejtőzhet Isten. És persze, ha Isten úgy akarná, az ember soha nem is szerezhetne tudomást a létezéséről.

Gondolj bele, ha Te létrehoznál valamit (mint mondjuk egy fazekas egy edényt), akkor nem azt várnád el, hogy teremtményed a Te elvárásaidnak megfelelően funkcionáljon? Amit Te hoztál létre, a saját erőforrásaidból, az a Te tulajdonod. Mit szólnál hozzá, ha a tál azt mondaná, hogy én nem akarok levesestál lenni, és nagyobb dolgokra vágyom, én frizbi (dobókorong) szeretnék lenni, és repülni akarok. Mivel nem vagy egy diktátor, azt mondhatnád: ám legyen. Figyelmeztetlek azonban, tál, ha leesel, darabokra fogsz törni, és a velem való közösséget is elveszíted ezzel a döntéseddel! De dönts, tál, ahogy akarsz. Szabad akaratot adok neked.

Nos, ez az ember helyzete is, Istennel való viszonyában.

Ha az élettelen anyagtól származunk, akkor nincs igazi értelme az életünknek. Azért élünk, mert a véletlen így hozta. Megszületünk, élünk egy darabig, aztán meghalunk. Ennyi. Ha így van, jól teszzük, ha minél több élvezetet szerzünk magunknak az életünk során, hiszen csak ennyi adatott (adatott?!) nekünk. Nem kell másokra tekintettel lennünk, hiszen úgy sem kéri számon senki a cselekedeteinket. Egyre többen élnek így. Tulajdonképpen érdekes kérdés, hogy miért nem él MINDENKI, teljes mértékben így? Mi magyarázza, hogy van erkölcs, amely valamelyest korlátot szab ennek? Minél inkább tagadja a világ Istent, annál inkább terjed a hedonizmus (élvhajhászat).

Ha azonban Istentől eredeztetjük magunkat, akkor okkal feltételezzük, hogy céllal lettünk teremtve, és ennél a Teremtőnél megtaláljuk, hogy MIÉRT ÉLÜNK.

Esetlegesen arra is választ kaphatunk, hogy mi a helyzetünk ebben a világban, és hová tartunk, mi fog velünk történni.

Tételezzük fel, hogy van Isten. Ami egyébként - én úgy gondolom -, egy sokkal biztatóbb, - hogy úgy mondjam, üdvözítőbb - feltételezés, mint az "ősöm egy mikroba volt, én pedig mutációk véletlen és céltalan terméke vagyok" feltevés.

Mint már írtam, Isten megtehetné, hogy a háttérben marad, és semmit sem mond el magáról a teremtményének. Ez esetben mi soha nem tudhatnánk róla semmi igazat, legfeljebb amit magunk találnánk ki (ezt teszik a vallások).

Logikailag azonban inkább az a valószínűbb, hogy valamilyen módon beszélni akar hozzánk. Nézzünk tehát körül, hátha találunk valamit, ahol Isten üzenetével találkozhatunk.

HOPPÁ, hiszen itt van egy Biblia nevezetű könyv, ami éppen ezt állítja magáról! (Hogy miért nem az egyéb ún. "szent iratokban" kell keresnünk Istent, arra itt most bővebben nem térnék ki, tulajdonképpen a lételméleti bizonyítás a válasz rá, hogy miért a Biblia Istene a valódi.)

Tehát pusztán gondolatkísérlet folytán vártuk valami hasonló létezését, és valóban, létezik ilyen közlés.

Na jó, de honnan tudjam, hogy ez az írás valóban a Teremtő Istentől származik? Ha Isten valóban Mindenható (MINDEN fölött hatalma van), akkor feltételezhetjük, hogy tud azért tenni, hogy üzenete pontosan legyen rögzítve, és tisztán is tudja tartani azt. Tegyük tehát az igazság próbája alá. Isten soha nem tévedhet, nem hazudhat, nem szabad tehát találnunk benne EGYETLEN tévedést sem.

Hogyan igazolhatná Isten az utókornak, hogy az írás hiteles? Többféleképpen is lehetséges, de a legszembetűnőbb, amikor részletes pontossággal leírja olyan események lefolyását (tehát nem egyszerűen a megtörténtét), amelyek évszázadokkal később történnek meg. Ilyesmire ember nem képes, véletlenszerű bekövetkezésük matematikai valószínűsége pedig nulla. (Hozzávetőlegesen annyi, mintha 2 és fél éven át minden héten 5 találatunk lenne a lottón, úgy, hogy 1 hét sem maradhat ki).

És lám. Több mint 3000 ilyen bekövetkezett ún. prófécia található benne, melyek tökéletes részletességgel teljesültek be. LEHETETLEN, ismét mondom, lehetetlen, hogy a Biblia pusztán emberi alkotás legyen, ha az egészet egyben vizsgáljuk. Egyszerűen nincs rá más magyarázat, csak ha Isten a szerző.

A Bibliában, ha alaposan megvizsgálja valaki, nincs egyetlen hibás adat sem.

Már maga a létezése és elpusztíthatatlansága több mint meglepő: emberi logikával megmagyarázhatatlan. Nem csak hogy egységes a mondanivalója, hanem egy folyamatos kijelentést tartalmaz. Értő olvasónak világosan megfigyelhető, hogy a mögöttes szerző egyre több és több információt tár az olvasó elé. Teljes képet fest a világ és benne az ember megjelenésétől jelenlegi helyzetén át a várható végkifejletig. Mindezt pedig úgy, hogy mindig mindenben összhangban van a valósággal. Józan emberi ésszel egyszerűen elképzelhetetlen, hogy mindez pusztán különböző korokban élt emberektől származzon. Van persze, aki ez utóbbit AKARJA hinni. Megteheti, de sajnos téved. E tévedésnek (vagy inkább szándékos lázadásnak) súlyos következménye van.

Erre szeretném mindenekelőtt felhívni a figyelmet, és bemutatni a megoldást is.

A Biblia tehát nem tehetséges irodalmárok műve, sem nem filozófusok mélyen szántó gondolatatit tartalmazza, hanem maga a Szent Isten szólt hozzánk általa. Előfordult, hogy az írók nem is pontosan értették, amit leírtak  (Pl. Dániel 12.8: „Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?”)

Aki esetleg nem tudná, a Biblia nem egyházi előírások és liturgiák gyűjteménye, hanem egy komplex, teljes körű és tökéletes megoldásrendszer az ember számára.

Isten nem mond el mindent nekünk, de amit mond az minden Igaz, és elegendő információ. (Ki más tudna egy szerkezethez pontosabb használati utasítást mellékelni, mint a tervezője?)

Mit tudhatunk meg tehát a Bibliából a jelenlegi helyzetünkkel és a jövőnkkel kapcsolatban? Mondja meg Isten:

"...az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva;..." (1 Mózes 8.21)

"...nincsen ember, a ki ne vétkeznék..." (1 Kir. 8.46)

"Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem." (Zsoltár 14.3 )

"...egy élő sem igaz előtted!" (Zsoltár 143.2)

"Mert nincs egy igaz ember is a földön, a ki jót cselekednék és nem vétkeznék." (Prédikátor 7.20)

"Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül." (Római levél 3.23)

Ez a rövid kis levezetés cirka 1500 év alatt íródott le, Mózestől Pál apostolig. Mint láthatjuk Isten véleménye nem változott eme hosszú idő alatt, és azóta sem: minden ember bűnös, és szűkölködik (tehát híján van a jónak, vagyis Isten dicsőségének).

A Biblia emberképe tehát gyökeresen ellentmond a humanista, marxista és egyéb ideáloknak, melyek az embert eleve jónak tételezik fel (a ma született bárány), aki csak a társadalom "a körülmények" hatására válik rosszá.

Isten tehát nemcsak a diktátorokat, gyilkosokat, rablókat, drogkereskedőket stb. (tehát a nyilvánvaló bűnöket elkövetőket) nevezi bűnösöknek, hanem MINDEN embert. Engem is, Téged is.

Isten az embert a maga képére, magas méltósággal teremtette. Szabad akaratot is kapott, de mellé nagy  felelősséget is. Az Éden-kerti bűneset óta azonban bukott állapotban van, és lényénél fogva hajlamos arra, hogy vétkezzék Isten, az embertársai és a környezete ellen. Ez a mai helyzete.

Isten viszont szent. Ő az abszolút tisztaság. Ő az Igazság, aki ennek szellemében ítéletet kell mondjon a bűn felett. Isten jelleméből következik ez.

"De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz." (1 Móz. 2.17) Az ember azonban mégis evett, mert olyan akart lenni, mint Isten. Ez a vágya azóta is benne él. Kell erre ékesebb bizonyíték, mint a különféle New Age mozgalmak tanai?

Tehát: "A bűn zsoldja (fizetsége) a halál" (Róm. 6.23a).

A Biblia háromféle halálról beszél:

- Testi halál: "visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz." (1 Móz. 3.19) Ezzel azonban az ember egzisztenciája még nem szűnik meg.

- Lelki (szellemi) halál. Ez az Istennel való közösség megszűntét jelenti, és a bűneset megtörténte után azonnal bekövetkezett. Minden ember a szellemi halál állapotában jön a világra. "...egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;" (Róm. 5.12). Ezért mondta Jézus: "...Szükség néktek újonnan születnetek." (János 3.7 )

- Örök halál. A zsidókhoz írt levél 9.27-ben van leírva az átmenet a testi halálból az örök halálba: "És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:" A testi halál bekövetkeztekor minden ember ítéletre megy, és bűnei miatt jogosan érdemli ki az örök halált, hacsak...

Hacsak Isten nem gondoskodott volna Megoldásról.

Hogyan bocsáthatja meg a szent Isten a bűnt? Valakinek vállalnia kell a bűnösök bűneinek büntetését, fizetnie, bűnhődnie kell. "A bűn zsoldja a halál", mondja Isten, tehát akármilyen fizetség nem elegendő, valakinek a vérét kell adnia érte. Bűnös ember nem fizethet mások bűneiért. Olyasvalaki kell, aki bűntelen. De "minden ember bűnös". Mi hát isten megoldása?

A Rómaiakhoz írt levél 6.23 második fele így folytatja: "...az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban." (Róm. 6.23b)

"Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." (Róm. 5.8)

Isten tehát megtette az egyetlen lehetséges megoldást. Ezért jött el az emberré lett Ige, Jézus Krisztus a világba, hogy leéljen egy bűntelen életet, és a saját vére által fizessen MINDEN EMBER, minden bűnéért.

"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn. 3.16)

Isten nem akarja azt, hogy a bűnei miatt az örök halál várjon akár egyetlen emberre is. Szerete jeléül feláldozta egyszülött Fiát, hogy minden ember élhessen. Létezik ennél magasabb fokú szeretet? Hogyan képzelheti bárki is egy ilyen Istenről, hogy gonosz? Isten olykor megbünteti az engedetlen embereket. Úgy, ahogyan egy szerető apának is meg kell(ene) fenyítenie a gyermekét, hogy jó magaviseletre nevelje. A gyermek ilyenkor lehet, hogy mérges az apjára, mert nem érti, hogy ez az ő érdekében van. (Nem a méregből lekevert pofonokra és a családon belüli erőszakra gondolok. Isten pontos útmutatást ad a gyermeknevelés helyes módjáról is).

Ahhoz azonban, hogy ez a megváltás a bűnök alól rád is elhasson, először is be kell ismerned, hogy Isten előtt Te is bűnös vagy és önmagad nem tudod „megigazítani”. Ezután hinned kell Jézus Krisztusban. Vagyis abban, hogy  Ő valóban az Isten, valóban itt járt a földön a történem egy bizonyos jól behatárolt idejében, valóban meghalt mindenki bűnéért (a tiédért is), valóban eltemették, valóban feltámadt harmadnapra, és valóban megjelent sokaknak.

EZ az Evangélium. Ez nem vallás. Ez Isten terve a bűnös ember megmentésére. Nincs más út!

"Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam." (Jn. 14.6)

Hanemha = csakis. Csakis Jézuson keresztül van megváltás! Ő az egyetlen, akiről az van feljegyezve, hogí itt járt köztünk, meghalt de feltámadt, és most is él.

Ez a kizárólagosság, "toleranciahiány" gyakran nyugtalanítja az embereket, és azt mondják:

- A többi vallás hívei között is vannak becsületes emberek. Őszintén imádkoznak Istenhez, és bíznak a vallásukban. Hogy-hogy nem ismeri el ezt Isten, ha ő a Szeretet?

- Sokan fáradoznak a különböző vallások egymás közötti megértésén és megbékélésén. Miért ne üdvözülhetne ki-ki a maga módján? Az Evangélium rendkívül türelmetlen, hogy a kizárólagosság igényével lép fel, és minden más utat elvet.

Ahogyan Werner Gitt professzor is mondja: ezek és a hasonló gondolatmenetek mind emberi elképzelések, és nem vitatjuk, hogy jóakaratúak. Itt azonban nem jóakaratról van szó, hanem a tényállás helyes felismeréséről. Ha az életedet csak műtéttel lehet megmenteni, akkor vajon toleranciahiány az orvos részéről, hogy visszautasítja a kérésedet, hogy írjon fel inkább tablettákat? (W.Gitt - És a többi vallás? 66.o.)

Isten ezt az egyetlen utat készítette el az embernek, minden más módszerrel az ember "lábbal tapodja a Jézus Krisztus vérét" (Zsidók 10.29), vagyis semmibe veszi Jézus keresztáldozatát.

Vajon Te mit szólnál hozzá, ha a fiadat fel kellene áldoznod azért, hogy ezrek vagy milliók megmeneküljenek. Utána pedig ezek a megmentettek említésre se méltatnák a fiadat? Gondold meg!

Amit tenned kell tehát, az nem egy vallás előírásainak követése. Nem jó cselekedetek (adakozás, karitatív tevékenység stb.). Nem tartózkodás a bűntől (erre tökéletes mértékben úgy sem képes senki).

Ezek utóbbiak is fontosak, de az első, hogy el kell ismerned, hogy bűnös vagy, meg kell vallanod ezt Krisztusnak, majd kérned kell, hogy bocsássa meg mindezt neked. Ennyi. Ez a te részed ebből. Minden mást már Isten elrendezett. Mindenkinek személyesen kell ebben döntenie.

"Mert minden, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik." (Róm. 10.13 )

Ne hidd tehát, hogy ez egy vallásos, hittérítő szöveg volt, amit olvastál. Ez az Igazság. Isten Igazsága, nem az enyém!

Járj még utána, bizonyosodj meg róla több módon is. Elsőnek mindjárt a Bibliát javasolnám. Az Újszövetséggel, János Evangéliumával érdemes kezdened. Ebből világlik ki leghamarabb, amiről itt beszéltem. Az Interneten már számos online Biblia beszerezhető. (Én is ezen a módon kezdtem először olvasni). A Károli fordítást javaslom. Kicsit régiesebb a nyelvezete, de ez áll a legközelebb az eredetihez.

Ne feledd, ez nem egy lényegtelen kérdés! Az örökkévalóságban való helyzeted (és talán szeretteid helyzete) is múlik rajta, hogyan döntesz ebben a kérdésben! Mi van - kérdem én - mi van, ha  - netán, talán -, mégis, ez igazság? Ha igaz és elutasítod, a testi halál után már nincs második esélyed!

Mindig szívszorító, ha egy katolikus, vagy más temetésen a pap az elhunyt lelki üdvéért imádkozik. Ilyenkor mindig felmerül, hogy ez az ember nem olvassa a Bibliát, vagy szándékosan hazudik? A halál után már késő könyörögni az elhunyt lelki üdvéért. Előtte kell még személyesen elfogadni, ha pedig nem, akkor sajnos ez Jézus ítélete:

"Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben." (Jn. 8.24 )

(Itt megérne egy külön értekezést az „én vagyok”. Vesd össze: 1 Mózes 3.16: „VAGYOK AKI VAGYOK”)

Aki pedig a bűneiben hal meg, azon az "Isten haragja marad rajta" (János 3.36)

"A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta."

Te beengednél egy bűnözőt a lakásodba? Isten sem engedi be az országába az olyan bűnösöket, akik nem tisztultak meg bűneiktől. A megtisztítást pedg csakis Krisztus vére tudja elvégezni.

Záró gondolatok

Mint láthattad, nem öncélúan, intellektuális kalandot keresve kezdtem bele abba, hogy Isten létezését bizonyítsam. Ahogy F.A. Schaeffer mondta egyik könyvnek címében: Ő létezik, és nem hallgat!

Amit pedig mondani akar, annak legfőbb üzenete az a mód, ahogy visszakerülhet a bűnös ember a szent Isten közösségébe. Persze a Biblia még számos más területen is megmutatja a helyes utat és viselkedést (házasság, gyermeknevelés, kommunikáció, emberi kapcsolatok, viszonyulás a kormányzati hatalomhoz, munka, üzlet stb.)

A teremtés kérdése nem a legfőbb üzente a Bibliának, ezért nem is tudományosan részletes, noha ennek ellenére pontos. Semmi nem szivárgott bele az akkori népek eredetmítoszaiból. Ha valaki megvizsgálja az akkori népek hiedelmeit, elég mai szemmel hajmeresző elképzelést talál.

 

Megkérdezték egyszer, hogy én mi alapján ítélek valamit helyesnek, vagy helytelennek? Világi, materialista környezetben nem is olyan könnyű erre válaszolni. (Mert ugye "minden relatív").

Evolucionista szempontból az, ha odamegyek hozzád és lelőlek, az helyes, mert az erősebb túlélését biztosítom. Láthatod, számos olyan dolog van, amelyet nem lehet eme elmélet keretein belül megmagyarázni. Van, amikor egy házat, amely erősen omladozik, nem javígatni kell, hanem lebontani, felrobbantani, és újat építeni helyette. Úgy vélem az evolúció egy ilyen ház.

Most azonban már nagyon könnyen tudok ebben dönteni. Helyes az, amit a Biblia alapján helyesnek lehet tartani. Nincs minden helyzetre konkrét utalás az Írásban (de nagyon sokra igen), de elég arra gondolni, hogyha Isten előtt kellene számot adni erről a cselekedetről, Ő vajon milyennek ítélné meg?

Meg kell mondanom, ez nagyon könnyűvé teszi a döntéseket, igen ritkán kell hezitálnom. A legtöbbször világosan felismerhető a helyes út, üzleti döntésekben is. Amikor például egy üzleti ajánlat mögött kitapinthatóan csak a pénz húzódik meg, értékteremtés nélkül, akkor nem esik nehezemre visszautasítanom.

Miért tartom szükségesnek ezt az üzenetet a világ tudomására hozni, terjeszteni? Isten parancsa ez: "Mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, a ki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről, " (1 Pt. 3.15). "És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket." (Jn. 8.32 )

Szeretném, ha mind többen szabadok lennénnek!

Rajtad most a sor, ha elérkezettnek látod az időt, most azonnal megteheted az Úr Jézushoz vezető lépést.

Mond meg Neki - akár csak magadban, Isten hallja -, hogy elismered, hogy bűnös vagy, bocsásson meg neked, és kérd, hogy legyen a személyes Megváltód.

Csak ennyi az egész? Nem kell semmi mást tenni?

Nem, az üdvösséghez ennyi kell csupán. Nem támad szél, nem szólnak harsonák, egyszerűen csak örök életet nyertél Krisztusban. Most.

Isten azt szeretné persze, ha még alaposabban megismernéd Őt, ha növekednél az isteni bölcsességekben. De előbb meg kell tenned ezt a lépést...


Én hálózatépítőknek szóló tanácsadással foglalkozom. Hiába azonban "ha az ember az egész világot megnyeri is, a lelkében pedig kárt vall" (Máté 16.26, Márk. 8.36, Lukács 9.25). Ez olyan fontos, hogy szinte szó szerint azonosan 3 helyen is szerepel. Hiába segítek tehát valakit hatékonyabbá válni és több pénzt keresni, ha "a lelkében pedig kárt vall".

Hamarosan tehát a hálózatépítés az Ige mérlegén témában folytom a bejegyzéseket.

 

"E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból." (Apcsel. 17.24-31 )

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 14 vendég és 0 felhasználó van vonalban.