Jézus feltámadásának bizonyítékai

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

Ha Jézus fel nem támadott, ... hiábavaló a hitünk”

Mások is rájöttek már arra, hogy a keresztyénség alapja feltámadás. Ha ezt sikerülne cáfolni, akkor az egész keresztyénség, minden, amit mi hiszünk Jézus Krisztusról és a Bibliáról, semmivé foszlana. Nagyon lényeges tehát megismerni azokat a bizonyítékokat, melyek Jézus feltámadása mellett szólnak, illetve választ adni az ellene szóló ellenvetésekre.

 

Az evangélium üzenete, amelyről a jövő vasárnap kezdődő Tavaszi Örömhír Napokon is szó lesz, lényegében Jézus feltámadásának üzenete. Sokan a keresztyénséget az egymás iránti szeretet parancsával azonosítják. Ez igaz, szeretnünk kell egymást, hiszen erről ismer meg minket a világ, ahogyan Jézus maga is mondta. Ez az üzenet azonban annyira nem új. Az, hogy „szeresd felebarátodat” minden erkölcsileg egészséges ember számára ismert volt, ez nem volt újdonság. Ami többlet volt, az abban mutatkozott meg, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, tehát akár az életünket is adva egymásért. Az igazi újdonság az volt, hogy egy ember, aki azt állította, hogy ő az Isten Fia és a világ Üdvözítője, feltámadt a halottak közül. Sőt, még azt is mondta, hogy aki hisz Ő benne, az szintén fel fog támadni.

 

 

A megelőző alkalmakon bizonyítékokat vettünk számba arról, hogy Isten létezése szükségszerű, mert csak Vele magyarázható meg a világ létezése, és annak sokféle jellegzetessége.

Isten létezik, és Mindenható. Ő a világ Teremtője. Efelől bizonyosak lehetünk. Ezek olyan tények, melyeket még a Sátán és démonai sem tagadhatnak. Ennek a ténynek az elhívése azonban még közel sem az a hit, amiről mi beszélünk, és amiről ez a sorozat is szól. Nagyon sok ember van, aki hiszi, hogy Isten létezik, de semmi több. Tudjuk, hogy a Sátán és angyalai is hiszik ezt. „Az ördögök is hiszik, és rettegnek” (Jak. 2:19).

Azonban ez nem hit. A nyilvánvaló tények elismerése nem hit, hanem pusztán ismeret. A puszta ismeret pedig nem ment meg senkit kárhozattól. Ahogyan önmagában egy gyógyszer hatékonyságának ismerete nem gyógyítja meg a betegséget, hanem csak annak valóságos alkalmazása.

Mivel napjainkban Isten ismerete ellen nagyon magas felépítményeket emeltek, szükséges volt alaposan bizonyítani azt az elme számára, hogy a hitnek lehet racionális, józan gondolkodással belátható alapja. Ideje azonban innen tovább lépnünk.

 

Az igazi hit ugyanis nem csak Isten létének ismeretét jelenti, hanem iránta való engedelmességet is, és a benne való bizalmat is.

Sokan mondják, hogy hisznek Istenben, de nem bíznak abban, hogy amit Ő ígért, azt meg is teszi. Az aggodalmaskodás, panaszkodás mind annak a jele, hogy nem bízunk Istenben, hogy Ő betölti a szükségeinket.

 

Azt már tudjuk tehát Istenről, hogy Ő valóban létezik. De mit jelent ez a mi számunkra? Kicsoda ez az Isten?

Távol áll tőlünk, nem törődik velünk, vagy kapcsolatba kerülhetünk Vele?

Ha Isten Isten, tehát Mindenható, akkor gond nélkül megtehetné, hogy elrejti magát előlünk, úgy, hogy soha nem szerezhetünk tudomást Róla.

 

Sokan mondják, hogyha Isten létezik, miért nem jön el, és mutatja meg magát nekünk. Ez egy jó gondolat, nem?

Isten! Mutasd meg magad nekem!”

Sok embertől hallottam már ilyet. Biztosan ti is.

Mi van, ha Isten megtette ezt, csak éppen az Ő szabályai szerint?

 

Járt itt a földön kétezer éve egy Jézus nevű ember, akit mi keresztyének Krisztus, vagyis Megváltónak tartunk, és aki azt állította, hogy Ő Isten, és azért jött, hogy az embernek személyes kapcsolata lehessen Vele, oly módon, hogy megoldja a válaszfalat jelentő bűn problémát.

 

Vajon igazat állított? Jézus sok csodát tett, de csodákat tettek mások is. Bölcs tanító volt, de voltak más bölcs tanítók is az emberiség történelmében.

Mi bizonyítja azt, hogy Ő valóban Isten volt, sőt még ma is az?

Igen, az, hogy Ö meghalt, és azután feltámadt, ahogy megmondta előre. Ezt pedig senki nem csinálta utána egy vallásalapító közül se. Mindegyikük csontjai itt vannak ma is – még ha nem is ismerjük pontosan hollétüket -, Jézus sírja azonban üres.

Ezért az alapköve a keresztyénségnek a feltámadás, ezért vízválasztó minden más világnézettel szemben, és ezért támadják elszánt igyekezettel.

 

A feltámadásnak egzisztenciális, vagyis létfontosságú következménye van.

Ez egy konkrét, tényszerű, tapasztalati bizonyíték arra, hogy az életben remény és értelem van. Bizonyítja, hogy Isten lehajolt értünk ide, ahol vagyunk, és legyőzte a legfőbb ellenségünket a bűnt és következményét a halált. Nem vagyunk egyfajta „kozmikus árvák”, amivé a modern világnézet akar tenni bennünket.

A feltámadás egzisztenciális következményei láthatóvá is váltak a tanítványok életében. Csak össze kell hasonlítanunk viselkedésüket a feltámadás előtt és után. Előtte szétszaladtak, megtagadták mesterüket, és bezárt ajtók mögé húzódtak félelmükben és zavartságukban. Utána pedig a rémült nyulakból magabiztos hírnökökké váltak, világot megváltoztató misszionáriusokká, bátor mártírokká, és Krisztus örömteli utazó nagyköveteivé. Ezt tette velük Jézus feltámadásának bizonyossága.

A feltámadás legnagyobb jelentősége nem a múltban van, nem abban, hogy „Krisztus feltámadt”, hanem a jelenben. Abban, hogy Krisztus fel van támadva. Az angyal a sírnál azt kérdezte az asszonyoktól, hogy „Mit keresitek a holtak között az élőt?” (Lk. 24:5)

 

Rudolf Bultmann liberális teológus, aki „mítosztalanítani” akarta a keresztyénséget azt mondta, hogy „ha holnap felfedeznék a halott Jézus csontjait egy palesztin sírban, akkor is változatlan maradna a keresztyénség összes lényeges pontja”. Csakhogy Pál ellentmond ennek.

 

1Kor. 15:14 - 19

(14) Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is.

(15) Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; akit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

(16) Mert ha a halottak fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

(17) Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

(18) Akik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek tehát.

(19) Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

 

Ha tehát Jézus nem támadt fel valóban, hanem ez csak egy mítosz, akkor hamis bizonyságtevők leszünk, amikor jövő héten kimegyünk, és hívunk embereket a Tavaszi Örömhír Napokra, amikor éppen a feltámadás örömhírét, és mindazt, amit ez jelent hirdetjük az embereknek.

 

Nézzünk meg először 10 pontban, hogy mit is értünk konkrétan feltámadás alatt, és mit nem.

  1. Először is a feltámadt Krisztus nem egy szellem. Erre gondoltak az apostolok is először (Lk 24:36-43), de ezt az elképzelést Krisztus megcáfolta azzal, hogy megmutatta nekik a sebes kezeit és lábait, és hogy sült halat evett. A szellem egy test nélküli lélek; a feltámadott Jézusnak azonban valódi teste volt; tehát a feltámadott Jézus nem szellem.

  2. A feltámadás nem is egy újjáéledés, mint amilyen Lázár újjáéledése volt. A test, amellyel Lázár kijött a sírjából, ugyanolyan idős volt, mint amellyel bement a sírba. Még a halotti ruhája is rajta volt (Jn 11:44). Jézus halotti ruhája gondosan összehajtva és félrerakva feküdt a sírjában (Jn 20:6-7). Lázárnak újra meg kellett halnia, Jézusnak nem. „Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Róm 6:9). Jézus feltámadása végleges.

  3. A feltámadás nem is reinkarnáció. A reinkarnáció, az újjáéledéshez hasonlóan, (állítólag) csak egy másik halandó testet ad. Krisztus feltámadt teste halhatatlan lett. Ez régebbi is és újabb is volt annál, mint amit (állítólag) a reinkarnáció során kap valaki. Régebbi volt, hiszen felismerték a barátai, és újabb lett, hiszen halhatatlanná vált.

  4. Nem halhatatlanság. Manapság népszerűek azok a filmek, melyekben halhatatlan, legyőzhetetlen hősök szerepelnek. Hegylakó, Szupermen és hasonlók. Jézus nem ilyen módon volt halhatatlan. Ő testben valóban meghalt, és testben valóban fel is támadt. Nem csupán a lélek halhatatlanságáról van szó, melyben a zsidók is hittek és más népek is különféle módokon. Az emberek lelke halhatatlan oly módon, hogy sosem semmisül meg, nem szűnik meg létezni. A feltámadás azt jelenti, hogy újjászületett, romolhatatlan testben fogunk élni, amilyenben Jézus is megjelent a feltámadása után.

  5. A feltámadás a megvilágosodástól vagy nirvánától is különbözik - ami egy olyan dolog, amiben a hinduk vagy buddhisták reménykednek a halálnál: a személyi egyéniség elvesztése és a feloldódása az Egyben vagy a Mindenben. A feltámadt Jézus egy teljesen különböző egyén volt, sőt egy megtestesült egyén.

  6. A feltámadás az égbe-ragadástól vagy mennybevételtől is különbözik. Ez történt Énokkal és Illéssel. De Jézus nem vitetett el a földről a mennybe a feltámadásakor rögtön, hanem csak később.

  7. A feltámadás nem is pusztán egy látomástól volt. Egy látomást vagy Isten, vagy a tudatalattink, vagy a gonosz lelkek támasztanak, és a látomás megmarad pusztán lelkinek és szubjektívnek; ez az ember pszichéjében jelenik meg. De Jézus feltámadt testét sokan ugyanabban az időben nyilvánosan is látták. Megérintették. Étkezett.

  8. A feltámadás nem is egy legenda. A legendák, akármilyen bölcsek is, csak fikciók, amelyeket halandó lelkek találtak ki, nem Isten.

  9. A feltámadás nem is mítosz. A mítosz abban különbözik egy legendától, hogy a mítosz szimbolikusan igaz. Vagyis szereplői nem valóságos személyek, de a mítosz üzenete igaz. Pl. az ókori Közel-Kelet vallásai tele voltak természeti istenségekkel, termékenység istenekkel, akik minden tavasszal feltámadtak a halálból. Ezek az istenek nem léteznek, de a növényzet új élete igen. A legendák azonban sem szeeplőikben, sem modnaivalójukban nem kötödnek a valósághoz. Ilyen például Arthur király legendája, vagy a magyar Csodaszarvas legenda.
    Azonban Krisztus feltámadása a mítoszokkal ellentétben egy valós, meghatározott, konkrét időhöz és helyhez van kötve a történelemben, valamint szemtanúk által van igazolva. Az Újszövetség határozottan megkülönbözteti Krisztus feltámadását a mítoszoktól és legendáktól
    :
    (2Pét. 1:16)
    „Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának”.
    Meg kell említenünk, hogy a modern mítosztalanítók, azt mondják, hogy hisznek a feltámadásban, de csak mint egy mítoszban. Olyanez, mintha valaki azt állítaná, hogy ő egy náci, és mitikus értelemben hisz az árja faj felsőbbrendűségében, de azt tagadja, hogy az árja faj valóban felsőbbrendű. Nem lehetsz tagja egy pártnak, ha a pártprogram elsődleges pontjait tagadod.
    A mítosztalanítók úgy próbálják megoldani ezt a problémát, hogy különbséget tesznek egy ún. „szent történelem” és a rendes, világi történelem között, azt állítva, hogy a feltámadás valójában az elsőben történt meg, és nem a másodikban. Ez számunkra vagy valami pityókás halandzsának vagy egyenesen csalásnak tűnik.
    Mármost ez a „szent történelem” most megtörtént vagy sem? Ha nem, akkor ne nevezzük történelemnek, hanem olyan fikciónak, mint amilyen pl. a Mikulás. Ha megtörtént, akkor ugyanannyira közönségesen és szó szerint történt meg, mint a születések vagy a háborúk, és semmi szükség a megkülönböztetésre.

  10. Krisztus feltámadását világosan meg kell különböztetni attól is, amivel a modern liberális teológusok helyettesítették: a tanítványok szívében és életében lezajló ún. „húsvéti hit feltámadásától”. A „húsvéti hit” valóságos húsvét nélkül önellentmondás vagy önámítás. Ez egy hit abban, ami nincs, semmint hit abban, ami van. És ha ez egy hit a hitben, akkor azt kérdezzük, hogy hit a miben való hitben? A hit olyan mint a tudás; elengedhetetlenül egy célra irányul. Szüksége van egy olyan tárgyra, ami nem önmaga. Máskülönben egy tükörterembe jutunk. A hit a hitben ezen kívül beteges és természetellenes is. Ez egy olyan próbálkozás, mintha a húst anélkül akarnánk megkóstolni, hogy azt megegyük. A tanítványok soha nem tapasztalták volna meg a hit és a remény feltámadását a szószerinti feltámadás nélkül. Ha nem volt feltámadt Jézus, akkor ki alakította át őket, és ki térítette meg a világot?

Jézus feltámadására tehát ezen tíz lehetséges magyarázat közül egyik sem érvényes. Ő valóban, testileg meghalt, és valóban, testben feltámadt, és ma is él.

 

Krisztus feltámadását legalább olyan biztonsággal be lehet bizonyítani, mint bármely más általánosan elhitt és jól dokumentált eseményt az ókori történelemben. Ahhoz, hogy ezt bizonyítsuk, nincs semmi szükség arra, hogy valami vitatott dolgot tételezzünk fel előre (pl. hogy vannak csodák).

Viszont a szkeptikusoknak sem szabad előre feltételezniük semmit (pl. hogy nincsenek csodák).

Arra sincs szükség, hogy az Újszövetséget tévedhetetlennek, Isten által sugalmazottnak, vagy akárcsak igaznak tegyük fel. Arra sincs szükségünk, hogy előre feltételezzük, hogy valóban volt egy üres sír, vagy, hogy voltak feltámadás utáni jelenések, úgy, ahogy azt feljegyezték.

Csak két dolgot kell leszögeznünk, de mindkettő kőkemény tény, amiket senki sem tagad, vagy tagadhat: az újszövetségi szövegek létezése, úgy, ahogy azt ma is megtalálhatjuk; valamint a keresztyénség létezése (nem szükségképpen igazsága.

 

A kérdés a következő: melyik elképzelés tudja megmagyarázni a tényeket arról, hogy mi történt valójában Jeruzsálemben azon az első húsvéti napon?

Öt lehetséges teória van: a keresztyénség, a hallucináció, a mítosz, az összeesküvés és az ájulás nézete.

 

Mivel kevés az időnk, igyekeztem mindegyikből csak legfontosabb kérdésekre szorítkozni.

Az ájulás-elmélet megcáfolása.

  1. Jézus nem élhette túl a keresztre feszítést. A római eljárások nagyon ügyeltek arra, hogy kizárják ezt a lehetőséget. Még olyan római törvény is volt, hogy halálbüntetés járt bármelyik katonának, aki hagyta, hogy egy halálraítélt bármilyen módon megszökjön, beleértve azt is, hogy elront egy keresztre feszítést. Soha nem történt ilyen.

  2. Az a tény, hogy a római katona nem törte el Jézus lábszárát, miként azt a másik két keresztre feszített bűnözővel tette (Jn. 19:31-33), azt jelenti, hogy a katona biztos volt abban, hogy Jézus már halott. A lábszárak eltörése, ami meggyorsítja a halált, azért történt, hogy még a szombat előtt levehessék a holttesteket (31. vers).

  3. János, egy szemtanú, igazolja, hogy látta, amint vér és víz jött ki Jézus átszúrt szívéből (Jn 19:34-35). Ez azt mutatja, hogy Jézus tüdeje összeroppant, és oxigénhiány következtében halt meg. Ezt bármely orvosi szakértő megerősítheti.

  4. A feltámadás utáni jelenések meggyőzték a tanítványokat, még a „hitetlen Tamást” is, hogy Jézus dicsőségesen életre kelt (Jn. 20:19,29). Lélektanilag lehetetlen lenne az, hogy a tanítványok ennyire átalakulnak és magabiztossá válnak, ha Jézus egy ájulásból tápászkodik fel, és akinek sürgősen orvosra van szüksége. Egy félholt, tántorgó, beteg embert, akinek csak hajszálon múlott az élete, nem imádtak volna félelmet nem ismerve isteni Úrként, és a halál legyőzőjeként.

  5. Hogyan játszhatta volna ki a római őrszemeket a sírnál egy kábult holttest? Vagy a fegyvertelen tanítványok játszották ki őket? Ha a tanítványok tették, akkor szándékosan hazudtak, amikor megírták az evangéliumokat, és akkor ez már az összeesküvés teória, amire rövidesen rátérünk.

  6. Hogyan mozdíthatta volna el a sír bejáratánál lévő hatalmas sziklát egy elalélt, félholt ember? Ki mozdította el a követ, ha nem egy angyal? Soha, senki nem válaszolta meg ezt a kérdést. Se a zsidók, se a rómaiak nem mozdíthatták el, ugyanis mindketten abban voltak érdekeltek, hogy a sírt lezárva tartsák; először is a zsidók tették oda a követ, és a római őrszemeket megölték volna, ha hagyják, hogy a holttest „megszökik”. Az a történet, miszerint az őrszemek elaludtak, és a tanítványok lopták el a testet (Mt 28:11-15) kizárt dolog. A római őrszemek egy ilyen munka során nem alhattak el, hiszen ezzel az életüket kockáztatták. De még ha el is aludtak, a tolongás, az erőlködés és a zaj, ami egy óriási szikla elgörgetésével jár, felébresztette volna őket. Továbbá ismét az összeesküvés teóriájában vagyunk, annak minden megválaszolhatatlan nehézségével együtt (lásd a következő szakaszt).

Ezek a legfontosabb érvek, de vannak még mások is, például, hogyha elájult majd magához tért, akkor hová ment? Ha csak ember volt, aki túlélte a keresztre-feszítést, akkor a Mennybe nem mehetett, tehát mi lett vele?

Fontos megjegyeznünk, hogy az előbbiekben a szöveg alapján érveltünk ugyan, de nem úgy, mintha azok ihletettek lettek volna. Akik cáfolni próbálják a feltámadást, azok is ugyanezen szövegben foglaltak alapján teszik ezt. Tehát mi szintén megtehetjük ezt.

Az összeesküvés-elmélet cáfolata

Miért nem találhatták ki a tanítványok az egész történetet?

  1. Ennek az érvnek a "szétroppanása" az a történelmi tény, hogy senki, soha nem vallotta, se nyomás, se megvesztegetés, sőt kínzás alatt se, hogy a feltámadás egész története koholmány, hazugság, szándékos csalás lett volna. Sőt, amikor az embereket kínzásoknak vetették alá, és megtagadták Krisztust és meghódoltak a császár előtt, soha nem szólták el így magukat, soha nem tárták napvilágra, hogy a feltámadás csak az ő összeesküvésük szüleménye. Ugyanis nem volt mit elszólni. Nem volt olyan keresztyén, aki összeesküvésnek hitte volna a feltámadást; ha így lett volna, akkor soha nem lett volna keresztyén.

  2. Ha a történetet úgy találták ki, akkor ők lettek volna a történelem legkreatívabb, legügyesebb, legbriliánsabb írói, messze felülmúlva Shakespeare-t, Dantét, vagy Tolkient. A halászok "halásztörténetei" soha nem ilyen bonyolultak, meggyőzőek, élet-átalakítók és maradandóak.

  3. A tanítványok jelleme határozottan az ellen szól, hogy mindannyian, egyetlen elpártoló nélkül, részt vegyenek egy ilyen összeesküvésben. Ők egyszerű, becsületes, hétköznapi munkások voltak, nem pedig ravasz, konspiráló hazudozók. Még csak ügyvédek sem voltak! Őszinteségüket szavaik és tetteik bizonyítják. Ők hirdették és élték a feltámadt Krisztust. Készségesen meghaltak az "összeesküvésükért". Semmi sem bizonyítja ékesebben az őszinteséget, mint a vértanúság.
    Az életükben az a változás, amely a félelemből a hitre, a kétségbeesésből a meggyőződésbe, a zavarodottságból a bizonyosságba, a bujkáló gyávaságból a fenyegetettség és üldöztetés közepette is rendületlen bátorságba vezette őket, nem csak, hogy bizonyítja őszinteségüket, hanem valami hatalmas indítékról is tanúskodik. Egy hazug indíték képes lenne egy ilyen átalakításra? Az igazság és a jóság akkora ellenségek, hogy a történelemben a legnagyobb jó - a szentéletűség - a legnagyobb hazugságból ered?

  4. Nincs semmiféle elgondolható motiváció egy ilyen hazugságra. A hazugságokat mindig önző érdekekből találják ki. Milyen érdekük származott a "konspirátoroknak" ebből a "hazugságból"? Gyűlöltek, megvetettek, üldözöttek, kiátkozottak, bebörtönözöttek, megkínzottak, száműzöttek, keresztre feszítettek, élve megfőzöttek, megégetettek, lefejezettek, kibelezettek, oroszlánok elé vetettek lettek - ez aligha az előnyök katalógusa!

  5. Ha a feltámadás hazugság lett volna, akkor a zsidók előhozathatták volna a holttestet, és így még csírájában elnyomhatták volna ezt a félelmetes babonát. Mindössze csak annyit kellett volna tenniük, hogy lemennek a sírba, és kihozzák onnan. A római katonák és vezetőik az ő oldalukon álltak, és nem a keresztyénekén. És ha a zsidók azért nem tudták felmutatni a holttestet, mert a tanítványok ellopták, akkor ezt hogyan tették meg? Az ájulás elmélet elleni érvek itt szintén állnak: felfegyverezetlen parasztok nem bírtak volna a római katonákkal, sem a nagy követ nem tudták volna elhengeríteni, míg ők a szolgálat közben aludtak.

  6. A tanítványok nem jöhettek volna elő a feltámadás állításával Jeruzsálemben - ugyanakkor, ugyanazon a helyen, tele szemtanúkkal - , ha hazugság lett volna.
    A mai ember szereti magát okosabbnak gondolni a régieknél. Főképpen azért, mert nem érti, hogy az emberek régen miért tett vagy nem tett bizonyos dolgokat. Ezért aztán ésszerűtlennek gondolja a tetteit, régi embereket, pedig ostobának. Nem gondol bele, hogy a régi emberek számára a mai ember jó néhány cselekedete szintén ésszerűtlennek tűnne.
    A régiek azonban koránt sem voltak ostobák. Ahogyan ha ma előáll valaki egy újszerű teóriával, akkor rögtön készen állnak a cáfolók is cáfolataikkal.
    Mi lehetett volna az első számú és perdöntő cáfolat a feltámadás ellen? Nyilván, ha bemutatják a holtestet. Miért nem tették ezt meg? Bizonyára, mert nem volt mit bemutatni. Ezét jöttek elő inkább a jóval kevésbé bizonyító erejű összeesküvés-elmélettel. Ha lett volna holtest, nem lett volna szükség összeesküvésről szóló híreket terjeszteni.
    Willliam Craig: „Ha egy összeesküvés lett volna, akkor bizonyosan felfedezték volna ezt a tanítványok ellenfelei, akiknek nem csak érdekükben állt, hanem képesek is lettek volna feltárni egy ilyen csalást. A mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy az ilyen cselszövések elkerülhetetlenül lelepleződnek”

Összegezve, ha a feltámadás csak egy kifundált, konspirált hazugság, akkor ez felrúgja a hazugság összes ismert történelmi és pszichológiai törvényét. Ez akkor annyira tudománytalan, reprodukálhatatlan, egyedülálló, igazolhatatlan volna, miként maga a feltámadás.

A hallucináció elméletének cáfolata

  1. Túl sok szemtanú volt, a hallucináció pedig egy belső, egyéni és szubjektív dolog. Krisztus megjelent Mária Magdolnának, a tanítványoknak Tamás kivételével, a tanítványoknak Tamást is beleértve, két tanítványnak Emmausznál, a halászoknak a parton, Jakabnak (a testvérének), és még ötszáz embernek egyszerre (1Kor. 15:3-8). Ha már három különböző tanú elegendő egy pszichológiai háromszög felállításához, több mint ötszáz tanú már annyira nyilvános, amennyire csak lehet. Ráadásul Pál azt mondja ebben a szakaszban (6. vers), hogy legtöbben az ötszázból még mindig életben voltak, felhívva bármely olvasóját arra, hogy ellenőrizze csak le a történetet, megkérdezve a szemtanúkat. Soha nem tette volna ezt, és nem is sikerülhetett volna neki, ismerve ellenségeinek hatalmát, erejét és számát, ha nem lett volna igaz.

  2. A hallucinációk rendszerint néhány másodpercig vagy percig tartanak; nagy ritkán órákig. Viszont ez negyven napig fennmaradt. (ApCsel .1:3).

  3. A tanítványok megérintették őt (Mt 28:9; Lk 24:9; Jn 20:27).

  4. Ők beszéltek is hozzá, ő pedig válaszolt nekik. A képzeleted szüleménye nem kezd veled egy mélyreható, hosszú beszélgetésbe, hacsak nem valamiféle elmebajban szenvedsz. Ám ez a "hallucináció" legalább tizenegy emberrel társalgott egyszerre, negyven napon keresztül (ApCsel. 1:3).

  5. Az apostolok nem hittek volna a "hallucinációban", ha Jézus holtteste még a sírban lett volna. Ez egy egyszerű és meggyőző érv, ugyanis, ha hallucináció lett volna, akkor hova tűnt a holttest? Ellenőrizhették volna a holttestet, és ha még ott lett volna, akkor nem hittek volna benne.

  6. Ha az apostolok hallucináltak, és aztán ezt a hallucinált történetet terjesztették el , akkor mindezt a zsidók megállíthatták volna a test felmutatásával - hacsak nem lopták el a tanítványok, amely esetben viszont visszatértünk az összeesküvés-elmélethez, s annak összes nehézségeihez.

  7. A hallucináció csak a feltámadás utáni jelenéseket magyarázza meg, viszont nem tud magyarázatot adni az üres sírra, az elhengerített sziklára, vagy arra, hogy miért nem tudták felmutatni a holttestet. Nincs olyan elmélet - a valóságos feltámadás kivételével -, amely mindezeket a tényeket meg tudná magyarázni.

A mítosz-elmélet cáfolata

 

  1. Az evangéliumok stílusa radikálisan és egyértelműen eltér az összes mítosz stílusától. Bármelyik irodalomtudós, aki ismeri és tisztán látja a mítoszokat, meg tudja ezt erősíteni. Nincsenek elnagyolt, látványos, gyermekiesen eltúlzott események. Semmi sem önkényes. Minden passzol benne. Mindennek jelentősége van. Egy mester keze dolgozott itt.

  2. Egy másik probléma, hogy nem volt elegendő idő egy mítosz kialakulásához. A mítoszok sajátossága, hogy csak jóval az események után keletkeznek, min. 3-4 generációval később. Az evangéliumok és a levelek azonban még a szemtanúk életében íródtak, így nem állt rendelkezésre elég idő az események kiszínezésre, a valóság eltorzításra, tehát mítosz kialakulásához.

  3. A mítosz-teória hívei kétféle Jézusról beszélnek. Az egyik volna a valóságos, aki nem vitt végbe csodákat, nem állította magáról, hogy Isten, és nem is támadt fel. A második volna az a Jézus, akiről a tanítványok és későbbi követői terjesztették el mindezeket. Csakhogy semmiféle bizonyíték, még a legparányibb sincs az első féle Jézus létezésére. Ahogy valaki találóan megjegyezte: A kétrétegű mítosz teóriából az első réteget rizsából főzték ki: az csak rizsa (szövegelés), semmi más.

  4. Fontos ellenérv, hogy az üres sírt nők fedezték fel. A nőknek alacsony társadalmi státuszuk volt abban a kultúrában. Ha csak mítoszról lett volna szó, nem nőkkel „fedeztették” volna fel az üres sírt.

  5. Az Újszövetség nem lehet mítosz, mely a tényeket félreértelmezi és összezavarja, ugyanis kifejezetten megkülönbözteti e kettőt, és elveti a mitikus értelmezést
    (2Pét. 1:16)Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint akik szemlélői voltunk az ő nagyságának..
    Mivel világosan kijelenti, hogy nem mítosz, ezért, ha mítosz, akkor ez egy szándékos hazugság inkább, mint mítosz. A dilemma fennmarad. Vagy igazság, vagy pedig szándékos (összeesküvő) vagy szándéktalan (hallucináció általi) hazugság. Nincs menekvés ebből dilemmából.
    Ha egyszer egy gyermek megkérdezi, hogy a Mikulás igazi-e, akkor a te igen válaszod - ha ő csakugyan nem szó szerint igazi - hazugság lesz, nem pedig mítosz. Ha egyszer az Újszövetség megkülönbözteti a mítoszt a tényektől, akkor hazugsággá válik, ha a feltámadás nem tény.

  6. Az ÚSZ iratainak, mind a belső, mind a külső bizonyítékai azt mutatják, hogy azok hitelesek és igazak. Ezekkel majd a következő alkalommal foglalkozunk részletesebben.
    Pultman így foglalja ezt össze:
    Sok olyan eseménynek, amelyeket történelmileg szilárdan megalapozottnak tartunk

(1) sokkal kevesebb dokumentált bizonyítéka van, mint sok bibliai eseménynek,

(2) és azok a dokumentumok, amelyekre a történészek a világiasabb történettudománynál támaszkodnak, sokkal később íródtak, mint számos bibliai esemény leírása.

(3) Ráadásul a bibliai elbeszéléseknek sokkal több másolata van, mint a világi történetekének, és

(4) a fennmaradt másolatok sokkal korábbiak mint azok, amelyek bizonyítékul szolgálnak a világi történelem alátámasztásához. Ha a bibliai elbeszélések nem tartalmaznának csodálatos események leírásait... akkor a bibliai történelmet alighanem sokkal szilárdabban megalapozottnak tekintenénk, mint mondjuk az ókori Görögország vagy Róma történelmét

 

Következtetés

A valós feltámadásnak nincs olyan alternatívája, ami választ adna: az evangéliumok létére; a keresztyén hit kialakulására; Krisztus ellenségeinek kudarcára, hogy felmutassák holttestét; az üres sírra; az elhengerített kőre vagy a feltámadás utáni jelenések beszámolóira. Az ájulást, az összeesküvést, a hallucinációt és a mítoszt úgy mutattuk be, mint a valóságos feltámadás kizárólagos alternatíváit, ám mindegyik meg lett cáfolva.

Vannak még persze különféle ellenvetések, melyeket fel szoktak hozni, mint például, hogy a történelem nem egzakt tudomány, nem ad olyan abszolút bizonyosságot, mint a matematika, vagy, hogy az írott dokumentumokban nem lehet megbízni, vagy, hogy csodák nem létezhetnek és így tovább. Ezek azonban már inkább csak kukacoskodások, mint valódi cáfolatok, vagy filozófiai előfeltevések, mint amilyen a csodák tagadása.

Lényegében mind kibúvási kísérletek a nyilvánvaló tény - hogy Jézus valóban feltámadt a halálból -, alól.

Láthattuk tehát, hogy Jézus Krisztus halálból történt feltámadására – úgy ahogyan azt a bizonyítékok elénk tárják -, egyetlen lehetséges megoldás kínálkozik, hogy Ő valóban feltámadt a halálból, és amiben hiszünk, az igaz. Bátran hirdethetjük immár az evangéliumot, nem fogunk hamis bizonyságtevők lenni.

Most már nem csak abban lehetünk biztosak, hogy Isten létezik, hanem abban is, hogy a Biblia Istene ez az Isten. Aki annyira szeret bennünket, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Ő benne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Ámen!

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 11 vendég és 0 felhasználó van vonalban.