A keresztyén és a bor 3. Borivás mértékkel?

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

Borivás mértékkel?

Előző:A keresztyén és a bor 2. (ÚSZ 1.)

A nyár folyamán nagy port kavart egy KRESZ módosítás, amely szerint a kerékpárosokkal szemben már nem alkalmazandó a zéró tolerancia az alkoholfogyasztással kapcsolatban. Vagyis a biciklis már részt vehet a forgalomban akkor is, ha ivott egy olyan mennyiségű alkoholt, ami még a biztonságos kerékpározásban nem akadályozza.

Sokan voltak, akik hangot adtak abbéli véleményüknek, hogy önmagáról igen nehezen tudja azt bárki eldönteni, hogy mikor részeg már, és mikor nem. Az alkohol ugyanis pont ennek az érzékelését tompítja. Így tehát ez egy gumiszabály, ugyanis a mértéket mindenki maga határozhatja meg a maga számára.

Érdekes, hogy ezt a dolgot a világi emberek is igen jó éleslátással felismerték. A keresztyének között mégis akadnak, akik szerint a borivás megengedett, ha azt mértékkel teszi az ember.

Vajon a hívőknek van valami különleges érzékük netán, ami a többi embernek nincs, hogy megállapítsák magukról, hogy meddig ihatnak, és mettől lesznek már részegek? Én nem találkoztam erre utaló kijelentéssel a Bibliában. Inkább azt láttam, hogy Isten nem gumiszabályokat ad, hanem pontosan elválasztja az igazat a hamistól, a jót a rossztól, a helyeset a helytelentől. Pont a bor tekintetében ne tenne így?

Éppen azért tilos autóvezetés közben a legcsekélyebb mértékű alkoholt is fogyasztani, mert az élettani ismeretek bebizonyították, hogy már a legcsekélyebb mértékű szesznek is negatív hatása van az ember érzékelésére, gondolkodására, ítélőképességére.

Összehasonlítva: a mértéktelen evés, a falánkság is bűn, és teli hassal nem jó autót vezetni, mert elálmosíthat, és így veszélyes lehet. De ezt mégsem tiltja a KRESZ, mert ez mégis egy másik kategória.

Nagyon furcsa, hogy éppen néhány keresztyén kérdőjelezi meg a bor hatásának megítélését.

A mai napon folytatjuk annak vizsgálatát, hogy mit tanít a Biblia az alkoholos italokról, különös tekintettel a borra.

Egy rövid összegzés az előzőekről.

Első alkalommal megnéztük, hogy hogyan jelenik meg a bor az ÓSZ-ben. A legfontosabb megállapítás, amit felismertünk, hogy a héber nyelv többféle szót használ a szőlőből és más gyümölcsökből készült italok meghatározására, mit a görög, vagy akár az angol és a magyar nyelv. Így amit a fordítók bornak fordítanak, az nem minden esetben jelenti azt az alkoholos bort, amit jobbára mi értünk alatta. Azt is megnéztük, hogy a keleti népek, és így a zsidók is jobban vonzódtak az édes ízekhez, mint a savanyúhoz, és voltak is módszereik a szőlőlé édesen és erjedetlenül való megőrzésére. A szóhasználatban is fellelhető ez a megkülönböztetés. Sokszor minden szőlőből készült italt egy általános „bor” szóval jelöltek. De voltak külön szavaik az alkoholmentes és az alkoholos italok megkülönbözetésére.

A szavak szövegkörnyezetének elemzésével felismerhető, hogy Isten határozottan elkülöníti egymástól az alkoholos és az alkoholmentes italokat. Az előbbiekkel való élést mindig elítéli, míg az utóbbiak gyakran szerepelnek az áldásai között. És nincs átjárás a kettő között.

Ugyan ezt láttuk aztán az ÚSZ-ben is. Ahol Jézus vagy az apostolok kapcsolatba kerültek, vagy utaltak a bor használatára, ott mindig alkoholmentes szőlőlevet kell látnunk a szó mögött. Az alaposabb exegézis, vagyis szövegértelmezés erre világít rá.

A mai napon megnézzük a még hátra maradt igeverseket, ahol a bor szó előfordul. Megvizsgáljuk a mértékletesség fogalmát, és hogy a borivás ebbe beleérthető-e. Majd végül az Úrvacsora során használt ital milyenség vesszük szemügyre mindazok alapján, amire eddig jutottunk.

Timótheus gyomorbaja és gyengesége

(1Tim 5:23) Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből.

A kánai menyegző mellett ez a leggyakoribb érv, amit a keresztyének borfogyasztása mellett fel szoktak hozni. Hiszen ha Timótheusnak lehetett gyomorerősítőként bort innia, akkor lehet minden hívőnek – állítják a borivás pártolói.

De vajon mi volt az, amit Pál a tanítványának javasolt?

Az első, amit meg kell tennünk, hogy dobjuk a szemétbe azt a magyarázatot, hogy Pál valamiféle borozott vizet javasolt volna Timótheusnak. Ez az elképzelés onnan ered, hogy abban az időben nem volt tiszta a víz, így egy kevés alkoholos borral keverve fertőtleníteni lehetett azt. Ez az elképzelés azonban minden realitást nélkülöz. Először is, a borral – főleg egy kevés mennyiséggel – semmiféle fertőtlenítő hatást nem lehet elérni. Ecettel már inkább lehetne, de itt nem az oxos (ecet), hanem az oinos (bor) szó szerepel. Kétséges már az is, hogy mikrobiológiai ismeretek hiányában ilyen ötlet egyáltalán felmerülhetett volna akkoriban. Továbbá a fertőtlenítés a gyermekek számára lett volna igazán fontos, és valószínűtlen, hogy ezt alkoholos itallal végezték volna a számukra.

Figyeljük meg, hogy Pál milyen okot jelöl meg a borivásra: „gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetből

Timótheus tehát gyakorta gyengélkedett. A gyengeséget pedig aligha alkoholos borral lehet a legjobban kezelni. Sokkal inkább tápanyagokban, vitaminokban gazdag eledelekkel vagy italokkal. Már megbeszéltük, hogy a keleti emberek az édest jobban szerették a savanyúnál. Az előbb említett Poscát nem is nagyon ismerték Palesztinában, ezt rómaiak hozták magukkal.

Emlékezzünk vissza Plinius-ra, aki ezt írta:

Az adynamon (erőnélküli bor) készítésének módja az hogy végy 20 sextarius fehér musthoz félannyi vizet és forrald ezt, míg csak a víz teljesen elpárolgott. Az így nyert bor felette hasznos az olyan betegeknek, kikre nézve a bor, (mármint az alkohol tartalmú bor)veszedelmes hatású lenne.”

Amit abban az időben széles körben fogyasztottak, az az így, vagy hasonló módon készített alkohol nélküli, tápláló szőlőital volt. Ez az ital a jólét és a földi örömök kifejezőeszköze volt. Így utal rá mindig az ÓSZ is.

Kis kitérőt téve ugyanezt látjuk a Jelenések könyvében is.

(Jel 6:6) És hallék a négy lelkes állat közt szózatot, amely ezt mondja vala: A búzának mércéje egy dénár, és az árpának három mércéje egy dénár; de a bort és az olajt ne bántsd.

A harmadik pecsét felnyitásakor olvashatjuk ezt. Ez a csapás a szegényeket fogja érni. A gazdagokat, akik a bor és olaj fémjelezte luxuscikkeket vásárolják, még nem. A bor ebben a kontextusban sem azért van tehát említve, mert Isten meg akarja hagyni az embereknek a részegítő italokat, hanem mint gazdagság, vagyon jelképeinek egyike.

Visszatérve Timótheusra, ő bizonyára azért vált vízivóvá, mert el akarta vonni magát a földi örömöktől, hogy az Úr munkájára szentelje magát. A nem megfelelő tápanyagbevitel azonban legyengítette őt, ezért javasolta neki Pál, hogy igyon olyan, vagy ahhoz hasonló tápláló szőlőlét, amelyet Pliniusnál is olvashatunk. Semmi esetre sem arról, hogy Pál alkoholos borra tett volna javaslatot!

Az egész Biblia, mind az ÓSZ, mind az ÚSZ szellemiségétől, és Pálnak a borról, részegségről alkotott felfogásától is teljesen idegen lett volna, ha a legkedvesebb tanítványának a legkisebb mértékű alkoholos bor fogyasztását javasolta volna. Ebben az esetben joggal mondhatnánk Pálra, hogy vizet prédikál a nagyközönség felé, de magánemberként a barátjának már borivást javasol.

A lényeg Pál tanácsával kapcsolatban tehát az, hogy nem alkoholos bort, hanem tápláló szőlőitalt javasolt Timótheusnak. Erre az igeversre alapozva még gyomorpanaszokra vagy gyengeségre hivatkozva sem helyénvaló szesztartalmú bort, vagy bármi más alkoholt fogyasztani.

Márpedig ha még betegségre való tekintettel sem engedélyezi ezt a Biblia, akkor csak úgy, „kedvcsinálásra” pedig végképp nem elfogadható.

Az erős keresztyének ihatnak bort? (Róma 14:20-23)

(Róm 14:21) Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem [tenni], amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen.

Pál ebben a szakaszban arról beszél, hogy vigyázzunk rá, hogy semmi cselekedetünkkel meg ne botránkoztassuk a testvéreinket az Úrban.

Vannak furcsa megállapítások ebben a szakaszban. Pl:(20)”…Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi.”

Mit jelen az, hogy „minden tiszta”? Valóban mindenre vonatkozik? Tehát aki pl. kenyeret lop a boltban, de nem botránkozik meg a saját tettén, annak tiszta az így szerzett kenyér? Vagy aki hittel dohányzik, az nyugodtan megteheti? Csak annak rossz ez, akit megbotránkozik rajta? Magyarul, ha kiiktatjuk a lelkiismeretünket, akkor bármit megtehetünk?

Úgy vélem, elég nyilvánvalóan Pál nem ezt akarja itt mondani. Pál itt konkrétan a pogány bálványáldozati ételek és italok elfogyasztásáról beszél. Azt mondja, hogy nem vétkezik a hívő azzal, ha ezeket normál étkezés céljából – tehát nem szertartásos módon – elfogyasztja. De mégis inkább ne tegye, ha ezzel megbotránkoztat egy olyan hívőt, aki egy ilyen bálványimádó vallásból tért meg.

Hogyan tudja igazolni ez az alkoholos borok fogyasztását?

Az igevers egy ki nem mondott, csak feltételezett mögöttes értelmére hivatkoznak. Tehát azt mondhatják, hogyegyébként lehet inni bort, csak a gyengébb keresztyének miatt jobb ezt nem tenni. Viszont ha én „erősebb” hívő vagyok, és ha nincsenek jelen ilyen „gyengébb” keresztyének, akkor nem szabad nekem a borfogyasztást megtiltani”.

Mindenekelőtt azt kellene bizonyítani, hogy a „nem inni bort”egyáltalán alkoholos borra vonatkozik. Amit eddig láttunk az egész Szentírásból, abból ennek éppen az ellenkezője következik. Ha mégis szesztartalmú bor lenne, akkor ez egész Igében ez lenne ez egyetlen utalás az alkoholos bor hívők általi fogyaszthatóságára. Ráadásul ez sem világosan kimondva, hanem csak egy mögöttes utalás szintjén.

Ez tehát egy elég gyenge érv az alkoholfogyasztás mellett.

Borivás mértékkel?

A következő igeverseket egy csomagban fogjuk megtárgyalni, mert valahol mindegyik egy közös fogalomhoz, a mérték, a mértékletesség fogalmához kapcsolódnak.

(Efézus 5:18) És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel,

(1 Timótheus 3:8) Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvűek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;

(Titus 2:3) Hasonlóképpen a vén asszonyok szentekhez illő magaviseletűek legyenek, nem patvarkodók, sem sok borivás rabjai, jóra oktatók;

Az Efézus 5:18 azt mondja, hogy ne részegedjünk meg bortól, a másik két vers pedig nem általában a borivást, hanem a sok borivásttiltja. Tehát mintha azt mondaná, hogy mértékletesen lehet bort inni, csak megrészegedni nem szabad tőle.

Már az előbb megnéztük, hogy igen valószínűtlen, hogy bárki meg tudná önmagán állapítani, hogy mennyit ihat a nélkül, hogy megrészegedne tőle. Istenre sem jellemző, hogy ilyen gumiszabályokat alkotna.

Nézzük meg tehát mindenekelőtt azt, hogy mire vonatkoztatja a Biblia a mértékletességet. Vajon a borivás beletartozik-e ebbe?

(Galáczia 5:22) De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

Ha megnézzük az itt Károli által „mértékletesség”-nek fordított görög szó [ἐγκράτεια(egkrateia)] jelentését, akkor azt találjuk, hogy annak jelentése:önuralom, önmérséklet, mértékletesség.Más fordítások inkább az önmegtartóztatást használják a mértékletesség helyett.

Nem mindegy azonban, hogy valamitől teljesen megtartóztatjuk magunkat, vagy csak mértékletesen élünk vele.

Meg kell néznünk, hogy a szó máshol milyen összefüggésben fordul elő.

(1Kor 7:9) De ha magukat meg nem tartóztathatják, házasságban éljenek: mert jobb házasságban élni, mint égni.

A kontextusban arról van szó, hogy akik nem tudják magukat megtartóztatni attól, hogy együtt éljenek valakivel, azok házasodjanak meg, mintsem parázna kapcsolatban éljenek. Itt tehát teljes önmegtartóztatásról van szó. Nem lehet ugyanis mértékletesen paráználkodni!

Előfordul a szó az alábbi versben:

(1Kor 9:25 Mindaz pedig aki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant”

Ez már annyira nem egyértelmű, hogy egy sportolónak önmegtartóztatónak kell-e lennie, vagy csupán mértékletesnek-e? Attól függ, miről van szó. De én inkább az önmegtartóztatásra hajlok a sportolók esetében is.

(Apcs 24:25) Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged.

Félix helytartó előtt mondta ezt Pál a kihallgatásán. Vajon mitől rémült meg Félix? Hogy ezentúl már csak mértékletesen fogyaszthat bort, és csak mértékletesen folytathatja kicsapongó életmódját, mert különben ítélet vár rá? Valószínűleg Pál arról beszélt, hogy meg kellene térnie, és teljesen fel kellene hagynia előző életmódjával, mely miatt most Isten ítélete alatt áll.

További fontos szempont, hogy a „mértékletesség”-re a görögben van egy másik szó is, a σώφρων (szóphrón), melynek jelentése: józan, mértékletes, épeszű, fegyelmezett, visszafogott.

Előfordul pl.:

(Tit 1:8) Hanem vendégszerető, jónak kedvelője, mértékletes, igaz, tiszta, maga tűrtető;

A püspökök megkövetelt jellemvonásairól van itt szó. Ami érdekes, hogy ebben a versben mindkét tárgyalt szó szerepel.

A „mértékletes” az az utóbbi, a szóphrón. A „maga tűrtető” pedig az előbbi, az egkrateia.

Valószínűleg Pál nem használna egy mondatban kétszer ugyanazon jelentésű szót. A keresztyének számára tehát van, amikor a mértékletességet kell gyakorolni, és van, amikor önmegtartóztatást.

A kérdés az, hogy mikor melyiket?

Nézzünk meg néhány példát a szóphrón-ra:

(1Tim 2:9) Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magukat; nem hajfonatokkal és arannyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel,

Nem arról van szó, hogy az asszonyok egyáltalán nem ékesíthetik magukat, és rongyokban kellene járniuk, hanem mértékkel szabad ezt tenniük.

A szó egyik alakváltozata fordul elő:

(Róm 12:3) Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint ahogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, amint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét.

Itt a szó, „józanon”-nak van fordítva, ami szintén egy lehetséges jelentése a görög szónak. Ismét arról van szó, hogy ne egyáltalán ne bölcselkedjék valaki, hanem mértékkel tegye ezt.

 

Még egy görög szót érdemes megnézni, ugyanis a „józan”-ra létezik egy külön görög szó is.

Ez pedig a νήφω(néphó), melynek szótári jelentése: józan, mértékletes, borivástól tartózkó.

Előfordul a :

(1Pét 4:7) A vége pedig mindennek közel van. Annak okáért legyetek mértékletesek [szóphron] és józanok [néphó], hogy imádkozhassatok.

Ebben a versben a „mértékletesség” és a „józanság”, tehát a borivástól való teljes tartózkodás világosan meg van különböztetve egymástól. Úgy látszik tehát, hogy a mértékletesség a borivásra nem vonatkozik. Arra az önmegtartóztatás érvényes.

A Biblia tehát már 2000 éve azt állítja, amit a tudomány napjainkban igazolt, hogy akármekkora mennyiségű alkohol fogyasztása esetén sem marad valaki teljesen józan. Márpedig a hívőnek józannak kell lennie, hogy imádkozhasson, de egyébként is. Nem arról van szó, hogy egy pohár bor után valaki rossz dolgokért fog imádkozni. A probléma nem ez. Arról van szó, hogyha az Ige azt mondja, hogy józanul kell imádkozni, akkor ennek kell engedelmeskedni fenntartások nélkül.

További példák a néphó-ra:

(1Thess 5:6) Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.

(8) Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.

(2Tim 4:5) De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.

(1Pét 1:13) Annak okáért felövezvén elmétek derekait, mint józanok, tökéletesen reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet a Jézus Krisztus hoz néktek, mikor megjelen.

(1Pét 5:8) Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen:

(1Tim 3:2) Szükséges annak okáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségű férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszerető, a tanításra alkalmas;

(11) Feleségeik hasonlóképpen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.

(Tit 2:2) Hogy a vén emberek józanok legyenek, tisztességesek, mértékletesek; a hitben, szeretetben, tűrésben épek.

Mindezek alapján kimondhatjuk, hogy a Gal. 5:22 „mértékletes” szava inkább teljes önmegtartóztatást jelent, mint csupán mértékletességet. Ha Pál mértékletességet akart volna írni, akkor nem az „egkrateia”-t, hanem inkább a „szóphrón” –t használta volna. Előbbi ugyanis inkább teljes önmegtartóztatást jelent, míg utóbbi a „mértékletesség”-et. A lélek gyümölcse tehát a Gal. 5:22-ben az önmegtartóztatás, nem a mértékletesség!

Keresztyén erény a mértékletesség is, amikor olyan dolgokról van szó, amelyben mértékletesnek kell lennünk, mint pl. öltözködés, bölcselkedés, de ilyen lehet még az étkezés, a sportolás és hasonlók. De teljesen nyilvánvaló, hogy vannak dolgok, amiben nem lehetünk mértékletesek, hanem teljesen mentesnek kell lennünk tőlük, mint a lopás, paráznaság, pletykálkodás, hazugság, csalás stb. Ilyenek a dohányzás, kábítószerezés, spirituális gyakorlatok és hasonlók, melyekben nem elég a mértékletesség, hanem teljes önmegtartóztatás szükséges. A „józan” (néphó) kifejezés alapján úgy tűnik, hogy az alkohol- és a borivásra is az önmegtartóztatás az ÚSZ parancsa, nem a mértékletesség.

Létezik tehát a keresztyén szabadság, de ezt is csak mértékkel lehet alkalmazni. Mindenre - mint pl az alkoholra -, nem. Arra az önmegtartóztatás vonatkozik, és ez nem gyülekezeti szabály, hanem bibliai parancs.

Mindezek alapján tehát a „sok borivásba merültek” parancs vajon jelentheti-e azt, hogy egy kevés borivás viszont engedélyezett?

Az alapján, amit a mértékletességről és az önmegtartóztatásról megnéztük, aligha mondható az, hogy igen.

Lassan lefedtük tehát a bor összes előfordulását az ÚSZ-ben. 8 esetben van még említve a Jelenések könyvében. Ebből egyet már megnéztünk az elmúlt alakalommal, a többi esetben Isten haragjával áll kapcsolatban. Most nem térünk ki ezekre, mert nem befolyásolják mindazt, amit eddig megállapítottunk.

Utolsó vacsora

Egy nyitott kérdés maradt még, hogy megnézzük, milyen italt ivott Jézus az utolsó vacsora során. Sok kételyünk azonban már nem lehet az eddigiek fényében róla.

Az utolsó vacsora azért is különleges, mert a szentírók közül egyik sem használta a bor szót, amikor leírta az eseményeket, illetve utasításokat adott volna annak gyakorlására.

A kérdést tehát inkább onnan kell megközelíteni, hogy mit használtak a zsidók abban az időben a páskavacsora során, mert minden bizonnyal azt itta Jézus is.

Máté 26:26-29

(26) Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.

(27) És vevén a poharatés hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan;

(28) Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

(29) Mondom pedig néktek, hogy: Mostantól fogva nem iszom a szőlőtőkének ebből a terméséből mind ama napig, amikor újan iszom azt veletek az én Atyámnak országában.

Azt olvassuk, hogy Jézus, mielőtt ettek és ittak, hálákat adott. Hogyan képzelhető azonban Jézusról az, hogy hálát adott volna olyasmiért, amiről a Példabeszédek így ír:

(Péld 23:31-32) Ne nézd a bort, mily veres színt játszik, mint mutatja a pohárban az ő csillogását; könnyen alá csuszamlik,Végre, mint a kígyó, megmar, és mint a mérges kígyó, megcsíp.

A bort tehát még nézni sem szabad, nem hogy hálát adni érte!

A mózesi törvények a leghatározottabban megtiltották a szeszes italok istentiszteleti célokra való alkalmazását, vagy fogyasztását.

3Móz 10:9 - 11

(9) Bort és szeszes italtne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.

(10) Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.

(11) És hogy taníthassátok Izrael fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott vala nekik Mózes által.

Az Úrvacsorát akkor kell megtartani, amikor a gyülekezet összegyűlik. Ennek keretében pedig tanítás, prédikáció is elhangzik.

Már korábban kizártuk, hogy a Biblia engedélyezné a bor legkisebb mértékben, még egy gyűszűnyiben való fogyasztását is.

Lehetetlen tehát azt feltételezni, hogy Jézus az Ige tanítóinak és hallgatóinak azt az utasítást adta volna, hogy alkoholos bort igyanak a Rá való emlékezés során. Ez erkölcsileg kizárt. Nem a mi emberi erkölcsünk szerint, hanem Istené szerint.

A bor tulajdonképpen egy rothadási folyamat eredménye, melyben a szőlőlében található értékes gyümölcscukor mérgező alkohollá alakul.

Valójában értelmetlen is minden ilyen vita, hiszen Jézus megnevezi, hogy mit tartalmazott a pohár, amelyből ivott.

Máté 26:29-ben azt mondja, hogy „szőlőtőkének termése”. Tehát az az erjedetlen szőlőlé volt az, amelyről megnéztük, hogy a legjobban kedvelt szőlőital volt abban az időben. Elméletileg lehet ugyan ezt is átvitt értelemben alkoholos bornak tekinteni, de semmi nem indokolja ezt.

Jézus kiontott véréből élet származott. Lehetetlen, hogy ennek szimbóluma a mérgező alkohol lett volna.

Mégis, honnan ered az a hagyomány, hogy Jézus és tanítványai bort ittak a páskavacsora során?

Egyrészt, amikor a keresztyénség elterjedt Európában, itt már ismeretlen, vagy legalábbis jóval kevésbe népszerű volt a keleten használt édesen eltett szőlőlé. Erre felé az alkoholos bort jobban kedvelték. Mivel a szöveg is bort említ, nem is láttak benne kivetnivalót. Ráadásul a Katolikus Egyház papjai is igen szerették a bort. Itt Pécsen is van püspöki pincészet.

Továbbá a rabbinikus zsidó hagyomány is azt tartja, hogy a páskavacsorán, tehát a Széder során alkoholos bort kell használni. A leírások szerint legalább 3,5 dl-t személyenként. Ennyi bor egyébként már simán okozhat részegséget. Autót biztosan nem lehetne vezetni az elfogyasztása után.

A jelen korszakban azonban nem nekünk kell tanulnunk a zsidóktól, hogyan gyakoroljuk a keresztyén hitünket, hanem a zsidóknak kell az ÚSZ alapján hívőkké válniuk. Most nekünk kell a zsidókat tanítanunk, nem nekik minket!

Ezt csak azért mondom, hogy nem az határozza meg a mi Úrvacsorai gyakorlatunkat, hogy a zsidók hogyan tartják meg ma a páskát, hanem az határozza meg, amit az ÚSZ nekünk erről kijelent. A zsidó széder nem releváns az Úrvacsora szempontjából!

Jézus többször is elítélően beszélt a farizeusok hagyományáról, amellyel elferdítették Isten akaratát. Tehát még ha a korabeli zsidók úgy vagy ahhoz hasonló módon tartották is meg a páskavacsorát, mint ahogy ma, ez sem jelentené azt, hogy Jézus is úgy tartotta. Például Jézus csak egyszer ajánlotta fel a poharat a szokásos négy helyett. Csak kenyérről beszélt, kihagyta a bárányt. Így még ha a zsidók egyébként alkoholos bort is használtak, ez nem jelenti azt, hogy Jézus is ezt tette volna.

Pál is kezdetben ragaszkodott atyai hagyományaihoz, de egy 180 fokos fordulatot vett, amikor Krisztus követője lett.

 

Dr. Arnold Fruchtenbaum, az ismert zsidó származású keresztyén teológus azt írja az Úrvacsorálól szóló cikkében:

Amerikában a legtöbb gyülekezetben hagyományosan szőlőlét használnak, de valódi bornak kellene lennie, mert Jézus is ezt használt pászkakor. A szőlőlét azoknak kell felajánlani, akik nem érzik annak szabadságát, hogy bort igyanak, ám a gyengébb testvéreknek nem kellene megengedni, hogy az egész gyülekezet szabályai felől döntsenek.”

Én tisztelem Fruchtenbaum urat, mert sok tekintetben nagyon jó meglátásai vannak. De ebben a kérdésben bizonyosan súlyosan téved.

Először is: Jézus biztosan nem használt alkoholtartalmú bort az utolsó vacsora során.

Másodszor teljesen paradox az az állítás, hogy azok lennének az erős keresztyének, akik néha napján „mértékkel” bort fogyasztanak, és azok a gyengék, akik teljesen megtartóztatják magukat. Ez olyan volna, mintha azok volnának az erős hívők, akik néhanapján ellátogatnának éjszakai bárokba, de azt mondják, hogy ez rájuk nincs hatással. Akik pedig nem járnak ilyen helyekre, azok a gyengék. Az erős keresztyén így időnként rágyújthatna egy-egy szivarra, és az lenne a gyenge, aki ezt nem teszi. Így azt is lehetne mondani, hogy nem lenne szabad megengedni a „gyengébb” keresztyéneknek, hogy azt mondják, hogy mindezektől teljesen tartózkodni kell, és ily módon korlátozni az „erősebb” hívők ún. „szabadságát”.

A bortól való tartózkodás nem gyülekezeti szabály, hanem bibliai parancs. Nem tartozik a „keresztyén szabadság” fogalomkörébe.

Ne féljünk kimondani: nem mi vagyunk gyengék, akik engedelmeskedünk Isten Szavának a Bibliában, és nem fogyasztunk semminemű alkoholt sem, hanem azok, akik így tesznek, és ráadásul ezt a Bibliával és zsidó hagyományokkal akarják igazolni.

Ezzel pontot is tehetünk a keresztyén és a bor vizsgálat végére. Megláthattuk, hogy Isten mint az Ó-, és mind az ÚSZ-ben elítéli az alkoholos italok minden fajtájának fogyasztását. Isten gyűlöli a bűnt. Az alkohol önmagában gonosz, nem csak a felhasználása teszi azzá. Ezért Isten elítéli az alkohol fogyasztását.

Nekünk mindig józanoknak kell lennünk, hogy ellenálljunk az ördög támadásainak, aki nagyon gyakran a tudat megkerülésével befolyásol bennünket. Az ördög semmit sem tehet ellenünk, amit nem engedünk meg neki tudatosan. Ezért életbevágó, hogy a tudatunk mindig tiszta legyen. A tudatunk az ajtó, melyen bármi az elménkbe hatolhat. A tudatmódosító szerek (mint amilyen az alkohol is) és módszerek kinyitják ezt az ajtót. Ezért nem szabad meditálni sem, amely szintén kikapcsolja a tudatot.
Mi keresztények nem vagyunk a tudomány ellenségei, amikor az a valóságos, mérhető dolgokat vizsgálja, és abból von le következtetéseket. Márpedig a vizsgálatok azt mutatják, hogy már egy egészen kis mennyiségű alkohol is mérhető változásokat okoz az ember viselkedésében. Hiába szépítjük, az alkoholfogyasztás egyenlő a részegséggel! Lehet, hogy csak egészen kis mértékű részegséggel, de mégiscsak részegség az. Talán 99,9%-ban tiszta marad az elme, és csak 0,1 százalékban bódult, de az ördögnek már ez is elég lehet, hogy valamilyen módon ártson nekünk. Elég, ha csak egy kis rést nyitunk az ajtónkon. Nem mondom, hogy józanul nem követhetünk el hibákat, de hatványozottan lehetséges, ha nem vagyunk azok. 

Ne feledjük: amikor Isten valamit tilt, azt azért teszi, mert az a dolog káros. A bor ebbe a kategóriába tartozik.

Remélem, most már mindenki számára világos, miért nem használunk az Úrvacsora során bort. Ha pedig valaki rákérdez erre, akkor meg tudunk felelni a számára.

 

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 4 vendég és 0 felhasználó van vonalban.