A keresztyén és a bor 1. (ÓSZ)

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

A bor az Ószövetségben

A Bibliában több mint 200 helyen jelenik meg a bor, valamilyen formában. Olykor Isten áldásainak egyik elemeként pozitív módon, máskor pedig mint részegség okozója, negatív módon.

Lehet-e azonban valami egyszerre az áldás és a bűn eszköze is? Mit tanít tehát a Biblia valójában a borról?

Azt általában senki sem tagadja, hogy a Biblia elítéli a részegséget. Noé esetétől elkezdve, aki az első ember volt, akiről a Biblia feljegyzi, hogy megrészegedett, számos igehelyet találhatunk, amely elítéli a részegséget.

(Péld 20:1) A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs!

(Ézs 5:22) Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében;

Másrészt viszont a borral találkozhatunk Isten áldásai között is. Melkisédek például kenyeret és bort hozott Ábrahámnak, amikor megáldotta őt. Amikor Jákób elcsente apjától a bátyjának, Ézsaunak kijáró áldást, akkor Izsák úgy áldotta meg őt, hogy

(1Móz 27:28) Adjon azért Isten neked az ég harmatából, a föld kövérségéből gabonát és bort bőven.

Mivel a Zsid. 11:20 szerint hit által áldotta meg Izsák Jákóbot, ezért nem vonhatjuk kétségbe, hogy ennek az áldásnak Istentől eredőnek kellett lennie.

Hogy lehet az, hogy a részegítő italból Isten azt ígéri, hogy adni fog bőven? Miért adna belőle az Úr bőven, ha azt csak mértékletesen, kis mennyiségben szabad fogyasztani, ahogyan állítják némelyek? Mi szüksége lehet bárkinek több ezer liter borra, ha abból csak napi 1-2 dl-t fogyaszthatna el a részegség kockáztatása nélkül?

Az ÚSZ is szigorúan megfeddi a részegséget, mellyel a hívők megolthatják a Szent Lelket. Ugyanakkor olybá tűnik, mintha mind Jézus, mind az apostolok időnként fogyasztottak volna alkoholt.

Vajon fel lehet-e oldani ezt a borral kapcsolatos látszólagos kettősséget?

Van-e alapos okunk rá, hogy az Úrvacsora során alkoholmentes szőlőlevet használjunk bor helyett, vagy nincs?

Meddig terjednek a keresztyén szabadság határai? A mértékletes borivás beletartozik-e, vagy a Frigykötésünkben szereplő kikötés e szabadság korlátozása netán?

Ha valaki megkérdezi, hogy mutassuk meg a Bibliából, hogy miért tartózkodunk teljesen az alkoholtól, akkor tudunk-e rá válaszolni? Amit válaszolunk, az biblikus válasz? Lehet ugyanis, hogy a gyakorlatunk helyes, de ahogyan indokoljuk, az nem teljesen az.

Mit feleljünk például arra, hogy Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta, és a páskavacsorán is úgy tűnik, szesztartalmú bort fogyasztott?

Tehát mit tanít a Biblia valójában a borról?

Az előző alkalmak során beszéltünk az előfeltevésen alapuló hitvédelemről. Azt kell tehát feltételeznünk, hogy a Biblia soha nem mond ellent önmagának. Ha mégis úgy tűnne, akkor azt kell inkább keresnünk, hogy a mi megértésünkbe hol csúszhatott hiba.

A borral kapcsolatban az első dolog, amit át kell gondolnunk, hogy a Biblia biztosan ugyanaz érti-e a „bor” alatt, amit mi most értünk alatta?

Először is tehát figyelembe kell vennünk, hogy mi magyarok, ha a „bor”-ról akarunk beszélni, csak ezt az egy szót használhatjuk, hogy bor. A héberben (és a Bibliában) azonban legalább 11 különböző szóval lehet a bor fogalmát kifejezni. Egyéb szavak híján a fordítók nem tehettek mást, minthogy jobbára mindegyiket bornak fordították.

Ez azonban sok esetben félreértésekre adhat okot a számunkra. Az ÓSZ írásának idejében élt zsidók a szőlő és más gyümölcsök levéből mintegy 16 féle olyan italt készítettek, amely nem voltak szesztartalmú italok.

Ezzel nagyon fontos tisztában lenni! Közismert, hogy a szőlőlé, kezelés nélkül nagyon hamar elkezd forrni, és alkoholos borrá alakul. Napjainkban a szőlősgazdák alig várják, hogy ez megtörténjen, és ihassanak az új borból. Azt gondoljuk ezért, hogy ez régen is így volt. Pedig nem volt így.

Az igaz, hogy a must régen is hamar forrásnak indult, és ugyanúgy borrá alakult, mint ma is. Az azonban nem igaz, hogy az emberek várták, hogy ez megtörténjen. Sőt, minél inkább leforrt már egy bor, annál kevesebbre tartották. Sokkal nagyobb becsben tartották a még édes, új bort a már leforrt óbornál. Éppen fordítva, mint napjainkban. Ezért voltak is rá módszereik, hogy a must leforrását megakadályozzák.

Jó tudni ezért, hogy a keleti népek ízlésvilágához az édes ízt sokkal közelebb állt, mint a savanyú. Jobban szerették az édest a savanyúnál.

Sőt, ez még ma is így van. Aki járt keleten, esetleg Törökországban, az igazolhatja, hogy mindent nagyon édesen szeretnek. Gondoljunk a törökmézre. Jellegzetes keleti édességek a tulumba, a baklava, a lokum vagy a halva.

A keleti emberek tehát meglehetősen édesszájúak voltak. Következésképp a szőlő és más gyümölcsök levét is jobban szerették édesen, mint savanyúan.

A mustból ugyebár úgy képződik bor, hogy a benne lévő cukrot az élesztőgombák alkohollá alakítják. Ez a folyamat addig zajlik, míg valamennyi cukor el nem fogy, vagy az alkoholtartalom el nem ér egy bizonyos szintet. A legtöbb bor ezért nem édes, hanem inkább savanyú.

A keleti népek – így a zsidók – ízlése is azt kívánta tehát, hogy igyekezzenek a szőlő levét mind tovább édesen, leforratlanul tartani. És erre volt is többféle módszerük.

Egy Plinius nevű római író, aki Jézus kortársa volt, a Historia Naturalis c. könyvében leírja, hogyan készült ez a bornak nevezett, de valójában alkoholmentes ital.

Az adynamon (erőnélküli bor) készítésének módja az hogy végy 20 sextarius fehér musthoz félannyi vizet és forrald ezt, míg csak a víz teljesen elpárolgott. Az így nyert bor felette hasznos az olyan betegeknek, kikre nézve a bor, (mármint az alkohol tartalmú bor) veszedelmes hatású lenne.”

Erre majd még visszatérünk Timóteussal kapcsolatban.

Egy másik eljárás pedig így szól:

Gyűjtsd össze a szőlőgerezdeket, terítsd ki azokat a napra három napon keresztül, a negyedik napon délben taposd ki a meleg szőlőt… Ez a bor édes, erős és egészséges lesz.”

A napon a szőlő megaszalódott. Az aszalt gyümölcsökben, így a mazsolában sincs alkohol. Ez az ital, noha bornak nevezték, nem tartalmazott alkoholt.

Tehát nem mind arany, ami fénylik, és nem minden bor tartalmaz alkoholt, amiről mi úgy gondolnánk.

Még azt is érdemes megjegyezni, hogy az ókori népeknek nem voltak olyan vegyészeti ismeretei, mint nekünk. Nem tudták tehát, hogy mi az, amitől a leforrt bor részegséget okoz.

Némely római íróknál találunk olyan feljegyzéseket, ahol erről beszélgettek egymással, különböző elképzeléseket felvetve. De az alkoholt magát nem ismerték.

 

A Biblia gyakran a földi öröm kiábrázolásaként tekint a borra. Én magam is úgy gondoltam egy ideig, hogy ez bizonyára a bor mámorosító hatása miatt van így.

De hogyan lehet valami az öröm szimbóluma, ami ugyanakkor a részegség, és így a bűn okozója is egyben?

A megoldás az lehet, hogy nem az alkoholtartalma miatt tekint a Biblia örömforrásként a borra, hanem a cukortartalma miatt.

Cukorbevitel hatására a szervezetben megemelkedik az ún. szerotonin-szint, amit „örömhormonnak” is neveznek. Fokozódik az endorfin-termelés, ami szintén a jókedv érzetét növeli. Mindez pedig az alkoholra jellemző mellékhatások nélkül történik.

Ez azonban csak az olyan „bor”-ra jellemző, amely cukrot tartalmaz, de nem tartalmaz viszont alkoholt. Tehát csak alkoholmentes italokra érvényes.

Mint ahogyan majd hamarosan megnézzük, a szőlő levét, akár leforrott, akár nem, gyakran illették egységesen ugyanazzal a szóval. Csak a szövegkörnyezet alapján tudjuk sok esetben eldönteni, hogy alkoholos, vagy alkoholtartalmú szőlőléről van-e éppen szó. Nem szabad elsőre mindjárt azt gondolni, hogy minden esetben szeszes italról van szó.

Mindezek alapján tehát nagyon is lehetséges, hogy amikor a Biblia a borról, mint az öröm és a jólét megtestesítőjéről beszél, és Isten áldásai között említi, akkor nem alkoholtartalmú, részegítő italról beszél.

Ha a magyar Bibliában használt minden bor szóról azt hisszük, hogy az tényleg szesztartalmú bort is jelent, akkor ne csodálkozzunk, hogy helytelen következtetésekre jutunk. Ezen a módon könnyen lehet arra a konklúzióra jutni, hogy a Biblia támogatja a szesztartalmú bor fogyasztását, ha mértékkel tesszük azt.

Forduljunk tehát a Bibliához, és nézzük meg, hogy mit tudhatunk meg abból a borral kapcsolatban.

Akik jártak bibliaiskolába, azok tudják, hogyha valamilyen bibliai fogalmat akarunk megvizsgálni, akkor először szótanulmányokat kell folytatni. Vagyis megkeresni lehetőleg az összes előfordulását az adott jelentéssel bíró szónak vagy szavaknak, és a szövegkörnyezet alapján megvizsgálni a pontos jelentését.

Már említettem, hogy a héber ÓSZ-ben legalább 11 szóval lehet kifejezni a bor valamilyen formáját. Most csak a legfontosabb három szó jelentéstartalmát fogom bemutatni nektek, és ebből is csak a lényeget. 

יַיִן jajin

 

A legáltalánosabb a „jajin”, ami úgy 140 alakalommal fordul elő. Igazából ez egy gyüjtőfogalom, és jelenthet mint alkoholos, mint a nélküli szőlőlevet. Hasonlóképpen pl. a „szerszám” szóhoz, amelybe mindenféle kézi munkaeszköz beletartozik. 

תִּירוֹשׁ tiros

 

Egy másik szó a „tiros”. Ez 38 alkalommal fordul elő az ÓSZ-ben. 13 esteben bornak, 25-ször pedig mustnak fordítva. Vannak igemagyarázók, akik szerint ez is tartalmazott alkoholt, mások szerint nem. Minden vonatkozó igerészt megvizsgálva én az utóbbiakkal értek egyet. Megnézünk majd néhány példát. 

שֵׁכָר sekar

 

Ezt a legtöbbször „részegítő ital”-ként tolmácsolják a fordítók. Ahol a jajin-nal együtt szerepel, mindig „bor és részegítő ital” a jelentése, tehát alkoholos italra vonatkozik. Mindenfajta szeszes italt jelenthet, nem csak szőlőből készült bort. Van azonban néhány kivétel, amit majd megnézünk. A sekar és a tiros soha nem fordul elő együtt egyetlen igeversben. Soha nincs Isten áldásai között említve.

 

Jajin

A szó 140-szer fordul elő az ÓSZ-ben. Van, ahol ajánlva van, és van, ahol pedig el van ítélve a használata. Ez azt mutatja, hogy a szó jelenthet általában mindenféle italt, mit gyümölcsből elő lehet állítani.

A zsidók által leginkább kedvelt, és a Biblia által is ajánlott ital előállítási módja az volt, hogy a szőlőt (vagy egyéb gyümölcsöt is) sűrűre főzték és aztán bőr-tömlőkbe szűrték le. Ez a készítmény rendkívül tápláló volt, és hosszú ideig elállt, anélkül, hogy megromlott volna. Ez az ital, ami gyakran borként szerepel, tulajdonképpen a lekvárhoz lehetett hasonló, melyből aztán víz hozzáadásával tápláló italt készítettek. Az így előállított jajin tehát alkoholt nem tartalmazott, hiszen a főzés által az alkoholképződés meg lett gátolva. Egy idő után ez is meg tudott erjedni, de hűvös helyen tárolva legalább egy évig el tudták tartani úgy, hogy nem képződött benne alkohol, nem vált részegítő itallá.

Persze elő lehetett állítani a jajin-t úgyis, hogy annak szesztartalma legyen, az általunk is ismert módon.

Nézzünk meg néhány példát a jajin-ra az ÓSZ-ből.

Szesztartalmú italként szerepel Noéval kapcsolatban:

(1Móz 9:21) És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

De nem mindig szeszes ital:

JSir 2:11 - 12

(11) Elsenyvedtek szemeim a könnyhullatástól, belső részeim háborognak, májam a földre omlik az én népem leányának romlása miatt, mikor elalélt a kis gyermek és a csecsszopó a város utcáin.

(12) Azt mondták anyjuknak: Hol a kenyér, meg a bor? mikor elaléltak, mint a sebesültek a város utcáin, mikor kilehelték lelküket anyjuknak keblén.

Valószínűsíthető, hogy a kisgyermekeknek nem adtak részegítő bort inni. Ebben az esetben biztosra vehető, hogy valamilyen tápláló jellegű innivalóról van szó, amelyet a gyermekeknek szoktak adni. Ez az igerész már elegendő is volna annak bizonyítására, hogy a bor nem mindig jelent részegítő italt.

Több esetben az áldozatokkal kapcsolatban szerepel a szó.

(1Móz 14:18) Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala.

2Móz 29:37 - 40

(37) Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

(38) Ez pedig az, amit áldoznod kell az oltáron: Esztendős két bárányt mindennap szüntelen.

(39) Az egyik bárányt reggel áldozd meg, a másik bárányt pedig áldozd meg estennen.

(40) És az egyik bárányhoz [végy] egy tized lisztlángot, egy negyed hin-nyi sajtolt olajjal vegyítve; italáldozatul pedig egy negyed hin-nyi bort.

Elképzelhető-e az, hogy az oltárt csak olyasmi illetheti, ami szent, és mégis alkoholos, részegítő italt töltsenek rá?

Péld 9:1 - 5

(1) Bölcsesség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván.

(2) Megölte vágnivalóit, kitöltötte borát, asztalát is elkészítette.

(3) Elbocsátá az ő leányit, hívogat a város magas helyeinek tetein.

(4) Ki tudatlan? térjen ide; az értelem nélkül valónak [ezt] mondja:

(5) Jöjjetek, éljetek az én étkemmel, és igyatok a borból, melyet töltöttem.

(6) Hagyjátok el a bolondokat, hogy éljetek, járjatok az eszességnek útján.

Az alkohol elveszi az észt (Hós. 4:11, amit külön meg fogunk majd nézni). Furcsa volna, hogy Isten ezzel kínálná az értelem nélkül valókat. Hagyják el a bolondokat, helyette részegedjenek le a Bölcsesség kínálta borral? Ez elég ellentmondásos kijelentés volna!

(Péld 21:17) Szűkölködő ember lesz, aki szereti az örömet; aki szereti a bort és az olajat, nem lesz gazdag!

Első ránézésre azt lehetne gondolni, hogy azért lesz szűkölködő az ember, mert részegeskedik a bortól. Ez egy részről igaz. Azt gondolom azonban, hogy ez a példabeszéd más okot nevez meg itt. Itt a bor nem részegítő ital értelemben szerepel, hanem mint az élvezeti cikkek megtestesítője. Tehát aki élvezeti cikkekre szórja a pénzét, az szegény marad!

A bor az öröm jelképe is a Bibliában:

(Zak 10:7) Efraim is olyan lesz, mint egy hős, és örvendeznek majd mintegy bortól [ittasodva], és látják fiaik és örvendeznek; örvend az ő szívük az Úrban.

Kihagytam az „ittasodva” szót, ami dőlt betűvel van szedve, tehát azt jelenti, hogy az „ittasodva” szó nem szerepel az eredeti héber szövegben. A bor az öröm jelképe, de nem az alkoholtartalma miatt, mely részeg mámort okoz, hanem az édes íze, és tápláló alkotóelemei miatt.

תִּירוֹשׁ tiros

A tiros mindenütt Isten áldásaként szolgáló eledelek között van említve. Például búza, gabona, méz, olaj, stb társaságában.

A tiros szó előfordulásit megvizsgálva – melyet a bornak (13) és mustnak (25) fordít Károli – az nem jelenthet részegítő italt, mert Isten áldása nem jelenhet meg egy részegségre, azaz bűnre alkalmas ital formájában.

Ezt látjuk Izsák áldásában:

(1Móz 27:28) Adjon az Isten teneked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.

Ugyanez a szó a Mózes által kihirdetett ígéretben már mustkén szerepel.

(5Móz 7:13) És szeretni fog téged, és megáld téged, és megsokasít téged; és megáldja a te méhednek gyümölcsét, a te földednek gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajodat; teheneid fajzását és juhaidnak ellését azon a földön, amely felől megesküdt a te atyáidnak, hogy neked adja azt.

Aztán ismét borként:

(5Móz 11:14) Esőt adok a ti földetekre alkalmas időben: korai és kései [esőt], hogy betakaríthasd a te gabonádat, borodat és olajodat;

Nélkülözné a logikát, és ellentmondana annak, amit Istenről tudunk, ha ezek közé az áldások közé Isten bevenne egy bűnre alkalmas dolgot.

A szőlőlé borrá alakulása egy erjedési folyamat következménye. Hasonló ahhoz, ahogyan a kovász megkeleszti a tésztát. Abban is élesztőgombák játszanak közre.

Ha Isten megtiltotta szent célokra a kovászos kenyér használatát, akkor a „kovászos szőlőlé”, vagyis az erjedt bor használatát vajon jóváhagyná?

Kovászos kenyeret nem lehetett felajánlani az Úrnak. Amikor bort ajánlottak fel, az is biztosan erjedetlen szőlőlé volt, nem alkoholtartalmú bor.

A tirosnak, tehát a szesztartalom nélküli italnak a használata meg van engedve, mert nem okoz részegséget. Nem fosztja meg az embert a józan ítélőképességétől. Ha bor és bor között nem volna különbség a Bibliában, akkor nyíltan vádolhatná bárki azzal, hogy részegségre buzdít. Márpedig a Biblia tökéletes könyv. Csak mi emberek akarjuk az isteni igazságokat és világos beszédet is a magunk kedve szerint magyarázni.

Most nem tudunk minden vonatkozó igeverset sorra megvizsgálni, de persze otthon bárki megteheti ezt. A lényeg, hogy a Biblia a szőlő alkoholmentesen eltett levét nevezi mindenütt Isten áldásának. A lerészegítő hatású, tehát szesztartalmú borról, pedig mindenütt megvetéssel szól.

Megállapítható a bibliai szövegekből, hogy az ÓSZ sehol nem dicséri és nem is ajánlja, sőt minden egyes esetben elítéli a részegítő italoknak, akár bornak vagy bármi másnak a használatát

A tiros egyetlen esetben okozhat problémát.

(Hós 4:11) Paráznaság, bor és must elveszi az észt!

A bor „jajin”, a must „tiros”. Úgy tűnik, hogy ebből, hogy a tiros-tól is meg lehet részegedni. De miért lenne használva kétszer a részegítő bor, ugyanabban az értelemben. Úgy gondolom, hogy tirosebben az esetben mint élvezeti cikk van használva. A paráznaság, a részegség és az élvezetek elveszik, rossz irányba terelik az észt.

A Ker. Bibliai Lexikon szerint a tirosrészegítő italt jelent, és helytelen mustnak fordítani. De ezt csak erre az egyetlen igeversre alapozzák, mert a többi 37 előfordulás egyáltalán nem utal ilyesmire. Úgy vélem a Lexikon szerzői tévednek ebben.

 שֵׁכָר sekar

Ez a szó a leggyakrabban szeszes ital gyanánt van használva.

Gyakran szerepel a „jajin”-nal együtt, mint „bor és részegítő ital. Ha valaki utána szeretne nézni, innen lemásolhatja, hol szerepelnek ezek együtt.

Jajin + sekar

3Móz 10:9, 4Móz 6:3, 5Móz 14:26, 5Móz 29:6, Bír 13:4, 7, 14, 1Sám 1:15, Péld 20:1, Péld 31:4, 6, Ézs 5:11, 22, Ézs 24:9, Ézs 28:7, Ézs 29:9, Ézs 56:12, Mik 2:11

3Móz 10:9 - 11

(9) Bort és szeszes italt ne igyatok te és a te fiaid veled, mikor bementek a gyülekezet sátorába, hogy meg ne haljatok. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeitekben.

(10) Hogy különbséget tehessetek a szent és közönséges között, a tiszta és tisztátalan között.

(11) És hogy taníthassátok Izrael fiait mindazokra a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott vala nekik Mózes által.

Erre az igerészre még vissza fogunk majd térni a következő alkalommal, amikor az ÚSZ-i vonatkozásait nézzük meg a bornak. De már most érdemes megfigyelni, hogy miért tiltja Isten a szeszes italok – köztük a bor – fogyasztását a papoknak? (10-11. versek).

Gondolkodjunk azon, hogy a gyülekezeti korban hol található Isten Temploma, és kiket nevez papoknak az ÚSZ? Mi vajon mikor tartózkodunk a „gyülekezet sátorában”, tehát a Templomban? Csak amikor ide jövünk az istentiszteletre? Vagy máskor is?

 

5Móz 14:24 - 26

(24) Ha pedig hosszabb neked az út, hogysem oda vihetnéd azokat, mivelhogy távol esik tőled az a hely, amelyet az Úr, a te Istened választ, hogy oda helyezze az ő nevét, téged pedig megáldott az Úr, a te Istened:

(25) Akkor add el pénzen, és kösd a kezedbe a pénzt, és menj el arra a helyre, amelyet kiválaszt az Úr, a te Istened;

(26) És adjad a pénzt mind azért, amit kíván a te lelked: ökrökért, juhokért, borért és vidámító italértés mindenért, amit megáhít neked a te lelked, és egyél ott az Úrnak, a te Istenednek színe előtt, és örvendezzél te és a te házadnak népe.

Károli itt „vidámító italt” említ ugyan, de a kontextusból is az következik, hogy ennek alkoholos bornak kellett lennie. Az angol King James fordítású Biblia pl. „strong drink”-et, tehát erős italt használ.

Fontos megfigyelni, hogy Isten itt nem kifejezetten javasolja a szeszes italok fogyasztását, hanem pusztán nagylelkűen megengedi, amit „megáhít a lelke” az áldozni érkező izraelitának. Ezzel is kifejezésre juttatva, hogy teljes öröm az osztályrésze azoknak, akik az Úr elé járulnak, hogy dicsőséget adjanak neki. Most nincs itt az ideje annak, hogy Isten az öröm valamifajta korlátozásáról beszéljen.

Egyébként pedig emlékezzünk meg arra, hogy Isten a házassági elválást is engedélyezte a mózesi törvényekben, hogy ezzel is a népének kedvében járjon, pedig Jézus elmondta később, hogy ez nem volt – és ma sem – Isten akarata szerint való.

Egy olyan igeszakasz van, ami komoly problémát okozhat a szeszes italtól való tartózkodás kérdésében.

(4Móz 28:7) Annak italáldozata pedig egy hinnek negyedrésze egy-egy bárányhoz. A szenthelyen adj italáldozatot, jó borból az Úrnak.

Ha itt a tiros vagy a jajin szerepelne, semmi gondunk nem lenne. Azonban a sekar szerepel, amiről eddig úgy láttuk, hogy mindig részegítő italként jelenik meg. Amint látható, Károli „jó bornak” fordította, aminek van is alapja a bor eddig tárgyalt tágabb kontextusát figyelembe véve.

A lehetséges magyarázatok közül az elírás, tehát a másolási hiba lehetőségét kizárhatjuk. Egy tantétel súlyú kérdésben nem feltételezhetjük, hogy Isten megengedné, hogy másolási hiba kerüljön a szövegbe. Ez nem egy egyszerű szám vagy név elírás volna, aminek az üzenet tartalmára nézve nincs igazán jelentősége, hanem egy nagyon fontos dolog.

Lehetséges az, amit Károli is választott, hogy itt a sekar szó más értelemben van használva, tehát tényleg „jó bort” jelent, nem részegítő italt.

A KJV-ben egyébként itt is „strong wine” tehát „erős bor” szerepel.

2Móz 29:37 Hét napon tégy engesztelő áldozatot az oltáron; és szenteld meg azt, hogy felette igen szentséges legyen az oltár. Valami illeti az oltárt, szent legyen.

Felettébb valószínűtlen tehát, hogy az oltárt csak szent dolog illetheti, és a papok sem ihatnak semmi alkoholos italt, amikor bemennek a szentélybe, és mégis itt mégis azt jelentené ez az vers, hogy alkoholos bort kellene az áldozathoz használni.

Az összes többi helyen az italáldozat boraként a semleges jajin van használva a héberben. Egyetlen bizonytalan magyarázatú igevers miatt nem dobhatunk félre több tucat másikat, amelyek pedig egyértelműen fogalmaznak.

 

Az ósz-i igék tanulmányozása tehát arra enged következtetni minket, hogy a zsidók nem használtak templomi szertartásaiknál, áldozásaiknál szesztartalmú italt. A valóban hithű, ortodox zsidók ma sem használnak. Áldozásuk során a föld terméséből, a gabonából, az állatok első elléséből, az olajból vittek az Úrnak.

A mai gyakorlat, mi szerint az áldozásoknál rendes bort használnak vallási szertartások során, pl. a széder vacsoránál, csak a babiloni fogságból való visszatérés után vált szokássá.

 

Összefoglalva az elmondottakat:

  • A bor szerepel Isten áldásai között, pl Izsáknál és sok más helyen.

  • Melkisédek is bort vitt Ábrahámnak.

  • Isten büntethet azzal, hogy valaki szőlőt termel, de nem issza annak borát.

  • A Biblia szerint bor felvidítja az ember szívét.

  • Tizedet adtak belőle.

  • A szent helyre is bevitték.

Azonban a Biblia alaposabb tanulmányozása során azt kell látnunk, hogy sehol sem következik ezekből az, hogy ezek alkoholos borok lettek volna. A szívet nem csak az alkohol vidámítja meg - ami amúgy is igen kétséges vidámság -, hanem a szőlő cukortartalma is. Ahogyan valaki meg is jegyezte: „A szőlőt, mint az egyik legegészségesebb gyümölcsöt, a szív vidámítására adta Isten, de részegítő italt abból az ember csinál.”

Különben is, hogyan vidámítja meg a bor az embert úgy, hogy a részegséget, pedig elkerülje? Én nem tapasztaltam sehol az Igében, hogy Isten gumiszabályokat adna bármivel kapcsolatban is.

(Ézs 5:20) Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!

Isten világosan el szokta választani egymástól a gonosz és a jó dolgokat. Miért éppen a bor esetében ne tette volna meg? Vajon nem alkalmazható-e Ézsaiás mondta azokra is, aki az Isten áldásiban szereplő ártalmatlan, sőt tápláló szőlőitalt részegítő bornak titulálják? Ezáltal Istentől valami rosszat eredeztetnek. És akik a részegítő bor fogyasztását helyesnek tartják? Aki az keserűt bort édessé, és az édes szőlőlevet keserű borrá teszik szavaikkal.

 

Francis Schaeffer hangsúlyozta az antitézis fontosságát. Az antitézus azt jelenti, hogyha valami igaz, akkor annak az ellentettje nem igaz. Isten így rendezte be a világot, és Ő maga is e szerint az elv szerint cselekszik.

Ami rossz, az nem lehet egyszersmind jó is. És fordítva. Ebből kifolyólag a bor sem lehet jó és rossz is egyszerre. Vagy ez, vagy az.

Lehet valamit, ami jó és szükséges, túlzásba vinni, és akkor már az rosszá, károssá, bűnné válik. Mint például az evés. Az evés jó, mert ha nem eszünk éhen halunk. De lehet túlzásba vinni, és a falánkság minden tekintetben káros.

De az alkoholról ugyanez nem mondható el. Az alkohol nem szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk.

 

A végkövetkeztetésünk tehát az, hogy nincs kettősség a bor használatában. Isten mindenhol elítéli a részegítő italok fogyasztását. Ahol a bor áldások között szerepel, ott mindig alkoholmentes szőlő vagy más gyümölcsitalt kell érteni alatta.

Mindezek az ismeretek pedig megalapozzák azt, ahogyan nekünk, keresztyéneknek kell viszonyulnunk a szeszt tartalmazó borokhoz.

Erről a következő alkalommal lesz szó.

Folytatás: A keresztyén és a bor 2. (ÚSZ 1.)

Hozzászólások   

#2 Hoffman József 2016-02-26 16:06
Kedves "leleplező"!
Őszintén szólva többszöri elolvasás után is zavaros számomra amit írtál. Talán előbb rendezd a gondolataidat, mielőtt írni kezdesz. Megpróbálnád tehát valahogyan érthetőbben megfogalmazni, mire is akarsz kilyukadni?
#1 Hazugságlelepleződ 2016-02-24 02:08
Jézus alkoholmentes musttá változtatta a vizet, majd azt mondták, hogy a jó mustot adják először, majd amikor beteltek vele, akkor adják a rosszat. Jézus a jót adta akkor. Miért adnák akkor a rossz alkoholmentes mustot, amikor már elteltek vele? Látod, ebből is látszik, hogy mekkora marhaságokat vonultattál fel itt, bizony Jézus nagyon is alkoholos bort adott a násznápnek.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 3 vendég és 0 felhasználó van vonalban.