A materializmus és az evolúciós elmélet bölcseleti lehetetlensége

Felhasználó értékelés

Star ActiveStar ActiveStar ActiveStar InactiveStar Inactive
 
 

Részletek a „Hogy is van ez? Az élet fontos kérdéseinek nyomában” című könyvből

http://www.vanmaselet.hu/letoltes/Hogy_is_van_ez.pdf

 

A materialista tudomány álláspontja

„A tudósok fosszíliákat, DNS összehasonlítást, és számos tudományágban végzett kutatásokat használnak annak bizonyítására, hogy az evolúció most is tart.” - írja egy evolúciót népszerűsítő cikk. Ebben – de csak ebben - igaza is van.

A tudomány – természettudomány – mindenkor a posteriori, vagyis tapasztalati módszereket használ igazának bizonyítására. Az evolúciós elmélet ezen az úton is cáfolható, azonban rendkívül hosszadalmas minden részletkérdéssel külön foglalkozni. Vannak, akik ezt megteszik, és a keresők számára fellelhetők ezek a munkák.

Az evolúciós elmélet azonban a priori, azaz logikai, bölcseleti úton sokkal egyszerűbben cáfolható. Márpedig, ha valami logikailag képtelenség, akkor az a gyakorlati életben is képtelenség. Ha az örökmozgó (perpetuum mobile) képtelenség, akkor a világ összes Nobel díjas fizikusának részletekbe menő kutatásai sem tudják azt előállítani. 2x2 a felsőbb matematika művelőinek minden erőfeszítése ellenére sem lesz más, mint 4.

Amennyiben tehát a materializmus nem tudja bizonyítani azt az alaptételét, hogy az anyagi világon kívül nem létezik más, illetve az evolúciós paradigma bizonyos sarkalatos lépései logikailag lehetetlennek bizonyulnak, akkor a bizonyos részletkérdések tapasztalati úton (tehát tudományos vizsgálattal) történő elemzése mit sem használ.

 

A logikai és a tapasztalati úton levont következtetések természetesen nem mondhatnak ellent egymásnak, hiszen a valóság egy. Egy ember sem lehet szakértő minden tudományágban, hogy érdemben vitába szállhasson az egyes diszciplínák (tudományágak) részletkérdéseit vizsgáló tudósokkal. Azt azonban bármely gondolkodó ember megteheti, hogy kijelentse: ami logikailag lehetetlen, akkor annak gyakorlatilag is lehetetlennek kell lennie, bármennyire nagy és elismert koponya állítja is az ellenkezőkét. Nem vagyunk kompetensek hozzá, hogy vitázzunk egy sejtbiológussal a sejtek működéséről. Ha azonban a priori bizonyítjuk, hogy élettelenből nem származhat élő, akkor nem is kell értenünk sejt működésének minden részletét, hogy kijelenthessük: az élet nem alakulhatott ki spontán, semmiféle körülmények hatására sem.

Az a priori ítéletek cáfolatához tehát az ezek alapjául szolgáló bölcseleti, természetbölcseleti törvényeket kellene cáfolni, vagy bizonyítani, hogy a vizsgált dolgok nem esnek azok hatálya alá. Az örökmozgó kidolgozása előtt például cáfolni kellene az energia-megmaradás tételét.

Az evolúciós elmélet bizonyításához elsősorban cáfolni kellene az okság elvét. (És még sok mást is, de most hagyatkozzunk főképpen csak erre).

Az okság elve

A világ talán legjelentősebb rendező elve az ok-okozat törvénye, más néven a kauzalitás. Az energia-megmaradás és más törvények mellett, azokkal együtt működve meghatározza a világban lejátszódó, és lejátszódható folyamatokat. Magyarul semmi sem játszódhat le, ami ellentmond ezen törvényeknek.

Mindez a makrovilágban igaz. A mikrovilág, az elemi részecskék világára később még külön kitérek majd.

Magukat tudósoknak valló elmék mégis hajlamosak olyan kijelentéseket tenni, hogy bizonyos körülmények esetén - elméletileg - lehetséges eme törvények hatályának felfüggesztése. Korrekt hozzáállás az volna, hogyha egy elmélet ellentmond a sarkalatos törvényeknek, akkor azt az elméletet elvetnék. Amit azonban látunk az az, hogy az elméletnek maradnia KELL, inkább megpróbálják azt kivonni a neki ellentmondó törvények alól.

Tétel:

Az okság elve kimondja, hogy

a) Ami a világban létrejött, létrejön, annak mindennek oka van.

b) Az okozat pedig sohasem lehet több, mint az azt létrehozó ok, vagy okok összessége.

c) A „több” egyaránt jelent mennyiségi és minőségi többletet.

A minőségi többlet fogalmára később még visszatérünk.

A világ és az élet spontán kialakulása elméletének három sarkalatos pontjáról fogom bemutatni, hogy logikailag, tehát a priori: lehetetlen.

A logikus gondolkodás erejét kétségbevonó nézetek és cáfolatuk

A szubjektivista nézetet valló filozófusok, és különösen Kant kétségbe vonták az emberi megismerő képesség – a logika – létjogosultságát. Kant nézeteinek bírálatára még rátérek majd egy kérdés megválaszolásakor, itt csak a lényeget emelném ki. Kant három fő művében (Tiszta ész kritikája, Gyakorlati ész kritikája, Ítélőerő kritikája) azt próbálja szövevényes okfejtéssel bizonyítani, hogy az ember nem képes a priori ítéletek alkotására a külvilágról. Azt állítja, hogy csak az biztos, hogy én gondolkodom, de hogy ítéleteim a világ valóságával összhangban állnak-e (illetve ez a valóság létezik-e egyáltalán), vagy csak az elmémben léteznek, az nem biztos. Egyszerűbben fogalmazva: csak az biztos, hogy semmit sem tudok biztosan.

A cáfolata ennek egyszerűen ez: Kant nyilván az eszét, a logikus ítélőképességét használta fel, amikor ezeket a megállapításokat tette. Márpedig, ha logikusan semmit sem tudhatok biztosan, mi alapján állítja Kant, hogy az ő megállapítása – melyet szintén az eszével tett – igaz? A válasz az, hogy nem állíthatja. Azzal akarja bizonyítani egy dolog hamis voltát, amelyet magát is hamisnak tart. Ez pedig ellentmondás. „Ez az ellenmondás egymaga tönkreteszi Kantnak egész okoskodását. Mert vagy tud valamit az ész, vagy nem tud; ha tud, kár könyveket írni annak bizonyítására, hogy nem tud; ha pedig nem tud, akkor azt sem tudhatja, hogy semmit sem tud. Kant pedig a legnagyobb tudományos biztossággal, mint egyetlen lehetséges metafizikát, mint egyetlen biztos ismeretelméletet hirdeti a maga tanát1

Kant tehát egy olyan ügyészhez hasonlít, aki bemutat egy tanút, akiről azt állítja, hogy hamis tanú, majd erre a hamis tanúra alapozva akarja bizonyítani a vádat.

Hasonló ez az ismert paradoxonhoz: Minden krétai hazudik, mondja egy krétai. Ez egy olyan önellentmondást tartalmazó mondat, melyet nem lehet feloldani. Érdemes egy kicsit gondolkodni rajta, nem egyszerű a dolog!

A „minden krétai hazudik” állítás hazug, mert egy krétai mondta. Igaz viszont azért nem lehet, mert a „minden krétai”-ba ő is beletartozik, így nem mondhat igazat. Brrr...

Ehhez hasonló „az ész nem tudhat semmit biztosan, mondja az ész” kanti megállapítás. A logika ilyen módon való aláaknázásának kísérletét nyugodtan elvethetjük.

Három alapkérdés

Vizsgáljuk meg tehát a logika, vagyis a józanész felhasználásával a minket körülvevő világ három alapvető kérdését.

  1. Az univerzum kialakulása

  2. Az élet keletkezése

  3. Az ember személyessége

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 15 vendég és 0 felhasználó van vonalban.