Az Univerzum eredete

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

 

A materializmus és az evolúciós elmélet logikai valószerűtlensége

1. rész: Az univerzum eredete

Képzeljétek el a következő történetet:

Egy embert golyó általi halálra ítélnek. Feláll a kivégző osztag, 5 m-re az elítélttől. 30 katona, akik mind mesterlövészek. Elhangzik a vezényszó, eldördülnek a lövések, ám minden lövedék az elítélt mellett a falba fúródik, egy sem talált. Mi történhetett? Lehetséges, hogy mind a 30 ember véletlenül mellélőtt? Ez lehetséges, de vajon erre gondolnánk? Nem inkább arra, hogy külön-külön vagy együtt úgy döntöttek, hogy mellé fognak lőni?

Vagy vegyünk egy másik abszurd jelenséget. Mire gondolnál, ha látnál egy teknősbékát egy 2 méter magas oszlop tetején? Mi a valószínűbb? Hogy véletlenül került oda, mert pl. egy forgószél felkapta, és pont oda rakta le. Vagy azt mondanád, hogyha elég ideig próbálkozik a teknős, előbb utóbb sikerülhet neki? De miért akarna egy teknős felmászni egy oszlopra? A kilátás miatt?

Noha mindegyik lehetőség elvileg lehetséges, mégis nem sokkal ésszerűbb azt feltételezni, hogy valaki feltette azt a teknőst arra az oszlopra?

Még egy példa. Te nyomozó vagy, és azt kérdezed egy gyanúsítottól, hogy hogyan jutott be a 2. emeleti lakásba. „Felugrottam” - válaszolja. Mit teszel ekkor te? Tanúkat kezdesz keresni, hogy látta-e valaki az ugrást? Nem hiszem. Tudod ugyanis, hogy a 2. emeletre nem lehet felugrani. Így eleve elveted ezt a választ.

 

Ez az az elv, amit múlt vasárnap már említettünk:

„Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami marad, az az igazság” – Sir Arthur Conan Doyle (Sherlock Holmes).

Ahhoz, hogy kiderítsük valaminek az okát, a legjobb eljárás az, ha megvizsgáljuk az elképzelhető okokat, és ami nyilvánvalóan teljességgel valószerűtlen, mert ellentmond a logika és a józan ész alapelveinek, azt elvetjük.

Manapság azonban inkább azt az elvet követik, hogy felállítanak egy teóriát, és próbálnak ennek megfelelő elméleteket alkotni arról, hogyan valósulhatott meg az a dolog a teóriának megfelelően.

A teknősbéka esetében, pl. azt mondanák, hogy elvetjük azt a lehetőséget, hogy a teknősbékát odatették, és elkezdünk elméleteket gyártani arról, hogyan került oda pusztán a természet erőinek hatására. Erre aztán számtalan tudományágat bevetnek. Meteorológiai elemzéseket végeznek, hogy az időjárás bizonyos jelensége hogyan repíthette a teknőst az oszlopra. Mások a föld mágneses jelenségeit kutatják, nem okozhatták-e azok? És így tovább.

Vagy hasonló ez egy régészhez, aki talál egy halom cserepet, és elképzeli, milyennek kellett lennie az edénynek, majd ennek megfelelően elkezdi azokat összeilleszteni. Ha azonban az előfeltevése hibás volt, mert mondjuk a cserepek nem egy korsó, hanem egy tál részei voltak, akkor hibába vizsgálgatja, restaurálja az egyes darabokat, amikor össze akarja illeszteni őket, nem állnak össze egésszé, mindenféle hézagok maradnak benne. Ekkor vagy azt teszi a régész, hogy újragondolja az előfeltevését, vagy ragaszkodva ahhoz azt mondja, hogy a hiányzó részek még nincsenek meg, de ha meglesznek, akkor majd összeáll a korsó. És kellő leleményességgel elég jól össze lehet illeszteni egy tál részeiből is egy korsót.

 

A következő mondat egy ateista honlapról származik, és jól összefoglalj a materialista tudomány módszereit:

„A tudósok fosszíliákat, DNS összehasonlítást, és számos tudományágban végzett kutatásokat használnak annak bizonyítására, hogy az evolúció most is tart.”

A tudomány – természettudomány – mindenkor tapasztalati módszereket használ igazának bizonyítására. Vagyis a részekből igyekszik következtetni az egészre. Ebben azonban az a veszély rejlik, mint az előbb említett régész esetében. Ha az egészről alkotott előfeltevések hibásak voltak, akkor a sok apró részletből, melyek önmagukban helytálló megállapítások lehetnek, egy hibás egészet fognak összeállítani. Sokszor a keresztyének abba a hibába esnek, hogy ezekben a részletkérdésekben bonyolódnak vitába az evolúció képviselőivel, akik aztán azzal támadnak nekünk, hogy nincs meg a megfelelő képzettségünk az adott szakterületen, ezért téves, amit mondunk.

Én ezért nem is tervezem a hagyományos evolúció – teremtés vita sűrűjébe belemenni, mert noha hiszem, hogy tapasztalati úton, tehát az egyes jelenségek vizsgálatával is teljes bizonyossággal be lehet bizonyítani az evolúció, és az egész materialista, anyagelvű felfogás téves voltát, ezt sokkal biztosabban meg lehet tenni, ha logikai, bölcseleti úton tesszük meg.

A logikai vagy bölcseleti módszer azt jelenti, ha valami logikailag képtelenség, vagyis ellentmond a józan ész alapelveinek, akkor az a gyakorlati életben is képtelenség. Ha pl. az örökmozgóról (perpetuum mobile) tudjuk, hogy lehetetlen, mert ellentmond az energia-megmaradás tételének, mint alapelvnak, akkor a világ összes Nobel díjas fizikusának részletekbe menő kutatásai sem tudják azt előállítani.

Ha te egy szabadalmi ügyvivő vagy, és valaki behoz egy szerkezetet azzal, hogy le szeretné védetni, mint örökmozgót, akkor nem hiszem, hogy kíváncsi leszel a szerkezet részletekbe menő működésének ismertetésére, mert tudod, hogy efféle szerkezet alapvetően nem lehet készíteni. A materialista tudósok mégis ezt művelik a világgal, nevezetesen hogy DNS összehasonlítással meg hasonlókkal akarják bizonyítani valami olyannak a működését, ami logikailag képtelenség.

Azt a módszert, amikor az okozatikból próbálnak következtetni az okokra, a posteriori módszernek nevezik a filozófiában. Amikor pedig a lehetséges okokat veszik számba, hogy azok közül melyik okozhatta a vizsgált okozatot a priori módszernek hívják.

Mi ezt az utóbbi módszert fogjuk alkalmazni. Az elején felvéve a cérnát elkezdjük egyenként megnézni, hogy a milyen okok hatására jöhetett létre a világ, amit ismerünk, é elvetjük azokat, amelyek a gondolkodás alapelvei szerint biztosan nem lehettek okok.

Mindezt a bevezetőt azért mondtam el, mert most elkezdjük azt a vizsgálatot, hogy bizonyítékokat találjunk arra, hogy a hitünknek van értelmes, logikus alapja. Isten létét oly módon lehet bizonyítani, mint azt,, hogy hogyan került a teknős az oszlopra. Közvetlenül nem tudjuk bizonyítani, mert fénykép nem készült róla, tanúk nincsenek, így csak a logikát, a józan ész szabályait használhatjuk fel.

Róma 1:20 Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.

Elgondolkodtam rajta, miért nem egyszerűen azt mondja Pál, Hogy Isten az Ő alkotásaiból megérthető, miért mondja azt, hogy ami „Istenben láthatatlan”, tehát hatalma és istensége látható meg alkotásaiból?

Azt gondolom, hogy nem véletlenül. Isten maga ugyanis az alkotásainak vizsgálatával nem látható meg, azokból csak következtetni lehet arra, hogy Ő létezik, és mekkora hatalma van.

Biztosan hallottátok már azt a széles körben hangoztatott nézetet, hogy Isten létezését nem lehet bebizonyítani. Valóban nem, mert ha emberi módszerekkel meg lehetne fejteni Istent, akkor Ő nem is lenne Isten. Cáfolhatatlanul bizonyítani valóban nem lehet Istent, mert az emberi logika képes mindent megcáfolni, ha szükséges még azt is, hogy a gömb gömbölyű.

Isten azonban nem is akarja, hogy az Ő létére cáfolhatatlan bizonyítékunk legyen, mert akkor nem volna választási lehetőségünk. Isten azonban mindig ad választási lehetőséget. Mindig van alternatíva, ami közül választhatunk. Isten tehát ad elegendő bizonyítékot az Ő létezésére, de hagy helyet a kételkedőknek is. Így volt ez mád az Édenkertben is. Isten adott egy lehetőséget, hogy az ember ne őt válassza, de adott elegendő okot is rá, hogy miért jobb mégis Őt választani. Ha az ősrobbanás, az evolúció elméletében nem volna „valami logika”, akkor mindenki nevetve elvetné. Isten tehát ma is ad elegendő okot arra, hogy miért Őt válasszuk inkább, és ezeket az okokat kezdjük most számba venni.

Vegyük hát sorra a lehetséges okokat az a priori módszer szerint, melyek a világot okozhatták, és vessük el azokat, melyek nem lehetséges okok, és így haladjunk előre lépésről lépésre, mintegy nyomozást folytatva.

Amerikai esküdtszék fogadalomtétele (esküje) [részlet]

Önök mint esküdtek, a tényeket ítélik meg. … Nem követhetik saját megérzéseiket vagy véleményüket. … Kötelességük, hogy az ítéletet kizárólag bizonyítékokra alapozzák, előítélet vagy rokonszenvezés nélkül.

Javaslom, hogy minket is ennek szelleme vezessen a vizsgálódásaink során.

Vegyük át még egyszer az ok-okozat törvényét, melyet a múlt héten már megnéztünk, mert ez lesz az irányadónk a kutatásban:

Az okság elve kimondja, hogy

a) Ami a világban létrejött, létrejön, annak mindennek oka van.

b) Az okozat pedig sohasem lehet több, mint az azt létrehozó ok, vagy okok összessége.

c) A „több” egyaránt jelent mennyiségi és minőségi többletet.

Arra, hogy mit jelet a minőségi többlet, a megfelelő időben és helyen még visszatérünk.

A logikus gondolkodás erejét kétségbevonó nézetek és cáfolatuk

A szubjektivista nézetet valló filozófusok, és különösen Kant kétségbe vonták az emberi megismerő képesség – a logika – létjogosultságát. Kant nézeteinek bírálatára még rátérek majd egy kérdés megválaszolásakor, itt csak a lényeget emelném ki. Kant három fő művében (Tiszta ész kritikája, Gyakorlati ész kritikája, Ítélőerő kritikája) azt próbálja szövevényes okfejtéssel bizonyítani, hogy az ember nem képes a priori ítéletek alkotására a külvilágról. Azt állítja, hogy csak az biztos, hogy én gondolkodom, de hogy ítéleteim a világ valóságával összhangban állnak-e (illetve ez a valóság létezik-e egyáltalán), vagy csak az elmémben léteznek, az nem biztos. Egyszerűbben fogalmazva: csak az biztos, hogy semmit sem tudok biztosan.

A cáfolata ennek egyszerűen ez: Kant nyilván az eszét, a logikus ítélőképességét használta fel, amikor ezeket a megállapításokat tette. Márpedig, ha logikusan semmit sem tudhatok biztosan, mi alapján állítja Kant, hogy az ő megállapítása – melyet szintén az eszével tett – igaz? A válasz az, hogy nem állíthatja. Azzal akarja bizonyítani egy dolog hamis voltát, amelyet magát is hamisnak tart. Ez pedig ellentmondás. „Ez az ellenmondás egymaga tönkreteszi Kantnak egész okoskodását. Mert vagy tud valamit az ész, vagy nem tud; ha tud, kár könyveket írni annak bizonyítására, hogy nem tud; ha pedig nem tud, akkor azt sem tudhatja, hogy semmit sem tud.

Kant tehát egy olyan ügyészhez hasonlít, aki bemutat egy tanút, akiről azt állítja, hogy hamis tanú, majd erre a hamis tanúra alapozva akarja bizonyítani a vádat. Az ilyen „az ész nem tudhat semmit biztosan, mondja az ész” kijelentéseket nyugodtan elvethetjük.

Három alapkérdés

Vizsgáljuk meg tehát a logika, vagyis a józan ész felhasználásával a minket körülvevő világ három alapvető kérdését.

1. Az univerzum kialakulása

2. Az élet keletkezése

3. Az ember személyessége

1) Az univerzum kialakulása

I. Létezik-e a valóság?

(1) A valóság nem létezik, csak illúzió

Kinek az illúziója? A semminek nincsenek illúziói sem. Ha valaminek (bármi is az) az illúziója, akkor az honnan van? A Mátrix nem válasz!

(2) A valóság ténylegesen létezik

A valóság, a világ tehát ténylegesen létezik.

II. A valóság ténylegesen, objektíve, tárgyszerűen létezik

(1) Mindig is létezett

(2) Kezdete volt

Nem nagyunk találunk olyan ember, aki vitatná, hogy a mindenségnek volt egyszer kezdete, ezért nagyon most ezzel nem foglalkozunk.

Egy dolgot azért említenék: Az entrópiát. Az entrópia rendszer rendezetlenségének mértékét mutatja. Lényegében azt mondja ki, hogy a világban végbemenő spontán folyamatok visszafordíthatatlanok. Esetünkben elég annyit megértenünk belőle, hogyha a világegyetem már végtelen ideje létezne, akkor az entrópia miatt már végtelen idővel ezelőtt le kellett volna játszódnia minden folyamatnak benne, és mostanra egy statikus, hideg, mozdulatlan állapotban kellene lennie. Mivel nem így van, ez azt jelenti, hogy csak olyan ok hozhatta létre, mely egyszer elkezdődődött

III. A világnak volt kezdete

Hogyan jött létre a világegyetem, honnan származik a benne található anyag?

(1) kezdetben nem volt semmi

(2) létezett már minden anyag valamilyen ős formában és az fejlődött tovább

(3) valami, ami az anyagon kívüli létezik hozta létre világot. (Azért anyagon kívüli, mert önmagát semmi sem hozhatja létre, ez abszurdum volna).

Vizsgálat:

(1) Az elsőt nyugodtan elvethetjük. Ha kezdetben semmi nem volt, akkor a semmi nem is hozhat létre semmit, tehát ma sem lenne semmi.

Ezzel gyakorlatilag bizonyítottuk az „örökkévaló létező” fogalmát, függetlenül attól, hogy mi az.

(2) A második lehetőség szerint az anyag (energia) valamilyen formában öröktől fogva létezik. Mindennek az ősoka tehát az anyag, pontosabban az energia.

A kérdésünk most az, hogy az ok, ami a kezdeti ősállapotból létrehozta a mai világegyetemet, az

(a) az anyagban belül található,

(b) vagy azon kívül.

Vizsgáljuk meg tehát most azt a forgatókönyvet, hogy mindennek, ami most van, az oka az anyag valamilyen ős-állapota, mely az ősrobbanás után a jelenleg látható világgá alakult. Kérték többen, hogy ne használjak idegen szavakat, ha nem muszáj, de most kénytelen vagyok kiejteni egy kifejezést, a gravitációs szingularitást.  A tudósok ugyanis ezt a kifejezést használják az anyagnak az ősrobbanás előtti állapotára. Ne érezd magad rosszul, ha nem érted mit jelent ez, mert valójában senki sem érti. A szinguláris szó maga azt jelenti, hogy különleges viselkedést, szabálytalanságot mutató. Magyarul olyasmi, amiről nem tudjuk, hogy mi. Nem értjük ugyan mi az, de úgy teszünk, mintha értenénk. Lehetne akár fityfirittynek is nevezni, de az nem hangzik elég tudományosan, így aztán marad a gravitációs szingularitás.

Mivel ok nélkül semmi sem történhet, a fityfiritty – bocsánat a gravitációs szingularitás -, tehát az anyag őse sem robbanhatott szét csak úgy „magától”, ha valamilyen ok nem kényszeríttette erre.

Mivel a feltételezett ősrobbanás egy határozott időpillanatban bekövetkezett esemény kellett, hogy legyen, fel kell tételeznünk egy okot is, amely előidézte azt.

Ha valami felrobban, azt vagy belső ok készteti erre, mondjuk növekvő nyomás, vagy külső ok, mondjuk egy szikra egy robbanóanyagot.

Tehát most azt nézzük meg, hogy az ősrobbanás e kettő közül melyik ok válthatta ki.

Ha az anyag ősében (nevezzük tehát ezt szingularitásnak, ahogy manapság divatos) mindig is megvolt az a törvényszerűség, amely végül előidézte a robbanást, akkor annak fokozatos erősödést kellett, hogy mutasson, mígnem elérte a robbanáspontot.

A robbanás nem lehet a szingularitás sajátossága

Ha nem ilyen irreverzibilis, folyamatosan erősödő folyamat lett volna, amely végül is a robbanáshoz vezetett, akkor az volna a kérdés, hogy miért pont abban a pillanatban robbant fel, miért nem egy másikban? Ha a szingularitásnak belső sajátossága, hogy felrobban, akkor nem létezhetett soha úgymond fel-nem-robbant állapotban.

Egy gömbnek elválaszthatatlan tulajdonsága, hogy gömbölyű. Nem létezhet nem gömbölyű gömb. Ha a gravitációs szingularitásnak a gömb gömbölyűségéhez hasonlóan tulajdonsága, hogy felrobban, akkor ahogy nem létezhet nem gömbölyű gömb, úgy nem létezhet nem felrobban szingularitás sem. Tehát más ok kellett kiváltsa az ősrobbanást.

Erősödő folyamatnak pedig már rég be kellett volna fejeződnie

Ha az ősrobbanást egy a gravitációs szingularitásban lejátszódó belső folyamat váltotta ki, akkor annak egyszer el kellett kezdődjön, majd fokozatosan erősödve végül a „Big Bang”-hoz, az ősrobbanáshoz kellett vezessen. Egyre erősödő folyamatok azonban, melyek fokozatosan egyik állapotból a másik állapotba jutnak, nem létezhetnek végtelen idő óta, mert e változásoknak akkor már végtelen idővel ezelőtt be kellett volna fejeződniük. Számítógépes animációval könnyen be lehet azt mutatni, hogy ott van egy örvénylő, fortyogó valami, ami aztán egyszer csak bang, felrobban. Az okság egyetemes elve szerint azonban ez nem történhet meg ok nélkül, márpedig mi nem találtunk ilyen okot.

Képzeljünk el, hogy egy épületet robbantással akarnak lebontani. A robbantómester tehát elhelyezi benne a robbantóanyagot a megfelelő helyekre. Ha azonban nem gondoskodik a robbanást beindító szerkezetről, az soha nem fog felrobbanni magától. Vagy időzítőt kell benne elhelyeznie – belső ok -, vagy távirányítással kell beindítani a robbanást – külső ok -, de kell hozzá egy indító ok. Persze a robbanás bekövetkezhet „véletlenül” is, a robbantók szándéka ellenére. Ez a véletlen azonban csak látszólagos. Azt jelenti, hogy a robbanás nem akkor következett be, amikor a robbantók szerették volna. Oka ebben az esetben is volt a detonációnak: egy „véletlen” szikra – melynek természetesen szintén volt valamely oka -, a robbanóanyag felhevülése, hibás szerelés, vagy valami más.

Noha a robbanószer anyagában (puskapor, trotil, TNT, nitroglicerin stb.) megvan a robbanás lehetősége, önmaguktól, nyugalomban mégsem robbannak fel. Gyakran találnak ma is, több évtizede a földben lévő világháborús bombákat, melyek nem robbantak fel, és bizonyára így is maradtak volna, ha meg nem találják őket.

Előhozták aztán egyesek a „pulzáló-világegyetem” elméletét, mely szerint az Univerzum anyaga majd egykor újra összehúzódik egy pontba, hogy aztán újra felrobbanhasson. Ennél aztán talán még Münchhausen báró meséinek is több tudományos értéke van! Teljesen szembemegy a természeti törvényekkel, hogy egy olyan világból, melynek minden aktív, mozgató energiája kimerült, egyszer csak újra erőkkel, energiákkal teli univerzum fejlődjék. De még ha ez igaz is volna: akkor is kérdés marad: honnan az anyag, amely „pulzál”, továbbá hogyan indult be ez a pulzálás?

Látott már valaki olyan robbanást, amely után a felrobbant elemek visszatértek önmagukba? Vannak, akiknek a legextrémebb mesék is megfelelők, ha azok megszabadítják őket Istentől.

Azt kell tehát mondjuk, hogy a szingularitáson belül, mint benső törvényszerűség, nem létezhetett ok, amely az ősrobbanást előidézte, annak mindenképpen kívülről kellett származnia.

Fel kell vetnünk azt a problémát is, hogy az anyagi világot szabályozó törvények, állandók (pl. az energiamegmaradás törvénye, a fény sebessége, az erős- és gyenge magerők mértéke, a gravitáció mértéke stb.) sem kapcsolhatók az anyaghoz. Az anyagra hatnak, de nem részei annak. Ezek származását szintén meg kellene magyaráznunk.

Folytassuk tehát ott, hogy ezek a külső törvényszerűségek honnan származnak? Ismét csak nem létezhetnek végtelen idők óta, mert akkor már végtelen ideje kellett volna az anyagra hatniuk, tehát minden folyamatnak már végtelen idő előtt be kellett volna, hogy fejeződjön. Így az ősrobbanásnak is már végtelen régen kellett volna, hogy történjen, nem a ma hangoztatott 13,7 milliárd éve. E törvények hatásának tehát el kellett kezdődnie egykor. De minek a hatására kezdődtek el? Egy korábbi törvényszerűség hatására? Hát az minek a hatására kezdődött el? Láthatjuk, hogy ez a fajta logika nem vezet eredményre, márpedig az eredmény, az Univerzum itt áll körülöttünk.

Ki kell mondjuk tehát, hogy a szingularitásban nem találhatunk okot, amely az ősrobbanást előidézhette volna, a szingularitáson (ősanyagon) kívül pedig semmi sincsen (a természettudományos világkép szerint), tehát az öröktől létező, tisztán anyagi (materiális) okot, mint a világ eredőjét logikai úton elvethetjük.

(3) Már csak egyetlen lehetőségünk maradt - a harmadik -, amely a világot létrehozta, amelynek kívül kell állnia az anyagon, és ez nem más, mint Isten. Istenben megvan az ok, amiért létrehozta (megteremtette) a világot, az életet és az embert. Ez pedig a Szeretet, melytől indítva adni akart önmagából, élettel és boldogsággal akarta megajándékozni teremtményeit. (Isten végső soron az ember kedvéért és számára teremtett mindent). Itt van tehát egy ok, mégpedig értelmes, törvényszerű ok!

Kezdettel bír ez az ok benne? Nem, ez öröktől fogva létezik benne.

Adódhat tehát egy ellenvetés: Istennel tulajdonképpen csak kitoltuk a kezdeti ok kérdését, hiszen ha Istenben van meg az első ok, és ez mindig is megvolt benne, jogosan kérdezhetik, hogy vajon miért nem teremtett meg mindent már végtelen idővel ezelőtt, miért éppen most?

A válasz az, hogy Istenre a törvények nem külsőleg hatnak, hiszen Ő teremtette azokat is. Isten szuverén lény, akinek döntési szabadsága van akkor tenni a dolgokat, amikor akarja. Az anyag ezzel szemben nem rendelkezik efféle szuverenitással, rá a törvények mintegy diktátum hatnak, melyeknek semmiképpen sem állhat ellen. Ha azt kérdezed, honnan ered Istennek ez a szuverenitása, azt válaszolom, hogy jellegéből fakad. Úgy, mint a gömb saroknélkülisége vagy háromszög szögeinek 180 fokos összege.

Istennek azért kell léteznie, mert semmilyen más logikus magyarázat nem adható a világ fennállására.

Kimondhatjuk tehát, hogy függetlenül attól, hogy különféle űrszondák milyen mérési adatokkal szolgálnak az ősrobbanás bizonyítékának tekintett kozmikus háttérsugárzásról, az a priori, tehát logikai úton bizonyítva lehetetlen.

Kiegészítés:

Kizárja öröktől fogva létező anyag, mint kezdő ok lehetőségét a világban lévő anyag mennyisége is. Mennyi anyag van az Univerzumban? Végtelen mennyiségű nem lehet.

Ezzel alapjában mindenki egyetért, de itt egy rövid bizonyítás:

Ha a világ összes anyagát sorba raknánk egymás mellé atomonként, egy mindkét irányba végtelen egyenest kapnánk. Ha eme egyenes minden atomja valóságosan létező atom, akkor mindnek megmérhető a hozzánk való távolsága (hány atomnyira van tőlünk). Ha megmérhető a távolságuk, akkor ez az egyenes nem lehet végtelen, tehát az anyag mennyisége sem lehet végtelen.

Továbbá, ha kivennénk ebből az egyenesből egy szakaszt, mondjuk ezer atomot, majd a rést összehúznánk, attól az egyenesnek még végtelennek kellene maradnia, hisz nincs „vége”, amely közelebb kerülhetne hozzánk. Ezzel azonban megsértenénk az anyag és energia megmardás tételét, mert eltüntettünk az anyagból egy darabot.

Mai állás szerint úgy becsülik, hogy az Univerzumban kb. 1080 db elemi részecske van, amelyből a világ összetevődik. Ez kétségkívül igen nagy szám, de mégiscsak véges szám. Ha azonban az anyag önmagában bírja létezésének az okát, azaz szükségszerűen léteznie kell, akkor a kérdés az, hogy miért éppen ennyi anyag létezik? Miért nem több, vagy kevesebb? Valójában végtelen mennyiségűnek kellene léteznie. Amelyik anyagi részecske most nem létezik, az éppen úgy létezhetne is. Márpedig ha létezhetne, akkor mivel az előbb mondtuk, hogy a léte szükségszerűség, ebből kifolyólag léteznie is kellene. Ebből az következik tehát az, hogy végtelen mennyiségű anyagnak kellene lennie a világban, de épp az előbb mondtuk ki, hogy ez lehetetlen. Az egyetlen magyarázat arra, hogy miért csak ennyi anyag létezik az, hogy valaki pontosan ennyit hozott létre. Tehát az anyagnak nem kell szükségképpen léteznie. Szükségképpen Istennek kell léteznie, aki létrehozta azt.

A fizika újabban tett felfedezései és a Biblia kijelentései.

Még érdekesebb következtetésekre juthatunk, ha figyelembe vesszük, amit a mikrofizika az utóbbi évtizedekben anyag építőelemeiről, az elemi részecskékről tett.

Prof. Dr. phil. Hans Rohrbach - Természettudomány, világkép, hit

A mikrofizika ma ott tart, hogy az anyagot, mint valami láthatatlan „rezgéstér” hatását írja le. A Heisenberg-féle határozatlansági reláció szerint nem lehetséges egyidejűleg egy részecske helyét és sebességét (impulzusát) meghatározni. Valamit azonban csak akkor tekinthetünk anyagnak, ha teljes biztonsággal el tudjuk helyezni a térben. Így tehát az elemi részecskéket klasszikus értelemben már nem tekinthetjük anyagnak. Valaminek a hatásaként állnak előttünk, de hogy mi ez a hatás, arról a természettudomány nem mondhat semmit, mert nem vizsgálható. A mikrofizika elérkezett ahhoz a határhoz, hogy azt kell mondja: a látható világ nem önmagától fogva áll előttünk, hanem valamiféle láthatatlan „erő”, „okság” hatásaként. Ahhoz, hogy a tudós kutatásokat végezzen, megállapításokat tegyen, amelyek aztán felhasználhatók különféle technikai vívmányokban, ahhoz nem is kell semmit mondania erről a láthatatlan okozóról.

Mi az az energia, ami áthatja a mindenséget, ami mozgatja a részecskéket, hogy anyaggá álljanak össze? Mi az a törvényszerűség, amely meghatározza a világban zajló eseményeket? Mi az az ok, melynek a hatásait a tudomány tapasztalja, de megmagyarázni nem tudja? A tudós nem adhat rá választ.

A Biblia adja meg rá a választ: Jézus Krisztus!

János 1:3 Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Zsidók 1:3 Aki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget, aki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban,

Kolossé 1:15 - 17

15 Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;

16 Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek;

17 És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Azt mondják sokan, hogy a Biblia kijelentései tudományosan sok esetben pontatlanok. Most láthattuk, hogy ez mennyire nem így van! A Biblia pontosan azt mondja, amire a tudomány is jutott: minden, ami van, valami láthatatlan erőnek, hatalomnak a hatásaként áll előttünk. Ez a hatalom pedig Isten.

Mára úgy vélem ennyi elegendő lesz.

A nem lehetséges okok kizárásával eljutottunk oda, hogy a világ keletkezésére a legvalószínűbb ok, a legjobban hihető forgatókönyv az, hogy egy személyes akarattal bíró, végtelenül intelligens lény, Isten hozta létre.

Ha úgy vagy itt, hogy még kételkedsz Isten létezésében és teremtő munkájában, akkor gondold újra azt, hogy esküdt vagy egy bíróságon. Had emlékeztesselek az eskü szövegére: Önök mint esküdtek, a tényeket ítélik meg. … Nem követhetik saját megérzéseiket vagy véleményüket. … Kötelességük, hogy az ítéletet kizárólag bizonyítékokra alapozzák, előítélet vagy rokonszenvezés nélkül.

Továbbá Sherlock Holmes mondatára: „Ha kizártál minden lehetségest, bármennyire valószínűtlen, ami marad, az az igazság”

Hogy került a teknős a pózna tetejére? Ha kizártunk minden lehetséges eshetőséget, mert azok józan ésszel elképzelhetetlenek, ami marad, az az igazság.

Ha a teknősbékával ezt meg tudod tenni, akkor a világ keletkezésével miért nem? A 10 órakor kezdődő prédikációban valószínűleg erről is szó lesz majd.

A következő vasárnap továbbmegyünk, és megnézzük, mi módon jöhetett létre az élet, és az ember személyessége.

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 88 vendég és 0 felhasználó van vonalban.