Példaképek

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

(3Ján 1:11)  Szeretett [barátom], ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

Beszéljünk ma délután a példaképekről. Milyen modellt, mintát, ideált követünk az életünk során?  Milyen példákhoz, példaképekhez igazítjuk az életünket?

Minden ember életére nagy hatással van, hogy milyen példákat, követendő modelleket választ magának. A rossz példa olyan, mint egy rossz falhoz támasztott létra. Alul még esetleg nem látszik a különbség, csak amikor felértünk a tetejére. Milyen szomorú és kiábrándító, hogy amikor valaki egy példát követve felér a létra tetejére, és kiderül, hogy rossz falhoz támasztotta a létráját.

Ne tévesszen meg bennünket, hogy manapság a példaképek tekintetében némileg változás következett be. Ma már, különösen a fiatalok, ritkán választanak példaképnek egy konkrét személyt, eszményt maguknak, mint korábban.  Ma már a „Ne akarj másra hasonlítani, légy önmagad” szlogennel fémjelzett felfogás virágzik. Szinte nincs nap, hogy valaki ne tenne fel valami hasonló bejegyzést a Facebook-ra.

 

Amikor valaki nagyon okosnak és bölcsnek szeretne mutatkozni, akkor előszeretettel tesz ki ilyen idézőjeles „bölcsességeket” az üzenőfalára. Talán fel sem tűnik neki, hogy ő maga is másoktól veszi át őket, tehát másokra hasonlít általuk. Ma már nevetek ezeken, de be kell vallanom, hogy korábban magam is ugyan ilyen voltam. Nem volt még ugyan Facebook, de egy kis füzetbe gyűjtöttem ezeket az aforizmákat. Nem mondom, hogy némelyik nem fogalmaz meg valódi igazságot, de önmagukban erőtlenek, hogy mélyreható változást vigyenek végbe az ember életében.

Népszerűségük a bizonyítéka azonban annak, hogy az emberek vágynak valami követendő minta után, amihez igazíthatják gondolkodásukat.

Már többször beszéltünk róla, hogy napjainkban a tekintély trónfosztásának idejét éljük. Igen ritka, hogy valaki azt mondja, hogy én olyan akarok lenni, mint X.Y. tudós, sportoló, vagy más híres ember. Ha mégis valaki ilyen kijelentést tenne, rögtön megkapná a társaitól az imént idézett szlogent.

A példakövetés azonban természetesen ennek ellenére nem szűnt meg. A „légy önmagad” felszínes bölcsességet hangoztatók mindegyikéről is könnyű ugyanis megmondani, hogy mely világnézet, irányzat, eszménykép, életstílus, amelyet követ.

Mindenki követ tehát valamilyen modellt, amelyet meghatározónak választott az életében. János azt írja, hogy ne a rosszat kövessük, hanem a jót.

A versből az is kiderül, hogy abból, hogy mit követünk, mint tartunk követendő példának az életünkben, megmutatkozik az Istennel való kapcsolatunk milyensége. Kitűnik, hogy van-e valójában üdvösségünk, megismertük-e Jézus Krisztust, mint Megváltónkat, vagy sem.

Ez emlékeztethet minket arra, amit Jakab mondott (Jak 2:17)  Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában. Tehát egy olyan hit, amelynek nincsenek cselekedetekben megmutatkozó bizonyítékai, az valójában nincs is.

Például ha Ábrahám, miután szólt neki Isten, hogy áldozza fel a fiát, Izsákot, azt mondta volna, hogy „Jó, rendben, értem. Megteszem, igen.” Majd másnap reggel otthon maradt volna. Esetleg magában azon morfondírozva, hogy Isten ezt biztosan nem gondolta komolyan.  Lehetne-e ekkor Ábrahám elvi egyetértését hitnek nevezni? Bizonyára nem. Potter bácsi is említette nemrégiben, hogy az evangéliumnak is három aspektusa van: elfogadni, megélni (cselekedetekben megmutatni), és hirdetni.  Csak e három megléte esetén lehet valódi hitről beszélni.

Térjünk vissza most János leveléhez.

Ebben az igeversben, amit az előbb elolvastunk, János arra buzdítja Gájusz-t, akinek ezt a levelet írta, hogy ne a rosszat kövesse, hanem a jót. A rossz példa ebben az esetben egy Diotrefesz nevű vén volt, aki elsőséget követelt magának a gyülekezetben.

Olvassuk el ezt a levelet az elejétől a végéig, hogy jobban megérthessük. Ez a legrövidebb levél egyébként az ÚSZ-ben, az eredetiben kicsivel rövidebb a 2Jn-nál is.

Felületesen szemlélve talán kicsit érdektelennek tűnik ez a levél. Nincsenek nagy hitigazságok kijelentve benne, nincsenek gyakran hivatkozott versek, és rövidsége miatt bibliaolvasás közben is hajlamosak lehetünk gyorsan átszaladni rajta.

Mivel azonban a teljes írás Istentől ihletett, így tehát ez a levél is. Miért került bele vajon a Bibliába? Mit akar Isten megtanítani nekünk általa?

Láthatjuk, hogy János három jellemet mutat be a levélben.

Először is Gájuszt, akinek a levél szól. Gájus nevű hívő ember meg van említve az ApCsel-ben ill. a Római és az 1 Korinthusi levélben. A Róm 16:23-ban úgy ír róla Pál, mint aki az egész gyülekezetnek gazdája. Nem állítható biztosan, hogy ők ugyanazok az emberek, mint akinek János most írt. Mindenesetre itt igen dicsérően ír róla János. Azt mondja, hogy az igazságban jár, és mindenben híven cselekszik.

Egy érdekes mellékszál, amit megtudunk a 2. versből, hogy Gájusznak gyengélkedett az egészsége. János kifejezi a reményét, hogy hamarosan a testi egészsége is annyira jó lesz, mint amilyen a lelki.

Ez egyben azt is megmutatja nekünk, hogy egy testi betegség, gyengeség nem jelenti azt, hogy ez feltétlenül valamiféle konkrét bűnnek a következménye. Lelkileg teljesen ép, odaszentelt emberek is lehetnek testileg betegek.  

Bárcsak minél több barátunknak kívánhatnánk hasonlókat: hogy testi egészségük feleljen meg a lelkinek. Sajnos ez a kívánságunk sok esetben inkább fizikai egészségromlást okozna, mintsem javulást.

®   Érdemes ezt azért mindenkinek önmagára nézve is átgondolni: kívánhatná ezt a kérést nekem János? Ha nem, mit tehetnék azért, hogy a lelki egészségem növekedjen, hogy aztán követhesse azt a testi is?

János konkrétumokat is említ, amikor megdicséri Gájuszt: azokért a dolgokért, amiket az atyafiakért, vagyis a többi hívőért, és amit az idegenekért tesz.

Láthatjuk, hogy a keresztyén szolgálatnak meg kell mutatkoznia a cselekedetekben is. Gájusz tehát komolyan vette, amit Jézus tanított.

(Ján 13:35)  Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

Gájusz hite tehát nem csak a szavaiban mutatkozott meg, hanem a cselekedeteiben is: Olyannyira, hogy mindenki bizonyságot tett róla, (6 v.) melynek híre Jánoshoz is eljutott.

A második személy, akivel János megismertet bennünket, Diotrefész, aki diktatórikus módon lépett fel a gyülekezetben, elsőséget kívánva magának. Sőt, még János ellen is áskálódni kezdett. Ő az, aki mint negatív példa fog szerepelni.

A harmadik pedig Demeter, aki valószínűleg a levelet is vitte. Róla azt mondja János, hogy mindenki bizonyságot tesz róla, sőt, még az igazság is. Nemcsak emberek állították tehát róla, hogy kipróbált ember, hanem az isteni igazság tekintetében is szilárdan állt.

Nézzük meg tehát, hogy miért íródott ez a levél.

Gájusz egy istenfélő keresztyén volt, aki gyakorolta a szeretet parancsát. A gyülekezetben feltűnt azonban egy ember, aki elfelejtkezett arról, amit Jézus mondott, hogy „a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.”

E helyett magát kívánta előtérbe hozni annyira, hogy még a vele egyet nem értőket ki is zárta a gyülekezetből.

János nem szerette volna, hogy ez a rossz példa elharapózzon, és netán még Gájuszt is megfertőzze, ezért levelet írt, melyben Demetert állítja Gájusz elé követendő példaként Diotrefész ellenében.

Tudjuk sajnos, hogy János aggodalma nem volt alaptalan, mert a következő századokban mégis a diotrefészi irányvonal győzedelmeskedett. Előbb kialakult az egy vagy több gyülekezett felett uralkodó püspökség, majd az egész keresztyénség felett hatalmaskodó pápaság intézménye.

A levél kulcsszavai „szeretet” és az „igazság”. Előbbi 6-szor, utóbbi 4-szer fordul elő e rövid levélben. E kettő az, amely a legnagyobb csorbát szenvedte az elkövetkező korokban.

A szeretet és az Igazság azok az alapelvek, melyekre nekünk is a legnagyobb szükségünk van jelenleg is. 

(3Ján 1:11)  Szeretett [barátom], ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

1) Ne a rosszat kövesd

2) hanem a jót

a) Aki jót cselekszik, Istentől van

b) aki pedig rosszat cselekszik, nem látta Istent

Ez tehát ennek a levélnek a jelentése: figyelmezteti Gájuszt, hogy a jó példát kövesse, ne a rosszat.

Hogyan tudjuk alkalmazni a magunk számára?

A vers konkrét jelentése az, hogy Gájusz ne Diotrefész rossz példáját kövesse, hanem Demeter jó példáját.

Mint alapelvet azonban alkalmazhatjuk minden esetben, amikor döntenünk kell, hogy milyen gondolkodási, cselekvési mintát tartsunk követendőnek az életünkben.

A Biblia számos további útmutatást ad ebben nekünk. Nézzünk meg néhányat, az általánosabb kijelentésektől a konkrétabbak felé haladva.

(Zsolt 37:27)  Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

Ehhez a felszólításhoz egy ígéret is társul: az örök élet reménysége. A 28. versben úgy folytatja, hogy el nem hagyja az ő kegyeseit; megőrzi őket mindörökké”. A kegyesek azok az emberek, akik félik az Istent, vagyis a hívők minden korszakban. Akiknek a hitük természetesen megmutatkozik a cselekedeteikben is, de a hitük az, ami által megmaradnak mindörökké.

(Zsolt 37:29)  Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

Tudjuk, hogy igaznak csakis hit által nyilvánít bárkit is Isten, nem cselekedetekből. Így a „jót cselekedni” egy folyamatos irányultságot jelent, tehát az igazság követését, melyben előfordulhatnak botlások. Tudjuk, hogy a hívő is vétkezhet. Az irány azonban a fontos, a törekvés: a jó felé, a gyakorlati szentség felé törekszem-e? Amikor lenézek a lábamra, az Jézus Krisztus irányába mutat-e, vagy a világ felé?

Meg kell említeni azért az ebben a versben ki nem mondott, de ott rejlő másik igazságot: akik viszont nem kerülik a rosszat, akiknek a lábuk a világ felé néz, az abban rejlő dolgokat követi, az nem marad meg mindörökké. Az ilyen ember a létrájának tetején, ha felér, Isten ítélőszéke előtt találja magát.

Nézzünk meg egy konkrétabb területet, ahol el kell fordulnunk a gonosztól és a jót keresnünk.

1Péter 3:10 - 11

(10)   Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:

(11)   Forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót; keresse a békességet, és kövesse azt.

 Egy újabb figyelmeztetés, hogy ne a rosszat kövessük, hanem a jót, a mi beszédünkben is. (Máté 12:37)  Mert a te beszédeidből ismertetel igaznak, és a te beszédeidből ismertetel hamisnak.

A keresztyén legyen ismert arról is, hogy megzabolázza a nyelvét. Nem használ trágár, sem sértő szavakat, emelt hangnemet. Mindenben a békességet keressük inkább, ne akarjunk minden áron a magunk igazának érvényt szerezni. Ha intenünk kell, igyekezzünk a lehető legkörültekintőbben, és legfőképpen szeretetben eljárni.

Vessünk most egy pillantást a kiindulási versünk, a (3Ján 1:11)  második felére: Aki jót cselekszik, az Istentől van; aki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.

Mit is mond itt János? Vessük ezt össze azzal, amit az 1 Jn.-ban mondott:

(1Ján 3:6)  Aki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt.

(1Ján 3:9)  Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.

Ezekben a versekben János szembeállítja az igazi hívőt azzal, aki sohasem tért meg. A cselekvés mindegyik esetben folyamatos cselekvést jelent, tehát nem egyes elszigetelt bűnökről beszél, melyekben a hívő néhanapján elbukik, de aztán megbánja, és megbocsátást kér miatta. A „bűnbe esik”, azt jelenti, hogy folyamatosan bűnös életmódot folytat, a bűntudat és megbánás jele nélkül.

Aki tehát oly módon cselekszik rosszat, hogy ez nem is zavarja, arra igaz, hogy „nem látta Istent”, vagyis valójában nem született újjá.

Kemény figyelmeztetés ez sok olyan embernek, aki hívőnek tartja magát, és a kegyelemből, hit általi üdvösséget – Potter bácsi kifejezésével – csak egyfajta tűzkár-biztosításnak tartja, ami megvédi őt a kárhozattól, de a cselekedeteivel ennek a megtérésnek szinte semmi bizonyítékát nem adja.

Jakab 1:21 - 22

(21)   Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.

(22)   Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.

Nézzünk meg még néhány verset arról, hogy milyen példát kövessünk, és milyet ne:

(3Móz 20:23)  És ne járjatok annak a népnek rendtartási szerint, amelyet kiűzök én előletek. Mivelhogy mindezeket cselekedték, azért megutáltam őket.

E jelenvaló világnak, melyben most élünk, és melyből Isten mintegy kihívott bennünket Jézus Krisztus által, vajon nincsenek sajátos „rendtartásai”, szokásai? Tudjuk, hogy vannak, és jórészt ismerjük is ezeket.

Egyenes az utasítás: ne járjunk ezek szerint! Nem én mondom ezt, hanem Isten!

(5Móz 18:9)  Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.

Új munkahelyre, iskolába vagy egyéb közösségbe kerülünk? Isten figyelmeztet, hogy ne tanuljunk cselekedni azoknak az embereknek az utálatosságai, istentelen szokásai szerint!

(2Krón 30:7)  És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, akik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította őket, amint ti magatok látjátok.

Ha a szüleink, rokonaink, ismerőseink hitetlenek is voltak – mint nekem is például -, akkor ne rólunk vegyünk példát. De figyelmezteti ez az olyan hívőket is, akiknek gyülekezetei elhagyták az igaz tanítást, hogy ne kövessék elődeik helytelen cselekedeteit, hanem válasszák helyette a jót, amit Isten mutat mag a Bibliában.

Péld. 22:24 - 25

(24)   Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj;

(25)   Hogy el ne tanuld az ő utait, és tőrt ne keress tennen magadnak.

A dühös harag rossz tanácsadó, csakúgy az ilyen ember is. Bizony a közéletben, a politikában is megszívlelendő tanács ez: ne kövessünk olyan politikusokat, aki gyűlölködnek a másikra.

(Jer 16:12)  És ti gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert íme, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.

„Hallgass a szívedre!” Ismerős ez a mondás? (Jer 17:9)  Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

A Biblia viszont azt tanítja, hogy még csak ne is a saját szívünk, érzéseink legyenek, amit követünk, hanem Isten legyen az!

Máté 23:1 - 3

(1)   Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak,

(2)   Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek:

(3)   Annak okáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.

Végezetül

(Ef 4:17)  Ezt mondom annak okáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjüknek hiábavalóságában,

Ne járjunk úgy, mint egyéb pogányok. Pál hét jellemzőt említ itt (17-19), melyek leírják a hitetlen világ romlottságát.

-         Hiábavalóság: életük üres, haszontalan, gyümölcstelen.

-         Vakság: vagyis értelmükben meghomályosodtak. Nem látják Isten igazságának világosságát. Illúziókban élnek.

-         Istentelenség: szívük keménysége miatt elutasították Istent. Nem akarnak gondolkodni, sem hallani róla.

-         Erkölcsi érzék nélküliség: minden gonosz cselekedet megtételére való készség, mely kívánságaik, kielégítését célozza

-         Tisztátalanság: aljas viselkedés, bujálkodás

-         Szemérmetlenség:

-         Mohóság: nyerészkedés, soha meg nem elégedés azzal, amilyük van, a mindig többre vágyás az anyagi javakban és egyéb élvezetekben.

Ez ugye nagyjából a 7 fő bűn a katolikus dogmatikában. Nem arról van szó persze, hogy akik ezeket cselekszik, azok nem nyernek megbocsátást. Minden bűnt eltöröl Jézus Krisztus vére az életünkből, ha elfogadjuk Őt Megváltónknak.

Ezek inkább a hitetlen világ, röviden a „rossz” legfőbb jellemzői, melyeket mi nem követhetünk folytatólagosan, ha valóban megismertük Istent.

Ezzel szemben a hívőknek a követendő példa az, amit a továbbiakban mond Pál:

Ef. 4:20 - 23

(20)   Ti pedig nem így tanultátok a Krisztust;

(21)   Ha ugyan Őt megértettétek és Ő benne megtaníttattatok, úgy amint az igazság a Jézusban:

(22)   Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, mely meg van romolva a csalárdság kívánságai miatt;

(23)   Megújuljatok pedig a ti elméteknek lelke szerint,

 

(1Thess 5:22)  Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek!

Vizsgáld meg magad: „én milyen példát követek”? Jót-e vagy rosszat?

Végezetre egy utolsó vers arról, hogy ki legyen az, akit mint példát követünk:

(Ef 5:1)  Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 57 vendég és 0 felhasználó van vonalban.