Lépésről lépésre Isten ismeretéig

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

 

Az Istenben való hit valóságának bizonyítása logikai lépésekben

Ezennel végére érünk a „Miért hiszünk” sorozatnak.

Szeretném azért egy kicsit összefoglalni azokat, amiket számba vettünk, méghozzá oly módon, hogy segítségével bárkinek néhány egyszerű gondolatsorral be tudjuk mutatni, hogy miért is vagyunk mi hívők.

Térjünk vissza egy pillanatra a kezdethez, bizonyos Michael Martin filozófus véleményéhez, aki ezt mondta:

„… szerintem [a hívők] nagyon gyakran azt gondolják, hogy jó indokaik vannak valamilyen meggyőződésre, de ha megvizsgáljuk ezeket az indokokat, akkor kiderül, hogy valójában rosszak. Így néha az emberek nem szándékosan vélekednek irracionálisan, hanem inkább egyszerűen arról van szó, hogy sohasem vizsgálják meg kritikusan a maguk álláspontját, pedig ha megtennék ezt, akkor szerintem meg lehetne mutatni nekik, hogy álláspontjukat nem támasztja alá az értelem. Másfelől egyes emberek kifejezetten úgy hisznek Istenben, hogy egyáltalán nincs erre semmiféle alapjuk, ők azt mondják "valóban, nincs semmiféle bizonyítékom rá, de én ennek ellenére, mégis hiszek Istenben."

Nos, úgy vélem, mi alaposan górcső alá vettük a meggyőződéseinket, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy kiállta a próbát: a hitünk nem vakhit, hanem kiállja a józanész vizsgálatának próbáját is. Isten nem akarja, hogy olyasmiben higgyünk, ami ellenkezik az értelemmel. Sőt, kifejezetten az a vágya, hogy mindnyájan eljussunk az értelem meggyőződésének gazdagságára.

 

Az említett Michael Martin egyszer kiállt nyilvános vitára William Craig-gel, a híres Biblia tudóssal és hitvédővel, és alulmaradt a vitában. Nem tudta megvédeni vele szemben az álláspontját. Craig egyébként vitázott már Richard Dawkins-szal is, a hírhedt istentagadóval és evolucionistával is, szintén sikerrel.

Volt egyszer egy nyilvános vita, mintegy 8000 fős hallgatóság előtt, melyet W. Craig az Amerikai Ateista Társaság egyik képviselőjével folytatott. (nem biztos, hogy M. Martinnal, és valótlanságot nem akarok állítani). Craig sorra és meggyőzően védte ki az ateizmus ellenvetéseit, olyannyira, hogy a végén már nem is lehetett vitáról beszélni. Előzetes felmérések szerint a hallgatók 82 %-a nem keresztyénként érkezett a rendezvényre. A végén 47-en megtértek, ellenben senki nem volt, aki az ateizmus mellett döntött volna.

Egy másik vita során független szakértőket kértek fel döntnöknek, akik értékelték a vitázók érveit. Voltak köztük jogászok, történészek, filozófusok, orvosok. Nyilván azért fogadták el őket a vitázó felek döntnöknek, mert tudták róluk, hogy nincsenek elköteleződve egyik irányba sem. Logikus, hogy nem állok ki olyan vitára, ahol tudom a döntnökökről csupa ateisták, és fordítva. Ezen a vitán Jézus feltámadása volt a téma, és a döntnökök 1 tartózkodás mellett úgy ítélték meg, hogy a keresztyénség az igaz. Egyikük úgy fogalmazott, hogy egyenesen megdöbbent a bizonyítékok súlya miatt, és, hogy soha nem képzelte, hogy ilyen erős és megingathatatlan érvek támasztják alá a feltámadását, és az ellenvélemények milyen gyenge lábakon állnak.

Michael Martin mégis ragaszkodik továbbra is meggyőződéseihez, melyekről immár mi is, és mások is kimutatták, hogy azok rosszak. Az imént idézett szavai tehát a saját fejére hullnak vissza. Ő, és sokan mások úgy hisznek az evolúcióban és a materialista, Istent elutasító világképben, hogy erre semmiféle értelmes bizonyítékuk nincs.

Az elmúlt hetekben áttekintettük azokat a fontosabb ellenvetéseket, melyeket Isten létezése és a keresztyén hit igazságával szemben szoktak felhozni. Persze korántsem tértünk ki mindenre, hiszen talán számba sem lehetne venni az a számtalan elképzelést, melyet az emberek kialakítanak-kialakítottak maguknak, csakhogy az egy Igaz Istennek ne kelljen engedelmeskedniük.

Azt gondoltam, hogy nem húzom most az időt azzal, hogy újra felidézzük a már elhangzottakat. A gyülekezet weboldalán megtalálhatóak mind hangfelvételben, mind írásban.

Inkább szeretnék az eddigiekre építve egy viszonylag egyszerű gondolati, logikai fonalat követve végigmenni egy olyan úton, mely kezdetektől elindulva végül a Jézus Krisztusban való hit szükségességéhez vezet.

3 kérdésre kell választ találnunk

Bármely világképet is akarunk követni, az alábbi három alapkérdést kell nekiszegeznünk:

- Honnan jövünk? (Hogyan keletkezett a világ?)

- Miért élünk? (Mi az életünk célja itt e földön?)

- Hová tartunk? (Miben reménykedhetünk a halálunk után?)

Ha egy világnézet, filozófia, vallás nem tud értelmes választ adni erre a három a kérdésre, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem az igazságról beszél, csak emberi – vagy még rosszabb: sátáni – elhitetésről van szó.

Azzal kezdjük, hogy választ keresünk az első, a „honnan jövünk” kérdésre. Ad-e a keresztyén hit értelmes választ erre a kérdésre? Sok olyan hit, vallás, felfogás létezik, mely nagyon hangzatos dolgokat hirdet, de semmit nem tud mondani erre a kérdésre. Vagy ha mond is, az főleg csak rizsa, vagy még rosszabb: egyenesen nevetséges.

Nagyon népszerűek ma a keleti vallások, filozófiák. Tudja valaki, hogy mit mond a pl. buddhizmus erre a kérdésre? Úgy vélem, ha valaki ennek utánajárna, nem akarna tovább buddhista lenni.

Pál azt írja a Róma 1:20-ban, hogy Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek.”

Induljunk el tehát a világ keletkezésétől fogva, és lássuk meg, mire jutunk, ha értelmes vizsgálat alá vetjük a világot.

A következtetésekben mi a logikus gondolkodást és a tapasztalati tények vizsgálatát fogjuk használni. Mindenkinek azt javasoljuk, hogy gondolkodjon el minden ponton, mielőtt továbblépne a következőre. Csak akkor lépjen tovább, ha meggyőződött róla, hogy igazat állít, vagy ha nem, meg tudja-e cáfolni?

1) A világ (Univerzum, Föld, élet, ember) valóságosan létezik.

Vannak olyan filozófiák, melyek szerint a világ csak illúzió, a képzelet szüleménye. A létezés tagadásához azonban egy létező lényre van szükség, ami önmagában ellentmondásossá teszi ezt az elképzelést.

2) A világnak volt kezdete (tehát nem létezik öröktől fogva)

Ebben általában a többség egyetért, bár vannak olyanok is, akik nem. Kérjük meg őket, hogy hozzanak fel arra bizonyítékot, hogy a világ öröktől fogva ebben a mai állapotában volt.

3) Aminek kezdete volt, annak van oka.

Ok nélkül nincs okozat, minden okozatnak van oka. A világ egy okozat. Ez alól a szabály alól nincs kivétel. Ha valaki vitatja, kérjük meg, hogy hozzon fel rá példákat.

Fontos: Istennek nem volt kezdete, ezért Ő nem is kell, hogy kezdő okkal bírjon!

4) Az okozat sohasem lehet nagyobb az őt kiváltó oknál semmilyen tekintetben.

A semmilyen tekintetben azt jelenti, hogy sem mennyiségi, sem minőségi mivoltában nem lehet több az okozat az okánál.

A világban megfigyelhetők minőségi különbségek is, nem csak mennyiségiek. A minőségen nem azt értjük, mint pl. hogy egy márkás cipő jobb minőségű egy kínainál, mert a különbség itt valójában csak mennyiségi. A minőségi különbség azt jelenti, hogy valami lényegileg más. A minőségi többlettel rendelkezni azt jelenti, hogy valami olyan többlettel, ami nem következik a puszta összetevőkből. Ahogyan egy festmény minőségileg több mint a festékanyag és vászon, amelyekből áll. Ahogy mennyiségileg nem növekedhet valami önmagától (nem növekedhet meg a felépítő anyag mennyisége), úgy minőségileg sem növekedhet meg semmi, ha valaki nem „közli” vele azt a minőségi többletet. Azt mondtuk, hogy az élő az élettelentől nem csak mennyiségileg, bonyolultságában különbözik, hanem minőségileg is. Hasonlóképpen a személyes a személytelentől.

5) A világ okának legalább akkorának, vagy nagyobbnak kell lennie, mint maga a világ

Ez következik az előző pontból. Csak olyan valami vagy valaki hozhatta létre a világot, aki mind mennyiségileg, mind minőségileg nagyobb a világnál.

- Adj kölcsön 1 millió Ft-ot! Csak akkor tudnád ezt megtenni, ha rendelkezel ezzel az összeggel. Minden csak azt adhatja, amivel rendelkezik.

6) A látható és általunk felfogható világban az Univerzum maga a legnagyobb, ezért az oknak nagyság tekintetében legalább akkorának, vagy nagyobbnak kell lennie.

Sok kisebb okok összessége sem lehet oka az Univerzumnak. 100 csepp egy fokos vízből nem lesz forróvíz.

7) A világban van információ

Információnak röviden fogalmazva azt a jelsorozatot értjük, melyben meghatározott jelek, és nyelvtani szabályok segítségével egy adó üzenet fogalmaz meg a vevő számára azzal a céllal, hogy a vevő valamilyen konkrét tevékenységet hajtson végre a hatására. Nem tekintjük információnak, ami nem tesz eleget ennek a feltételnek.

Az emberi kommunikáció, és a sejtek örökítő-anyagában, a DNS-ben lévő információ eleget tesz ezeknek a feltételeknek.

8) Információ csak értelmes forrásból (adótól) származhat

Bizonyíthatóan ilyen információ nem keletkezhet spontán módon, pusztán fizikai-kémiai folyamatok által.

9) A világban van személyesség is, hiszen az ember személyes, személytelenből pedig a 4. pont alapján nem származhat személyes (a személyes magasabb minőségi fokú, mint a személytelen), ezért a végső oknak személyesnek kell lennie.

Ezzel el kell vetnünk minden olyan nézetet, mely nem egy személyiséggel, tudattal bíró lényre vezeti vissza a világ keletkezésének okát.

10) Az anyag és energia nem személyes, nem értelmes, ezért csupán hordozza, de nem hozza létre az információt.

Ahogyan a 7. pontban már volt is róla szó, az anyag és energia semmiféleképpen nem hozhat létre információt, csak tárolhatja, hordozhatja, továbbíthatja azt. Soha senkinek nem sikerült ilyet megfigyelnie, sem kísérleti úton létrehoznia.

11) Az energiának nincs tudata

Teljességből légből kapottak, és minden alapot nélkülöznek az olyan kijelentések, hogy létezik „intelligens energia”, „világtudat” és hasonlók. Akik ilyet állítanak, meg sem kísérlik, hogy bizonyítsák ennek létezését. Ellenben Isten létezésére számos bizonyíték felsorakoztatható, mint azt láttuk is

12) Az anyag és energia nem lehet a végső ok

Mindebből logikusan következik, hogy az anyag és energia nem lehet a világ végső oka, melytől az eredeztethető. Így tehát a rájuk építő nézetek is tévednek.

13) Végtelen ok-okozati lánc elképzelhetetlen, kell lennie egy végső oknak. A végső oknak öröktől fogva léteznie kellett, így neki nincs szüksége okra. ld.: 3)

A végtelen lánccal az a probléma, hogy sehol sem találunk benne egy pontot, ahol az egész elkezdődött. Márpedig, ha ami van, el nem kezdődött volna valamikor, akkor ma sem létezne. Mivel azonban van, kezdőponttal is rendelkeznie kellett. A 2. pontban már kizártuk, hogy a világ öröktől fogva létezne.

14) Az eddigieket összefoglalva: léteznie kell egy értelmes, személyes végső oknak, amely nagyobb a világnál.

A világ létezésére, és a benne található speciális jelenségekre, mint információ, élet, személyesség csak egyetlen elfogadható magyarázat adható: a Teremtő Isten

15) A végső oknak képesnek kellett lennie létrehozni a világot

Csak olyan Isten képzelhető el végső oknak, aki felette áll mindennek, ami létrejött, és teljes hatalommal kell rendelkezne, hogy képes is legyen megalkotni azt.

16) Csak egy végső oknak szabad léteznie, nem lehet többféle belőle

A világot csak teljhatalmú lény teremthette. Ha több lenne belőle, nem lenne teljhatalmú, hiszen akkor a másik korlátozná a hatalmát

17) A végső okban mégis jelen kell lennie a sokféleségnek, mert a sokféleség jelen van a világban.

(Pl.: ha csak egy színünk van, nem állíthatunk elő belőle többet, a három alapszínből azonban már az összes szín kikeverhető)

Az egy Isten, de három személy keresztyén tan nagyon jól illeszkedik a megfigyelt világhoz.

18) E végső okból mi okozatok (teremtmények) annyit ismerhetünk meg, amennyit ez az alkotó meg akar velünk ismertetni.

Mivel Isten a Teremtő, mi pedig a teremtményei vagyunk, logikus, hogy Ő minden tekintetben felettünk áll. Nem ütközik a logikába, hogy bizonyos dolgokat nem érthetünk meg Istenről, és nem tudjuk kikutatni sem.

19) A jelenleg ismert ezerféle vallás, és millióféle egyéb elképzelés közül egyedül a Bibliában önmagát kijelentő Istenre illenek rá pontosan a fenti ismérvek (végtelen, mindenható, személyes, egy Isten, mégis három "személy"  (sokféleség).

Az emberek sok ún. „istent” vagy „isteneket”, esetleg „erőket”, és egyebeket imádnak, de ezek közül egyik sem lehet a valódi Teremtő.

Az sem igaz, hogy minden vallás ugyanarról az istenről beszél, mert ha ezek nem az imént ismertetett jellemzőkkel bírnak, akkor nem lehetnek azonosak a Biblia Istenével.

20) Annak az Istennek tehát, akiről a Biblia tudósít, léteznie kell.

Erre a megállapításra egy teljesen józan, logikus és racionális gondolatsort követve jutottunk el. Sehol sem szerepelt benne pl. olyan, hogy egy egyház kijelentése hatására kellene hinni Istenben. Hasonlóképpen nem szubjektív, egyéni megérzések, intuíciók hatására kialakított világképről van szó, hanem a legkeményebb tények mondatják velünk, hogy Isten létezik.

21) Ha Isten létezik és személyes, akkor feltételezhetjük, hogy okkal hozta létre a világot, tehát keresnünk kell az üzenetét

Ha fellövünk a világűrbe egy űrszondát, és azon elhelyezünk egy vevő berendezést, akkor az űrszonda – ha gondolkodni tudna -, joggal feltételezné, hogy alkotója azon keresztül üzenni akar neki. Különben mi a csodának vesződött volna azzal, hogy vevőkészüléket telepítsen rá?

Ha pedig Isten személyiséggel, gondolkodási és értelmi képességgel, sőt nyelvvel, beszéddel alkotott minket, joggal várhatjuk, hogy üzenni fog nekünk, sőt mi több, ezeken keresztül fog nekünk üzenni. Nem pedig valamiféle transzcendens tudatállapoton, hatodik érzéken, meditáción, telepátián és hasonlókon keresztül.

Képzeld el, hogy fellőnénk egy csomó űrszondát a világűrbe, és mindegyikbe építenék rádió vevő készüléket. Majd utána elkezdenénk fényjelekkel kommunikálni feléjük. Majd várnánk, hogy melyik űrszonda fejleszti ki magában a fényjelek vételének képességét. Normális dolog volna ez? Mégis sok ezoterikus felfogás szerint  nekünk valami különleges képességet „magasabb tudatállapotot” kellene kifejlesztenünk, hogy megértsük Istent. Két eset lehetséges. Vagy Isten nem normális esetleg szándékosan rosszindulatú, vagy … ezek az ezoterikus nézetek tévesek.

Istenről, aki a világot ilyen minden képzeletet felülmúló precizitással teremtette meg, azt kell várnunk, hogy üzenetét is hasonló precizitással, és világosan,érthetően jelentette ki.

22) Ez az üzenet a 19. pont alapján a Biblia.

A Biblia – mint azt a múlt alkalommal is láttuk -, azzal az igénnyel lép fel, hogy Isten szól belőle hozzánk. Ezt sokféleképpen, leginkább a próféciákkal igazolta Isten.

Lássuk tehát, hol tartunk most. Milyen válaszokat adhatunk a kezdeti három kérdésre?

A fenti logikai levezetés alapján tehát az első kérdésre:

- Honnan jövünk? (Hogyan keletkezett a világ?)
a válasz, az, hogy a világot Isten teremtette, mégpedig nem akármelyik Isten, hanem az, akiről a Bibliában olvasunk.

Tudjuk már tehát, hogy honnan jöttünk, Ki alkotott meg bennünket. Nem vagyunk „kozmikus árvák”, vissza tudjuk vezetni származásunkat Istenhez.

Emlékeztek, hogyan zárja Lukács Jézus nemzetség táblázatát?

(Lukács 3:38) [Ez] Énósé, [ez] Sethé, [ez] Ádámé, [ez pedig] az Istené.

A mi származási vonalunk is ugyanide vezet vissza, ahol a végén azt találjuk, hogy mindannyian Istenéi vagyunk.

Sokan vannak, akik rengeteg energiát fektetnek a családfakutatásba. Szeretnék tudni, hogy honnan származtak, kik voltak az őseik. Jó érzéssel tölti el az embert, ha tudja, hogy nem csak egyféle jöttmentként él a világban, hanem ismeri a származását. A gyökértelenség érzése az egyik jellemző okozója a mentális betegségeknek.

Nomen est omen – a név kötelez, tartja a mondás. Ami azt jelenti, hogy a származás kötelez.

Minket Isten az Ő képére és hasonlatosságára teremtett. Vajon a mi Istentől való származásunk nem kötelez minket valamire? Hogy megismerjük Őt?

Mit válaszolhatunk ezek alapján a következő kérdésre?

- Miért élünk? MI AZ ÉLET ÉRTELME?

A „honnan jöttünk?” kérdésre válaszolva már tudjuk, hogy azért élünk, mert Isten azt akarta, hogy éljünk. Ez a tudat pedig hatalmas értéket ad az életünknek. Isten nem csak általában akarta, hogy ember létezzen, hanem minden egyes embert - téged is, engem is - akarta, hogy éljünk.

Az ember lelki problémáinak másik nagy forrása a cél és értelem utáni vágy - ami valójában szükséglet - be nem töltöttségéből fakad. Az embernek szüksége van rá, hogy fontosnak tartsák, elismerjék, és lássa, hogy van miért élnie, legyen valami értelme, célja az életének.

Az eddigiek alapján pedig kijelenthetjük, hogy a legfontosabb, elsődleges célunknak annak kell lennie, hogy megismerjük, kapcsolatba kerüljünk alkotónkkal, Istennel. Bármely egyéb célunknak csak e legfőbb célon belül van értelme.

Az élet értelme nem az anyagi javakban, vagyonban, a jó megélhetésben, a karrierben, valamilyen magasztos ügy képviseletében; nem az élvezetekben, szerelemben, szórakozásban van. Még csak nem is a családban, házastársban, gyermekekben, hanem Istenben található meg. Ő az alfa és az ómega, a kezdet és a vég.

Ha látni akarjuk, hogyan kereste valaki az élet értelmét a különféle olyan dolgokban, amit a világ adhat, akkor a legjobb, ha a Prédikátor könyvéhez fordulunk. Salamon sorra vette mindazt, amire egy ember vágyhat, és ilyeneket mondott, hogy: "megnéztem ezt, de nem az, megvizsgáltam amazt, de az sem az" és így tovább. Végül pedig mi az amire jutott? Ha ismerjük is, nézzük meg még egyszer:

Préd. 12:15 - 16
(15) A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!
(16) minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.
Istent félni annyit jelent, hogy megadni neki az Őt megillető tiszteletet. A tisztelet pedig alázatot, dicséretet, hódolatot, nagyrabecsülést és hasonlókat jelent. Mindezeket pedig azzal tudjuk kifejezésre juttatni, ha betartjuk Isten rendtartásait, más néven parancsolatait.

Ez az embernek a fő dolga, mindennek ebből kellene fakadnia, ez után következnie.

Van azonban egy probléma, melynek teljes mivoltával a Biblia ismertet meg bennünket, és amely megakadályoz minket, hogy közösségünk legyen Istennel, ez pedig a bűn.
A bűn – mint tudjuk – az Isten iránti engedetlenség, mely az első emberpárral jött be az emberiség életébe. Csak a Biblia lapjairól érthetjük meg a bűn valódi lényegét, eredetét, hatását, és következményeit. Semelyik más vallás szentnek tartott iratából nem kaphatunk róla kimerítő tudást, a megoldásról nem is beszélve.

Ézs. 59:2 Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.

Tudjuk, hogy a bűn nem azt jelenti, hogy mindenki egyforma mértékben gonosz, de vétkeink mértéket nem egymáshoz kell mérnünk (viszonylagos jóság), hanem a Szent Isten tökéletességéhez. Az Ő mércéjét pedig senki sem üti meg. Ezért kellett Istennek saját magának lépnie valamit a bűnprobléma megoldása érdekében. Isten az egyetlen logikusan elképzelhető megoldást választotta. Az igazság azt kívánja, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell. Vagy neki, vagy helyette valaki másnak, aki önként vállalja a helyettes áldozatot. E nélkül a büntetés elengedése igazságtalanság volna.

Nyilvánvalóan adósságot csak olyan valaki tud kifizetni, akinek magának nincs adóssága. Bűn büntetését is csak olyan tudja átvállalni, aki maga ártatlan.

Ezért logikus lépés Istentől, hogy saját maga vette kezébe az ember bűn problémáját.

A dolgok ilyetén állásából kifolyólag valójában nincs is más elképzelhető megoldás, csak az, amit Isten választott: saját maga fizette ki a bűn fizetségét, és a kegyelmet ingyen ajándékként adja. De még ezt sem kényszeríti ránk: mi dönthetünk, hogy elfogadjuk-e.

A legfontosabb dolog tehát mindezekből kifolyólag egy ember életében az, hogy fel- és elismerje bűneit, és kérje Jézust, hogy legyen a személyes Megváltója. Más szóval, hogy megtérjen. Szokták mondani - főleg régebben -, amikor valaki hosszú utazásról érkezett haza, hogy megtért az útról. Hasonlóképpen kell nekünk is megtérnünk Istenhez.

Ezután pedig Isten vezetését követve növekedni lélekben, és így válhatunk képessé kiteljesedett, boldog életet élni a földön.

Szokták mondani, hogy a keresztyén öröm olyan lelkiállapot, mely független a körülményektől. A nem hívők, de még hívők között is vannak olyanok, akik ezt nem értik. Hogyan lehet a körülményektől függetlenül megelégedettnek, sőt mi több, boldognak lenni?

Pedig pont ebben van a keresztyén élet értelme. Ha a körülmények alakulása tesz engem boldoggá vagy boldogtalanná, akkor valami mindig változó dologban bízom. Ellenben ha Istenben bízom, akkor Abban bízom, Aki sohasem változik. A Jézus Krisztusban való megelégedettség nem hoz létre ugyan gazdagságot, de ugyanazt a célt éri el az utána való vágyakozás nélkül.

Ahogy Pál mondja: „nekem az élet Krisztus”. Ez nem vallásos szokások felvételét jelenti, hanem annak boldog tudatát, hogy Isten ott van velünk, vigyáz ránk. "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?"


- Hová tartunk? (Miben reménykedhetünk a halálunk után?)

Az ember legnagyobb félelme a veszítéstől való félelem. Ez a lelki problémák harmadik fő okozója.

Ebben a világban minden a széthullás, a rendetlenség, rendezetlenség felé törekszik Ezt nevezik a fizikában az entrópia törvényének.

„Ami el tud romlani, az el is romlik”, tartja az elmés mondás. Az újonnan vett dolgok elhasználódnak, a pénz veszít értékéből. Folytonosan veszítünk. Mi magunk is megöregszünk, testünk elhasználódik, megbetegszünk. Végül ott van a végső veszítés, a halál. Milyen választ lelhetünk a Bibliában a halálra, vagyis a "hová tartunk" kérdésre?

Ha elfogadtuk Jézust Megváltóknak, akkor többé már nem kell félnünk a haláltól. Biztonságban vagyunk, hiszen Isten megígérte, hogy senki és semmi nem ragadhat ki minket Jézus kezéből.

Róma 8:38 - 39

(38)   ... sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, (39) Sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.

(Róma 8:1) Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

Járjunk tehát lélek szerint, és nem kell többet aggodalmaskodnunk sem e földi életünk, sem halálunk miatt.

„Semmi felől ne aggódjatok” (Fil 4.6)

Ahogy a mondás tartja: „Ahol hit van, ott nincs aggódás, ahol aggódás van, ott nincs hit”

A hit nem vak remény, vagy minden alapot nélkülöző naivitás tehát – ahogyan sokan tudva vagy tudatlanul gondolják -, hanem a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Istent hittel kell elfogadni, mert nem látható. A létezéséről azonban meggyőződésünk lehet a világ értelmes vizsgálata folytán. Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők (akik ezt nem ismerik el) menthetetlenek” (Római levél 1.20)

Az „ők” Isten szerint azok az emberek, akik ezt a logikus vizsgálatot elutasítják és

Róm 1:21 - 1:23

(21)  Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem neki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívük megsötétedett.

(22)  Magukat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;

(23)  És az örökkévaló Istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.

Isten jogosan jeleni ki: értelmet adtam az embernek, melynek segítségével felismerheti, hogy én létezem. Ha önnön büszkeségéből kifolyólag elutasít engem, csak magát okolhatja ennek következményeiért.

2Tim 4:3 - 4:4

(3) Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük;

(4) És az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez oda fordulnak.

Fontos, hogy mindenki megértse, hogy az igazsággal kapcsolatban nem az a fontos, hogy nekünk mi a szimpatikus, hanem hogy mi a tényleges igazság valójában.

Konklúzió

A zsidókhoz írt levél szerzője egyetlen mondatban, megdöbbentő egyszerűséggel mondja el azt, amire én ezt az érvelést építettem:

(Zsidó 3:4) Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent elkészített, az Isten az.

Ha van egy világ, amelyben élünk, akkor lennie kell Valakinek, aki elkészítette azt. Nekünk értelmes lényeknek keresnünk kell Őt. A világ vizsgálatából képet kaphatunk arról, hogy milyen Istent kell keresnünk. Mivel van értelmünk, feltételezhetjük, hogy azért kaptuk ezt, mert Ő üzenni akar nekünk és szeretné, ha megértenénk. Az értelmünket tehát arra is használnunk kell, hogy kiválaszthassuk, melyik üzenet származik Istentől, és melyik nem.

Sokan nem értik, mit keres a logikus gondolkodás egy olyan dologgal kapcsolatban, mint a hit.  Márpedig ha én hozzá akarom kötni az életemet valamihez, akkor biztosnak kell lennem benne, hogy az igaz. Az életünket befolyásoló döntéseket csak a valósággal összhangban szabad meghozni. Ezért rendkívül fontos megvizsgálni, hogy egy nézetrendszer tud-e elfogadható válaszokat adni a valóság tényeire.

A hit egy érzékszervekkel közvetlenül meg nem tapasztalható (tehát nem látható) dolog létezéséről való meggyőződés. A világban számtalan dolog van, amit nem látunk, mégis hiszünk a létezésében (mágneses mező, atommag stb.), mert hatásaikból következtethetünk rájuk.

Egy ilyen Istentől, aki ennyire szisztematikus rendszerességgel és tökéletes pontossággal, harmóniával - és még halmozhatnánk a jelzőket – alkotta meg a világot, én azt várnám, hogy üzenete is konkrétumokon alapul és nem holmi „szimbolikus beszéden”. A DNS is konkrét és egyértelmű üzenetet hordoz, nem „szimbolikusat”. Mivel a DNS-nek és a Bibliának ugyanaz a szerzője, ezért utóbbi sem szimbolikus. Ha a DNS nem „betűről-betűre”, hanem szimbolikusan lenne értelmezve, miféle torzszülöttek jönnének létre? Ugyanilyen torzszülött világnézeteket eredményez, amikor a Bibliát szimbolikusan, nem pedig értelem szerint olvassák.

Mára a különféle világnézetek olyan kavalkádja alakult ki, hogy az emberek többsége képtelen eligazodni benne. Az az álláspont uralkodik, hogy hagyjunk mindenkit, hogy higgyen, amiben akar, mert olyan, hogy egyetlen, végső igazság nem is létezik.

Pedig a Bibliában ott van ez a végső válasz minden alapvető kérdésre.

Remélem, hogy ezzel a gondolatmenettel hozzá tudunk segíteni másokat is ahhoz, értelmes meggyőződéseket szerezvén a szívük meghozhassa a döntését Isten iránt.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 29 vendég és 0 felhasználó van vonalban.