Te milyen Istenben hiszel?

Felhasználó értékelés

Star InactiveStar InactiveStar InactiveStar InactiveStar Inactive
 

Nem keresztények között sokszor, de még hívők között is gyakran előfordul, hogy azt mondják: „Én olyan istenben hiszek, aki ilyen, olyan, vagy amolyan”.

Vajon Isten aszerint változik, hogy ki mit hisz róla?

Tegyük képszerűvé a dolgot. Mondjuk, hogy van egy ismerősünk, a Józsi, aki 180 cm magas, vékony testalkatú, barna szemű, fekete hajú, 30 éves és Miskolcon él. Ezek Józsi valós paraméterei. A valósággal összhangban maradva nem állíthatja senki Józsiról, hogy szerinte ő alacsony, köpcös, szőke hajú, kék szemű, 45 éves és Szegeden lakik csak azért, mert ő ilyennek szeretné látni.

Ha Isten egy valóságos személy – és az, csak nem test, hanem lélek -, akkor Józsihoz hasonlóan olyan, amilyen. Ráadásul, míg Józsi változhat mind testalkatilag, mind személyiségileg, addig Istenben „nincs változás, sem változásnak árnyéka” (Jak. 1.17).

A Biblia egészen pontosan tudósít arról, hogy milyen Isten („Az Isten lélek” Jn. 4.24) és, hogy milyen tulajdonságai vannak.

Sokan azt az eretnekséget követik el – akár bele sem gondolva a dologba -, hogy megfordítják, amit Isten a Teremtés könyvében írt: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra” (1 Móz. 1.26), és ezt mondják a fenti kijelentésükkel: „teremtsünk istent a mi igényeink és szándékaink szerint”. 

Az ember az, aki hasonlít Istenhez (de nem olyan, mint Isten) és nem fordítva. Isten tökéletes minden tekintetben, az ember nem.

Miért teszik ezt az emberek? Világos, hogy egy ilyen saját szánk íze szerinti istennek sokkal könnyebben meg tudunk felelni, mint a Biblia Istenének. Továbbá a mi saját „istenünk” nem ítél el minket cselekedeteinkért.

Ki emlékszik az első parancsolatra? „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.” 2 Móz. 20. 3

Ez ugyanis pontosan erről szól. Az valódi, egyetlen is igaz Isten helyett gyártunk magunknak olyat, amely jobban megfelel az igényeinknek, és abban hiszünk.

Az „én olyan istenben hiszek, aki...” nem éppen ezt fejezi ki?

Persze mi emberek még a saját elvárásaiknak sem tudunk megfelelni, nemhogy Istenének. Általában mindenki egyetért vele, hogy hazudni rossz. Még is, ki az, aki elmondhatja magáról, hogy egész életében, egyetlen alkalommal sem hazudott még soha?

Egy tipikus példa egy katolikus hölgytől: „Én egy végtelenül szerető Istenben hiszek”

Ez egy nagyon is üdvözlendő mondat első olvasatra, hiszen valóban, „az Isten szeretet” (1 Jn. 4.8).

De mit értenek rajta sokan valójában? Nagyjából azt, hogy mivel az Isten szeretet, végül mindenkinek megbocsát, függetlenül attól, hogy rendezték-e vele személyesen is a kapcsolatukat, vagy sem. A „végtelenül” szó utal erre a feltételezésre.

A Biblia ugyanis nem csak azt mondja Istenről, hogy „szeretet”, hanem például „Igaz Bíró” (9. Zsoltár, 2 Tim. 4. 8), „Szereti az ítéletet” (37. Zsoltár 28), bosszút áll az Őt gyűlölőkön (Zsid. 10. 30).

Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.” (Zsid. 10.31). Ha Isten „végtelenül szerető”, akkor hogyan kerülhettek ilyen versek a Bibliába?

Az a bíró, aki halálra ítél egy kegyetlen sorozatgyilkost, már nem is lehet szerető ember? Nem szeretheti a saját gyermekeit? Éppen ellenkezőleg! Azért ítéli el a bűnösöket, mert szereti a gyermekeit, és meg akarja óvni őket a gonosz emberektől.

A vallásos ember ezt mondja: „Való igaz, bűnösök vagyunk, nagyon is... Isten nem nézheti el a bűnöket...viszont megbocsáthatja, ha valaki ezt megérdemli.”

„…ha valaki ezt megérdemli”: itt van a kutya elásva! Ki érdemelheti azonban ezt meg? Vagyis, ki tudja cselekedeteivel kiérdemelni a megbocsátást, miközben az Úr azt mondja, hogy „mindnyájan vétkeztek”, „nincsen egy igaz is” (Róm. 3.23, Róm. 3. 10-12, Zsolt. 14. 2, 53.2,4). Továbbá: „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef. 2.8-9)

Ki az tehát, aki kérkedni próbál a cselekedeteivel, azt képzelvén, hogy általuk megállhat az Igaz Isten előtt?

Az egyházak által hirdetett vallások pontosan ezt teszik! Jelenj meg minden vasárnap a templomban! Kövesd az előírt szertartásokat! Ha vétkeztél, akkor gyónj és vezekelj (penitencia)! Vegyél fel „szentségeket”! Egyszóval: igyekezz – igyekezz, és akkor általunk – az Egyház által – Isten talán beenged téged a mennybe!

Ez a tanítás nem biblikus.

Urunk szeretete annyira hatalmas volt érettünk, hogy testet öltve eljött közénk, és önmagát feláldozva kifizette a bűneink büntetését. Az Ószövetségből tudjuk, hogy bűnt csak vér által lehet jóvátenni. Erre szolgáltak az áldozati állatok. Míg azonban az állatáldozatok nem szereztek örök megváltást, hanem mindig újra kellett ismételni azokat, a mi Urunk, Jézus Krisztusnak vére által örök és eltörölhetetlen megváltást nyertünk.

Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén” (1 Pt. 1.18-19 )

Miben nyilvánul meg akkor Isten „végtelen szeretete”?

Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” (Róm. 5.8)

Jézus meghalt érted, értem, mindenkiért. Ő elvégzett 100%-ban mindent. Nekünk nem kell, és nem is tudunk ehhez hozzátenni semmit! Ő a Megváltó egyedül, nincs szükség (az üdvösséghez) semmiféle egyéb közbenjáróra. Se Egyházra, se vallásos cselekedetekre, se gyónásra, se vezeklésre. Semmi másra, csak Jézus Krisztusba, mint személyes megváltóba vetett hitre.

Mindenki üdvözül tehát? Kik akkor azok, akik felett Isten ítéletet fog hozni?

Isten elvégzett mindent maga a Te és minden ember bűnbocsánata érdekében. Ezt, mint ingyenes ajándékot kínálja fel mindenkinek. Semmi mást nem kell tenni, mint elfogadni. De el kell fogadni!

Bármely ajándék akkor a tiéd, ha elfogadod. Ha visszautasítod, akkor – bár tiéd lehetne -, még sem lesz az. Ha önszántadból lemondasz az örökségről – függetlenül attól, hogy nem tudtad, mekkora is az, mert például nem akartad elhinni -, akkor nem fogsz örökölni.

Isten nem erőszakolja rád az akaratát, hanem e helyett az érvelést használja. Szabad akaratod van dönteni. Isten világosan elmagyarázta, hogyha nem kéred, hogy Ő fizessen helyetted, akkor végül neked kell majd helytállnod önmagadért. Jézus Krisztus eljön, és megítéli majd a világot. Aki nem nyert bűnbocsánatot, azoknak megfizet cselekedeteik szerint. Akkor nem számít, hogy ki mennyire volt jó ember, ki milyen istenben hitt, ki volt vallásos, ki milyen egyháznak volt tagja, hanem csak az, hogy neve benne található-e az Élet könyvében! Vagyis: élete egy pontján megvallotta-e bűneit Jézus Krisztusnak, és kérte-e bűnei bocsánatát.

Ennyi kell csak. Kérni kell! „Kérjetek, és adatik néktek”. „Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.” „mindenki, a ki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.” (Mt. 7.7, Róm. 6.23, 10.13)

Kérd Jézus Krisztust – ha még eddig nem tetted meg ezt személyes imában - és Ő neked adja az élet vizét ingyen! Isten személyes megtérést vár, a vallásos neveltetés nem számít!

Vedd példaként, ahogy Lukács 18.13-ban a bűnös imádkozott: „Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!”

Istenem, tudom, hogy bűnös vagyok. Hiszem, hogy Jézus helyettem halt meg a kereszten. Hiszem, hogy az Ő kifolyt vére, halála, eltemetése és feltámadása értem volt. Most elfogadom Őt, min Megváltómat. Köszönöm a bűneim bocsánatát, a megváltás ajándékát és az örök életet, melyet irgalmas kegyelmedből adtál. Ámen”

Csak higgy Isten szavának, és Ő örök életet ad neked, már abban a pillanatban!

Úgy legyen!

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 30 vendég és 0 felhasználó van vonalban.