Mi a boldogság

Felhasználó értékelés

Star ActiveStar ActiveStar ActiveStar ActiveStar Active
 

Az újév első napjaiban rengetegszer, szinte közhelyszerűen hangzik el egy általános jókívánság formula.

Boldog Új Évet Kívánok!

Mit is kívánunk azonban egymásnak ilyenkor? Mi is az a „boldogság” tulajdonképpen?

Mindenki erre vágyik

A boldogság egy olyan dolog, amelyre minden ember vágyik, mindenki szeretne a lehető legtöbbet részesülni benne.

Nehéz meghatározni

A boldogságot azonban legalább annyira nehéz meghatározni, mint az egészséget. Az egészségről ugyanis azt mondjuk, hogy a betegség, a fájdalom hiánya, egyfajta fizikális és mentális jólét állapota. A boldogságot is legjobban az ellentéte hiányaként, tehát a boldogtalanság, a bajok, gondok hiányaként plusz örömet adó dolgok és érzések birtoklásaként szokták meghatározni.

A szótár szerint:

1. önmagával, körülményeivel éppen elégedett, gondok alól felszabadult személy érzése; felszabadultság; gondtalanság; felhőtlenség; könnyűség; megtisztultság; elégedettség; derű; Következmény a megelégedettség, nyugalom.

2.öröm; gyönyör(űség); élvezet; elragadtatás; felfokozott mámor; eufória; örömmámor

A boldogság általánosan elfogadott felfogás szerint tehát egy érzés: a hiánytalanság, a hibátlanság állapota, kiegészítve a testi, lelki örömmel.

Mit tudhatunk meg a Bibliából

Bár a Biblia több mint száz ún. „boldogmondást” tartalmaz, gyakorlatilag semmit nem mond a „boldogságról” magáról, annál többet boldog emberekről. A Biblia nem egy filozófiai mű, tehát nem adja meg a szó fogalmi meghatározását. Bőven szól azonban arról, kik az Isten szerint boldogok. Érdemes ezért erről az oldalról is megvizsgálni a boldogságot. Hátha a világ szerinti és a bibliai boldogság teljesen nem ugyanazt jelenti.

Hiánytalanság és hibátlanság?

Az embernek pedig ezt mondta: Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben! Tövist és bogáncsot hajt neked, és a mező növényét eszed.(1 Mózes 3:17-18 MBT)

Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett, nem önként, hanem azért, a ki az alá vetette.” (Róma 8:20 Károli)

A világ a tökéletlenség állapotában van

Az édenkerti bűneset miatt a világ a Biblia szerint romlandóság alá van vetve, ezért e világi létben a hiánytalanság, a hibátlanság állapota nem érhető el!

Ha csak a világi oldalról nézzük, ahogy nincs abszolút egészséges, úgy nem lehetséges abszolút boldog ember sem.

A mindennapi szóhasználatban a boldogság a gondoktól és bajoktól mentes életet, a hiánytalanság és hibátlanság állapotát jelenti. Ez az állapot a maga teljességében az ember számára elérhetetlen.

Az emberek többsége ezt nem tudja

Némely emberek azonban ezt szemmel láthatóan nem tudják, és görcsös erőfeszítéssel igyekeznek üstökön ragadni a boldogság érzését, de az valahogy mindig kicsúszik az ujjaik közül. Habár abban általában nagy egyetértés mutatkozik, hogy a pénz nem boldogít, és ezt szereti mindenki hangoztatni is, azonban az életvitelében mégis ennek éppen ellenkezőleg él. Kicsit olyan ez, mint a sportolás: mindenki elismeri, hogy hasznos, mégis kevesen gyakorolják.

Hajsza a boldogság után: agárverseny

Látott már valaki agárversenyt a televízióban? Amikor egy műnyulat húznak az erre beidomított kutyák előtt, amelyek inuk-szakadva futnak utána. A futam során azonban soha nem érhetik azt el. A világi ember így fut egész életében a boldogság után: soha nem érheti el.

Világ: csak relatív boldogság

A világban éppen ezért csak relatív boldogság képzelhető el: csak valamihez, egy kevésbé örömtelibb állapothoz képest lehet boldognak lenni. Néhányan vannak azért, akik felismeri ezt, ezért azt mondják, hogy egyszerűen csak boldogabbak szeretnének lenni. Ők így köszöntenek: Boldogabb új évet!

Ahány ember, annyiféle elvárás

Ha megvizsgáljuk, hogyan kívánják az emberek legalább ezt a relatíve nagyobb boldogságot elérni, sok különféle próbálkozást láthatunk. Mivel a boldogság a legtöbb ember számára azt jelenti, hogy én jól érezzem magam (ki-ki saját maga), ezért gyakorlatilag nincs két ember, akinek ugyanazok a dolgok eredményezhetnének boldogságot.

Egy dolog azonban közös a világ szerinti boldogságban: akkor vagyok boldog, ha a körülményeim úgy alakulnak, hogy azokban én jól érezzem magam. Ha világtól megkapom azt, amire igényem mutatkozik, akkor boldog vagyok. Ha azonban nem kapom meg, haragszom. A haragot pedig az emberek kivetítik valamire: egy másik emberre, a cégre, ahol dolgoznak, az államra, néha önmagukra, és olyan is előfordul, hogy Istenre.

A boldogság utáni vágyban tehát az ember végső soron mindig önmagára tekint, ebben is megmutatkozik bűnös természetünk egyik jellemzője: az önzés.

Probléma: szeretet = boldogság

Van azonban még egy nagyon súlyos probléma a világ szerinti boldogsággal: mégpedig az, hogy hozzá kapcsolódott a szeretethez.

Az emberek gondolkodásában ez úgy mutatkozik meg, hogy „ha szeretnek engem, akkor boldognak érzem magam. Ha szeretek valakit: akkor boldoggá kell tennem őt”.

Megfordítva:

Nem érzem magam boldognak? Ez azért van, mert nem szeretnek! A házastársam nem boldog? Ez azért van, mert nem szeretem őt.

Ez egy csalás!

Ha a boldogság hiányzik, akkor nincs is szeretet?

Ez egy hazugság, s mint ilyen, vajon honnan származhat? János evangéliuma 8.44-ben a Biblia az ördögöt nevezi a „hazugság atyjának”, nem véletlenül.

A Sátán igyekszik megrontani Isten munkáját

A Sátán látta, hogy Isten az embert minden más teremtményénél magasabb pozícióba helyezte – magasabbra még az angyaloknál is – és ez lehetett a legfőbb oka a lázadásának.

Mint tudjuk, Isten szeretet, a Sátán pedig gyűlöli Istent, és mindent, ami Istentől származik igyekszik megrontani. Így tett a szeretet fogalmával is. Nincs hatalma megakadályozni, tehát a jelentését igyekszik megváltoztatni. Hozzáadott hát egy csepp mérget. Az 1 Kor. 5.6-ban azt olvassuk, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megposhasztja. Így aztán a Sátán a szeretet fogalmához hozzákapcsolta a világi boldogságot.

Ennek 2 veszélyes következménye van

Ha ugyanis az emberek úgy gondolják, hogy a szeretet egyben boldogságot is jelent, akkor a szeretetről hamis elvárásaik lesznek, amelyek, ha nem teljesülnek, akkor a szeretetet magát kérdőjelezik meg.

  1. Egyrészt a társas kapcsolataikban, különösen férj – feleség és szülő – gyermek viszonyban némelyek úgy érezhetik, hogy akkor vannak szeretve, ha boldoggá teszik őket.

    Az 1Kor. 13 fejezetében olvasható a szeretet valódi jelentése. Az 5-ös versben az áll, hogy a szeretet „nem keresi a maga hasznát”.

    A boldogság (ahogy a világban ismert) ezzel szemben egy önző dolog: én akarok boldog lenni, tegyél boldoggá engem! Ha nem érzem, hogy boldog vagyok: akkor nem te is szeretsz engem!

    Ha szeretnél engem, akkor nem tennéd ezt, vagy amazt!

    A szeretet azonban – legalábbis az isteni mérce szerinti, ahogy itt a Kor. 13-ban található leírva – nem a maga hasznát keresi, hanem a másik fél érdekeire tekint.

    Különösen a fiatalokra jelent ez komoly veszélyt, ugyanis ők keresik leginkább a boldogságot, az örömet, és ezért rohannak az egyik kapcsolatból a másikba.

    A szeretetnek ez az önző szemléletmódja aztán megrontójává válik a házasság Isten által alkotott intézményének is. A sok válásnak és megromlott házasságnak döntően az az oka, hogy az emberek a házasságban a saját boldogságvágyuk kielégítését keresik, és ha ez nem teljesül, azért a másikat okolják.

  2. A szeretet ilyen formán történő átértelmezése még nagyobb problémát okoz az ember Istennel való kapcsolatában. Ha ugyanis a szeretetnek ezt az ördögtől megfertőzött változatát rávetítjük Istenre, akkor arra gondolhatunk, hogy Istennek boldoggá kellene tennie engem, mégpedig oly módon, hogy úgy alakítsa a körülményeimet, hogy azokban jól érezzem magam anélkül, hogy meg kellene változnom.

    Természetesen Isten sehol nem ígér ilyenfajta boldogságot.

    Az emberek mást értenek egyes fogalmakon

    Gyakori tapasztalat, hogy egy kommunikációs folyamatban a megértést az akadályozza meg, hogy a felek mást értenek bizonyos fogalmakon.

    Bűn: világ és Isten szerint

    A legjellemzőbb például, amikor a bűnről, mint legfőbb személyes problémáról beszélünk egy nem hívő embernek. A világ ugyanis a humanista világkép alapján úgy gondolkodik, hogy az az ember bűnös, aki elkövet valamilyen bűnt. Aki tehát úgy tekint magára, hogy ő semmi főbenjáró bűnt nem követett el, akkor nem is lehet bűnös.

    Ezzel szemben a Bibliában azt látjuk, hogy az ember azért követ el bűnt, mert bűnös. Magyarul: a bűnösség megelőzi a bűnt. Oka, nem pedig okozatat annak.

    Ezért nem értik sokan, hogy miért mondjuk nekik, hogy bűnösek.

    Tisztázni kell tehát, hogy mit jelent az, hogy valaki bűnös: nem a bűn következménye a bűnösség, hanem a bűnös természet következménye a bűn.

    Próbák: világ és Isten szerint

    Hasonló dolog, amikor valamilyen próbán megyünk át, és az ismerőseink azt mondják nekünk, hogy „látod, ha Isten létezne, vagy ha létezik, és valóban szeretne téged, akkor nem engedné meg, hogy ez történjen veled”.

    Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem értik, mert még nem tapasztalták, hogy, mit jelent az isteni szeretet.

    Isten nem olyan, mint egy rossz szülő, aki elkényezteti a gyermekét, oly módon, hogy megad neki bármit, amit az csak kíván, elsimítja minden hibás döntés következményeit. Ehelyett nevel. Megfedd, ha szükséges, de gyakran jutalmaz is. Mindig a mi érdekünkben, még akkor is, amikor ezt mi nem is látjuk át tisztán, hogy miért történik velünk bizonyos dolog.

    Az Istent szeretőknek minden a javukra van (Róm. 8:28)

    Az Úr féltőn szerető Isten, aki büntet – fegyelmez – ha arra van szükség, mindig a mi érdekünkben. Nekünk, keresztyéneknek az a feladatunk, hogy elmagyarázzuk az embereknek, hogy az Isten szerinti szeretet nem egyenlő a világi boldogsággal.

    Isten ugyanis szeretet ígért az ő benne bízóknak, nem földi értelemben vett boldogságot.

 

Összegezve a világ szerinti boldogságot

Sokféle teória, elképzelés lelhető fel még a világban arról, hogy mi a boldogság, hogyan érhető el. Közös jellemzőjük, hogy mindegyikben az ember önmagára tekint. A nyugati világkép szerint a boldogság olyasmi, ami kielégíti az ember öröm érzetét. Ezt egyrészt mindenféle fogyasztási javak megszerzésében és önmaga szórakoztatásában keresi. Egy egész iparág jött létre, amely ezt kiszolgálni hivatott: a szórakoztatóipar. Emberek milliói lesik a különféle táncosokat, énekeseket, színészeket, „megasztárokat”, hogy elűzzék vele az unalmat, mint a boldogtalanság egyik forrását, és kielégítsék pitiáner szórakozási vágyaikat. Másrészt a mai társadalom az egoizmust élteti. Férfiak és nők csak addig maradnak egy kapcsolatban, amíg az számukra örömet okoz, és ami a fő: nem jár lemondással. Amit annak csak a lehetősége is felmerül, hogy nekik fel kell adniuk valami megszokott dolgot, a „szabadságukat”, már állnak is odébb. A Sátán jó munkát végzett.

De van megoldás!

Nézzük meg, mit mond a Biblia

Ahogy már beszéltünk róla, a Biblia nem határozza meg fogalmi szinten, hogy mi a boldogság, de azt elmondja, hogy kik a boldogok.

Ha az abszolút igazságot keressük, Istenhez kell fordulnunk. Nélküle minden csak relatív lesz.

Az a legnagyobb problémája a humanista világnak, hogy elveszítette az abszolút viszonyítási pontot, amihez hozzá lehetne mérni az élet különböző kategóriáit. Az ember mindent önmagához viszonyít. Éppen ezért minden viszonylagossá vált. Nincs abszolút jóság, csak jobb és kevésbé jó van. Nincs abszolút igazság, helyette tolerancia van (engedjük meg, hogy mindenki az fogadjon el igaznak, amit akar).

Isten ellenben nem toleráns: kijelenti, hogy „Én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincs más!”. Jézus pedig azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.” (Ján 14:6)

Isten az abszolút jóság, az abszolút igazság, a tökéletes szentség.

Azt is tudjuk, hogy az Isten szeretet.

Isten boldog

Az 1 Timóteus 1:11 és 6:15 szerint Isten boldog.

Mivel Isten egy tulajdonsága, jellemvonása sem külső forrásból táplálkozik, ezért elmondhatjuk, hogy Isten önmagától fogva boldog. (Isten boldogsága azonban nem a világi ember boldogsága!)

Jakab 1:17 szerint „Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá”, ezért biztosan kijelenthetjük, hogy ahogyan Isten az igazság, a jóság és az élet forrása, úgy a boldogság forrása is Istennél található.

Isten szerinti boldogság: félreértésre adhat okot

A Biblia mind az Ó, mind az ÚSZ-ben sokszor beszél arról, hogy kik az Isten szerint boldog emberek. Ezeknek a boldogmondásoknak a felületes értelmezése azonban könnyen téves következtetésekre vezethet bennünket. Nem azért, mintha Isten igéje nem volna egyértelmű, hanem a boldogsághoz kapcsolódó mai jelentéstartalom miatt.

Ahogy már láttuk, a mai ember számára a boldogság egy szubjektív, az egyén örömigényét kielégítő állapot, míg Isten objektív, tárgyilagos ítéletet mond arról, hogy kik a boldog emberek.

Összefüggés: boldogság - áldás

Egy érdekes összefüggésre lelhetünk, ha összehasonlítunk két verset a Bibliában.

Zsolt. 34:9Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

Jeremiás 17.7Áldott az a férfi, a ki az Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;”

A Zsoltár 40:5-ben azt olvashatjuk még, hogyBoldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát”

Láthatjuk, hogy az áldott és a boldog szavak akár szinonimaként, felcserélve is használhatók.

Ha így szemléljük azt, hogy kiket nevez Isten boldognak, akkor azt mondhatjuk, hogy az isteni áldás tesz valakit boldoggá.

Kiket áld meg az ÚR? Akik Ő benne bíznak!

A Biblia szerint tehát a boldogság az Istennel való kapcsolat rendezettségének következménye. Ez az állapot pedig kegyelemből lehet a miénk, nem cselekedetekből. A boldogság Isten ajándéka, áldása a benne bízó ember számára.

Míg az ÓSZ-ben – különösen a Zsoltárokban és a Példabeszédekben – a boldogság, tehát az áldások az ember hűségének, istenszeretetének a jutalma, addig az ÚSZ-ben Jézus Krisztus által elnyert üdvösség feletti örömöt jelenti. A hit üdvözít minket, de az üdvösségünk felől való bizonyosság boldoggá tesz minket.

Hegyi beszéd

Ha a bibliai boldogság meghatározásáról beszélünk, akkor megkerülhetetlen Jézus hegyi beszédének az elején található 8 boldogmondás. (Máté 5:3-12)

Törvény – Hegyi beszéd összefüggés

Az ÓSZ-ben különösen nagy hangsúly terelődik a mózesi törvény bevezető szakaszára. Ez az ugye, amit úgy ismerünk, hogy a Tízparancsolat. Gyakran hasonlítják össze Jézus tanításait a mózesi törvényekkel. Érdekes lehet azon gondolkodni, hogy vajon mi volt az, amivel Jézus megkezdte a tanításait. Ha Mózes a Tízparancsolattal kezdte meg a Törvény kihirdetését, Jézus vajon mivel kezdte meg a tanításait?

Mt. 5.2: „És megnyitván száját, tanítja vala őket, mondván:”

A „megnyitván száját úgy is fordítható, hogy „megszólalt”.

Vajon miért ez az ünnepélyes bevezetés? Talán Jézus eddig néma volt? Hiszen természetes, ha Jézus tanítani akart, akkor meg kellett nyitni hozzá a száját. De minek ezt hangsúlyozni?

Már korábban is olvashattuk, a 4. fejezetben, hogy hogy Jézus beszélt és tanított a galileai zsinagógákban. Hasonlóképpen, Mózes is közölte már a néppel az Úr üzenetét a Törvény kihirdetése előtt is.

Valószínűleg a beszéd jelentőségét, súlyát akarta Máté ezzel a szólással hangsúlyozni. Érdekes párhuzamot jelent, hogy ahogyan Mózes is egy hegyen – a Sínai hegyen – kapta meg a törvényt, úgy Jézus is hegyről kezdte meg a nagy nyilvánosságnak szóló tanításait.

A Hegyi beszéd bevezető szakasza tehát tanításának kezdte, hasonlóan, mint a Tízparancsolat Mózes esetében.

A lelki szegények

Nézzük meg csak az első verset, úgy is mint Jézus tanításainak bevezetését.

3 „Boldogok a lelki szegények: mert övék a mennyeknek országa.”

A „szegények” szó itt szó szerint „koldusszegényt” jelent, nem olyan valakit, akinek kevés javai vannak, hanem olyan embert, akinek szó szerint nincs semmije. Olyan embert, aki teljesen más jóindulatára szorul ahhoz, hogy életben maradjon. A lelki szegények azok, akik felismerték, hogy önerejükből semmit sem tudnak tenni, ami tisztázhatná őket, csak a Szent Lélek erejében bízhatnak.

A szegény szó az ÓSZ-ben gyakran az „Istenben bízó” ember szinonimája, váltó kifejezése.

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.” (Zsoltárok 34:7). Az Isten bízó az Úrhoz kiáltott, aki segített rajta.

Azok az emberek, akik felismerik saját elveszettségüket, reménytelen helyzetüket, és megszűnnek a maguk erejében, saját büszkeségükben bízni és Istenhez fordulnak segítségért, övék, azaz ők részesednek a mennyek országában, nyernek tehát örök életet.

Jézus tehát már itt az első mondatában bevezeti a kegyelem általi üdvösség tanítását. Az Isten által ígért boldogság nem olyasmi, amiért küzdeni kell, amiben a körülmények megfelelő alakulása révén részünk lehet, hanem – miként a kegyelem – Isten ajándéka a benne bízó ember számára.

A Biblia nem a problémamentességet és az önző vágyak kielégítettségét nevezi boldogságnak, hanem az Istennel való rendezett viszony következményének tekinti azt. Boldog ember az, a kinek az Úr bűnt nem tulajdonít (Róma 4:8), mert bebocsátást nyert a Paradicsomba.

Összefoglalásul:

Több mint 100 boldogmondást találhatunk a Bibliában. Amikor ezeket olvassuk, ne keressük bennük a földi boldogság receptjét, ugyanis Isten nem azt mondja el bennük, hogyan érezheti magát a jelenben valaki boldognak, hanem az Ő jelenlétéhez, áldásához kapcsolja azt.

Boldogok azok, akik Istent keresik, mert megtalálják.

A Példabeszédekben ezt olvashatjuk (8:17):

Én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.”

Isten most keresett téged. Te megkerested már őt valaha?

Ha úgy olvasod ezt, hogy még sohasem fogadtad el Jézus Krisztust személyes Megváltódnak, akkor amikor azt hallod, hogy „Boldog Új Évet Kívánok”, akkor gondolj arra, hogy Isten is ezt akarja! Legyen ez az év, vagy akár ez a mai nap, amikor felé fordulsz, és elfogadod az Isten által kínált boldogságot ingyen, erőfeszítések nélkül.

Akik pedig már biblikus módon újonnan születtek, és bizodalmukat az Úr Jézus Krisztusba vetették, ezért övék az Isten szerinti boldogság, gondoljanak arra, hogy ez a jókívánság imakérés is egyben.

Mivel mint láttuk, boldog az az ember, aki az Úrban bízik, ezért amikor boldogságot kívánunk, nem földi örömöket kívánunk, hanem azt, hogy akinek mondjuk ezt, hívja segítségül ő is Jézus Krisztust személyes Megváltójának bűnei alól. Legyen tehát ne a világ szerint, hanem Isten szerint boldog! Ha akinek mondjuk, nem is érti ezt, Isten tudni fogja, hogy ezt kívánjuk.

Amikor pedig nekünk – akik már elfogadtuk Jézust Krisztust Megváltónknak - kívánnak akár most, akár máskor boldogságot, adjunk hálát az Úrnak, hogy Ő a mi erőfeszítéseink nélkül, ajándékba adja azt nekünk.

Ha nehézségeink támadnának az új esztendőben, adjunk hálát érte, hogy van vigasztalónk, aki megvigasztal minket, hiszen:

4 Boldogok, a kik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak

Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.” (Jakab 1:12)

 

 

 

Hozzászólások   

#1 Ráczné Nagy Róza 2011-11-05 15:46
2011. január 03-án reggel azzal a nagyszerű érzéssel mentem munkába, hogy ez az év nagyon jó lesz. Ahhoz képest már aznap délután konfliktus helyzet alakult ki köztem és a feletteseim között. Felmondtam, de továbbra is úgy éreztem, hogy ez az év nagyon jó lesz. Három álláslehetőség közül választhattam, de nem ez volt a fontos, hanem az, hogy április 16-án megismerkedtem egy csodálatos emberrel, aki megmutatta nekem az Istenhez vezető utat. Semmit nem erőltetett rám, első találkozásunkko r csak annyit mondott: "Én hiszek, nagyon hiszek." Csodálatos változásokon mentem keresztül az elmúlt 7 hónap alatt. Szívem és lelkem teljes szeretetével fordulok minden nap az emberek felé és ők is úgy viszonyulnak hozzám. Amikor csak lehetőségem nyílik rá, beszélek a hitről és az Istenről. Boldogságos állapotban élek, és ez az év valóban nagyon jó.

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés

Ki olvas minket

Jelenleg 50 vendég és 0 felhasználó van vonalban.