A Bibliában azt írja Pál apostol Timótheusnak, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. (1 Tim. 2:4). Én is ezt szeretném. A keresztyén éveim alatti szomorú tapasztalatom azonban az, hogy nagyon sok embert éppen a vallása akadályoz meg abban, hogy az igazság ismeretére eljusson, és így üdvözüljön. Nem az számít, hogy ki melyik egyházban van elkötelezve, hanem csak az, hogy Isten iránt VALÓBAN el van-e kötelezve! Az Istennel való kapcsolatnak vannak feltételei, melyeket talán mondani sem kell, hogy nem mi emberek, hanem Isten határoz meg. Isten ezt a Bibliában tette meg. Az emberi hagyományok sajnos sok egyházban nagyon eltorzították, hogy melyek is ezek a feltételek.

Jézus ezt pontosan el is mondta: "Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai."   (Máté 15:8 - 9).
A történelmi korszakok változnak, de az az emberi mentalitás sajnos nem, hogy a hivatalos vallás eltorzítja, és a saját hagyományaival helyettesíti Isten kijelentéseit, amelyek aztán így csak emberi parancsolatok lesznek. Ennek az a következménye, hogy sok milliónyi magát kereszténynek, istenhívőnek valló ember nem hívő igazából. Hisz valamiben, de nem abban, amit Isten mond.

Pál és Silás a filippi börtönőr kérdésére, hogy "Uraim, mit kell nekem cselekednem, hogy üdvözüljek?", a következő választ adták: "Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz"   (ApCsel. 16:30-31)

Sokan mondják: "Én hiszek Jézus Krisztusban". De mit jelent valójában hinni?
Elismerni, hogy Ő létezett? Ezt az ördögök is hiszik, és rettegnek (a rájuk váró ítélettől). Elismerni, hogy Ő valóban feltámadt a halálból, és Ő valóságos Isten? Igen, ezt minden hívő hiszi, de egy történelmi tény tudomásulvétele még nem szerez üdvösséget senkinek.

Mit jelent akkor Jézusban hinni? Figyeljük meg, hogy a börtönőr azt kérdezte, hogy mit kell CSELEKEDNIE. Ma is ezt kérdezik sokan: "mit kell tennem, cselekednem, hogy Mennybe juthassak?". Válaszukban azonban Pálék semmit olyat nem mondtak, ami a "cselekvés", "tevés" kategóriájába tartozna. Vagyis nem mondtak semmi olyat, hogy "menj el egy paphoz, és valld meg neki a bűneidet", vagy "keresztelkedj meg" vagy "végezz valamiféle egyházi szertartást", "tegyél fogadalmat", "járj templomba", "jó cselekedeteket tegyél" stb. stb. Hosszan lehetne sorolni a különféle cselekedeteket, amelyektől az emberek azt remélik, hogy tetszésre lelhetnek általuk Istennél. Pál és Silás azonban semmi ilyesmit nem mondott. Azért nem, mert Isten "Nem az igazságnak cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által"  (Tit. 3:5).

Jézusban hinni magában foglalja azt is, hogy hinni abban, amiért Ő a világba jött. "És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn." (1Ján 3:5). Jézus mindenek előtt azért jött el a világba először, azért vett fel emberi formát, hogy elvegye a világ bűneit. Aki tehát úgy gondolja, hogy ő egy alapjában igaz ember, akinek nincs semmi igazán komoly bűne, az megtagadja ezzel, hogy Jézus miatta is eljött, az ő bűnei miatt. Habár gondolhatja azt, hogy ő szereti Jézust, de valójában nem hisz benne, hiszen nem hisz abban, amiért Jézus valójában a földre jött.
Mások esetleg úgy gondolják, hogy vannak ugyan bűneik, de saját maguk igyekeznek megoldást találni azokra, általában jó cselekedetekkel, vallásos szertartások segítségével. Az egyházak pedig adják is a lovat az ilyen gondolkodás alá, önmagukat mintegy vallásos szolgáltatóként állítva, akik kiszolgálják az ilyetén igényeket. Jól ismert: ahol mutatkozik egy igény, ráadásul tömeges igény, ott megjelennek az ezen igényeket kielégítő szolgáltatók is.

Mit jelent tehát Jézus Krisztusban hinni, ami által üdvösségünk lehet, és ami nélkül menthetetlenül elkárhozunk, bármennyire "jó" emberek voltunk?
1. Elismerni, hogy mindenestül bűnösek vagyunk, hogy nincs bennünk semmi jó, ami Isten előtt kedves lehetne.
2. Megérteni, hogy bűneink miatt az Igazságos Isten teljes joggal ítél bennünket örök kárhozatra, mert "a bűn zsoldja halál" (Róm. 6:23a)
3. Felismerni Isten jóságát, aki mindezek ellenére nem akarja a mi bűnhődésünket, ezért maga gondoskodott helyettes áldozatról, amikor a második isteni személy, Jézus Krisztus testté lett, hogy meghalhasson a mi bűneinkért. Nem csak úgy általában a világ bűneiért, hanem személyesen az ÉN bűneimért.
4. Elismerni, hogy Jézus mindent maga elvégezett, ahhoz senki a maga cselekedetéből semmit hozzá nem tehet, és KÉRNI Tőle, hogy legyen a személyes Megváltónk. Nem elég tehát tudni azt, amit Jézus tett, hanem kérni kell Őt és köszönetet mondani neki, hogy mindezt énértem is tette.

Bárki, aki ezekből valamit nem hisz, vagy úgy érzi, hogy Jézus áldozata nem volt elegendő, ezért neki ahhoz még bármit is hozzá kell tenni, az szomorú, de nem hisz Jézus Krisztusban. Hanem hisz egy maga vagy mások kreálta bálvány jézusban, aki nem létezik.

Sokan mondják nekünk: én katolikus, református, evangélikus ... vagyok, és jó az nekem, nem akarok baptista lenni.
Mi nem azt akarjuk, hogy bárki baptista legyen, hanem azt, hogy hívő legyen, hogy üdvössége legyen. Sokan elutasítják a közeledésünket, a legfájdalmasabb és szívszorítóbb azonban az, amikor úgy zárulnak be előttünk az ajtók, hogy "én ilyen-olyan vallású" vagyok. Jézus azt mondta, hogy arról ismerni meg az Ő tanítványait, hogy egymást szeretni fogják. Ezek az emberek azonban nem szeretett testvért látnak bennünk, hanem ellenséget, riválist. Kérdés tehát, hogy valóban Jézus tanítványai-e, vagy csak egy külsődleges vallásuk van-e? Eme vallásos emberek nagy része az örökkévalóságot sajnos a Pokolban fogja szenvedni, mert sohasem hallották, sem nem akarták hallani, hogy mit jelent Jézusban igazán hinni.

Az idő fogy, minden tekintetben. Senki sem tudhatja, mit hoz számára a holnap, vagy akár a következő perc. Addig van lehetősége átgondolni, és dönteni a Jézushoz fűződő viszonyáról, amíg életben van. A halála után mindenki sorsa végleg eldől. Menny vagy Pokol. Most kell eldönteni!
Az idők jelei azt is megmutatják, hogy e világkorszak a vége felé közeledik. Jézus visszatérése a küszöbön áll. Akár ma is megtörténhet. Ezzel pedig lezárul Isten kegyelmi időszaka, amíg még lehetősége van a bűnösnek megtérnie.
A politikai, gazdasági helyzet, és minden egyéb eltörpül eme legfontosabb kérdés és döntés mellett. Ezért fektetünk mi olyan nagy erőfeszítést abba, hogy elmondjuk ezeket az embereknek. Most Olaszországból hívtunk meg egy prédikátort, aki azért utazott olyan messziről ide, hogy erről beszéljen. Sajnos a legtöbben nem érzik e kérdés súlyát, és innen a szomszédból sem veszik a fáradságot, hogy eljöjjenek meghallgatni. Inkább ringatják magukat egy hamis illúzióban. Milyen nagy kár, ó, milyen nagy kár!

Bízom benne, hogy lesz valaki, aki e sorokat olvasva az Úr kegyelméből új felismerésre jut, és elkezdi úgy keresni Istent, ahogyan Ő szeretné, hogy keressük!
Ámen!