Egyszer egy vándor betévedt egy sűrű erdőbe. Az erdő hatalmas volt, és át meg átszőtték az össze vissza vezető ösvények. A vándorunk sehogy sem találta meg a haza vezető utat. Az erdőben találkozott különféle emberekkel, akik különböző utakat javasoltak a számára, de végül egyik sem vezette el a céljához. Olykor némely fákra szögezve nagyon mély emberi bölcsességeket talált felírva, amelyek felvidámították a lelkét. A kivezető utat azonban ezek sem mutatták meg a számára, és lélekmelengető hatásuk is hamarosan elmúlott.

Találkozott emberekkel, akik az erdő szelleméhez fohászkodtak, és váltig állították, hogy az segít rajtuk. Olyanok is akadtak, akik az ősök hagyományaiban, és azok szellemeiben vélték megtalálni a kivezető utat. Mások a fákat, állatokat, vagy magát az erdőt tisztelték. Megint mások nem hittek semmi effélében, semmi „erdőfelettiben”, csak abban amit látnak, és azt állították, hogy mindenkinek magának kell megtalálni a maga útját, mert mindenkinek saját, egyéni útja van.

Már évek óta bolyongott az erdőben, amikor találkozott egy emberrel, aki azt mondta, hogy az erdész, ennek az erdőnek a gazdája küldte őt hozzá.

Az erdész tudja – mondta az ember -, hogy már régóta keresed a haza vezető utat, de nem találtad meg. Most elküldött engem hozzád, hogy mutassam meg azt neked. Tudod, ezt az erdőt ő ültette az apjával együtt annak idején. Ő minden fát, minden fűszálat, minden ösvényt ismer. Adott nekem egy térképet, amelyen megtalálhatod az utat haza. Azzal átadta a térképet.

A vándor nézegette azt, majd rátekintett arra az útra, amely be volt jelölve rajta. Cseppet sem tetszett neki az az út, mivel egy kaptatón vezetett felfelé, kényelmetlennek látszott arra menni. Úgy tűnt, sok lemondással jár azon járni. Végül inkább elindult a szemközi irányban lévő napfényes tisztás felé.

Aztán találkozott egy barátjával. Ő azt javasolta neki, hogyha legközelebb összetalálkozik ezzel a térképes emberrel, akkor kérje meg őt, hogy ne beszéljen az erdészről neki többet. Bármi tanácsot adhat, csak az erdő gazdáját ne hozza szóba.

Hamarosan a vándor újra találkozott is a térképes emberrel. Szólt is hamar, hogy az erdész nem szeretné, ha szóba kerülne. Lehet, hogy neked az a meredek tetszik – mondta -, de én más vagyok, nekem az az út nem szimpatikus!

A térképes ember széttárta a kezét: „Nem haragszom rád, azonban ezt az egyet el kell mondanom: A haza vezető út itt van előtted. Ha rátérsz, már ma otthon lehetsz. Csak ez az egy út vezet ki az erdőből, ebben biztos lehetsz. Ez nem egyéni ízlés kérdése: számodra is, ahogy bárki más számára, csak ez az egy hágó járható. Nem kell ezt választanod, de csak ez a jó választás. Nincs más, az erdész így rendelkezett. Az ő erdejében vagy, akár tetszenek a szabályai, akár nem. Csak ennyit akartam, hogy tudj erről! Sok félmegoldás létezik, amelyeket rendre kipróbálhatsz, de ki biztosan nem jutsz általuk a sűrűből. Csak egy végleges megoldás létezik, az, amiről most nem akarsz hallani. Segíthetnék rajtad, de nem hagyod. Örömmel találkozok és beszélgetek veled bármikor, de csak ez az egy út tud valóban segíteni rajtad.

Az erdész elmondta nekem azt is, hogy hamarosan ki fogja vágni az erdőt, és újat ültet helyette. Túlságosan megromlott már, elszaporodott benne a gaz. Azért küldött engem és másokat is, hogy figyelmeztesse a bent lévőket, hogy menjenek ki belőle, mert már készen van a balta, bármikor indulhat a vágás. Amikor ez megkezdődik, már senki nem mehet el, aki benne kószál, hanem a fák sorsára jut: őt is tűzre fogják hányni. A gazda nem kötelez senkit, hogy elmenjen, de a térképet mindenkinek megmutatja, hogy választhasson: marad vagy megy. Csak egy út vezet kifelé, amit ő kijelölt. Aki tehát abban bízik, hogy jól eléldegél majd a csalitosban, hamarosan nagyon csalatkozni fog.”

A vándornak sok problémája volt az erdőben. Hol nem jött ki jól a többi erdőlakóval, még a hozzá legközelebb állókkal sem, hol megélhetési problémái voltak, hol boldogtalannak érezte magát.. Abban a paradox helyzetben van még mindig, hogy létezik számára egy megoldás, de pont azt az egy megoldást nem akarja választani. Hogyan fog alakulni a vándorunk sorsa? Nem tudjuk ma még. A döntés az ő kezében van...

Szereplők:

a Vándor: te vagy

az erdő: a világ és az élet

az Erdész: Isten

a Térkép: a Biblia

az ismerős: egy jó szándékú barát

a térképes ember: én vagyok (szerző)