A gyakorikerdesek.hu oldalon tette fel ezt a kérdést egy keresztyén testvérem és barátom. Én is írtam hozzá egy választ, melyet most itt is közzéteszek.

Három fogalmat szeretnék pontosítani.

1. Térítés

Ahogy a kérdező is pontosította már valamelyik kommentjében, a valódi hívők nem „térítenek”, hanem igyekeznek minél több embernek elmondani az Igazságot, de rájuk hagyva a döntést.

 2. Hívő

Mindenki hisz valamiben, így minden ember „hívő”. A „hívőn” ebben a kérdésben azt az embert értjük, aki újjászületett keresztyén, és elfogadja teljes mértékben, hogy a Biblia Isten ihlett Igéje és teljes mértékben igaz. Nem hívő ilyen értelemben azonban automatikusan az, aki vallásos, tagja valamely egyháznak, gyülekezetnek. Élesen meg kell ugyanis különböztetni, amit a vallások, vallásos emberek tesznek, és amit egy olyan ember tesz, aki hiszi és elfogadja Jézus Krisztus érte hozott váltságművét. Az előbbi ugyanis valóban térítést végez: minél több embert megnyerni azért, hogy az adott vallási szervezet (ill. annak vezetője, vezetői) nagyobb anyagi haszonra, hatalomra, befolyásra tegyenek szert. (Gyakran jóhiszeműen, nem sejtve a valódi célt). Az utóbbi (az igazi hívő) azért akar megragadni minden lehetőséget, hogy beszéljen az általa megismert Igazságról, mert tudja, hogy csak az adhat igazi kiteljesedett, örömteli életet ebben a világban, és menthet meg a bűnök miatt az Igazságos Isten által majdan bekövetkező ítélet alól. Isten nem akar senkit elítélni, ezért a Fiúban, Jézus Krisztusban magára vállalta az emberiség bűneinek büntetését. Isten tehát nem elengedte (elnézte) a bűnt, hanem kifizette érte a büntetést. Amit a világ „térítésnek” tart, - és egybemossa a vallások erőszakos „hittérítésével” -, az ennek a váltságműnek a hívők általi minél szélesebb körű megismertetése az emberiséggel.

3. Ateista

Az a-teista konkrétan azt az embert jelöli, aki tagadja egy személyes Isten létezését. A legtöbb ember azonban inkább csak kételkedő (agnosztikus), aki nem hiszi (nem akarja hinni), hogy létezik ilyen Isten. Még R. Dawkins is kénytelen agnosztikusnak mondani magát, hiszen ha tudományos akar maradni, akkor kénytelen belátni, hogy Isten nemlétezését lehetetlen kétséget kizáróan bizonyítani, így önmagát nem ateistának, hanem maximális kételkedőnek nevezi.

 

Azt hiszem, jobban meg lehet válaszolni ezt a kérdést, ha az „ateistát” kétfelé bontjuk, és most itt így értelmezzük.

Az első az „evolucionista ateista”, aki azért nem hisz Istenben, mert az evolúciós elmélet fogadja el igaznak.

A második – elnézést a kifejezésért, de a Biblia (tehát Isten) jellemzi őket így - az „együgyű ateista”, aki nem is veszi a fáradságot hozzá, hogy tájékozódjon az élet alapkérdéseiről, hanem csak éli világát, a saját boldogulásán kívül mással nem igen foglalkozik.

Az „evolucionista ateistáról” ezt mondja Isten: „Ezt mondta a balgatag (más ford.: bolond) az ő szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.” (Zsolt. 53.2)

Ez a fajta ateista a „térítő ateista”, és vele lehet találkozni gyakran az ilyen fórumokon is. Ők állnak az olyan csatornák, folyóiratok mögött, mint a NatGeo és hasonlók. Ők tényleg téríteni akarnak, de a térítést máshogy nevezik: „tudományos ismeretterjesztés”-nek hívják. Az ismeretterjesztéssel önmagában nem lenne gond, hiszen jó dolog megismerni mások nézeteit is. Azzal azonban, hogy hozzábiggyesztik: „tudományos”, azt sugallják: „kétséget kizáróan igaz”. Ez pedig már erőszakos térítés. Nem fizikailag erőszakos, de szellemileg igen. Azt közlik általa, hogyha nem fogadod ezt el, akkor ostoba, maradi, bigott vallási fanatikus vagy. (Igen, Isten is mond hasonlót emberekről, de Ő nem ember, hanem Isten, tehát Ő megteheti ezt, mígy egyik ember a másikról nem!) Pedig a „tudomány” soha nincs a teljes igazság birtokában, nem egy abszolút fogalom, amihez mindet mérni lehet, hanem egy mindig változó, az adott kor ismeretszintjét tartalmazó fogalom. (Bocsánat, de nem kívánok most a tudomány meglehetősen bonyolult fogalmának részletesebb elemzésébe fogni).

A „térítő vagy evolucionista ateista” nem azért akar téríteni, mert féltő szeretet munkál benne az embertársai iránt, akik elvesznének az ő térítő munkája hiányában (hiszen nem is hisz ilyesmiben), hanem az ős-bűn, a büszkeség munkál benne. Továbbá a hiúság és egyéb önző indulatok. Nem tűrheti, hogy létezhet egy olyan Hatalom, melynek neki engedelmeskedni kellene, ezért minden erejéből lázad és támad ellene. Nem veszi azonban észre, hogy egy titokban létező másik hatalomnak szolgál ezzel: a Gonosznak.

 

Az „együgyű ateista” valóban nem térít. Miért tenné? Önmagán, és közvetlen környezetén kívül nem érdekli más. Vannak köztük, persze, emberek, akik kiállnak bizonyos ügyek mellett (segítenek az éhezőknek, elesetteknek, egyéb rászorulóknak), csatlakoznak különféle egészségmegőrzést, társadalmi felzárkózást stb. elősegítő mozgalmakhoz, olykor üzleti vállalkozásokhoz, de ezek mögött valahol mindig megbújik az önző ok. Azért teszik, mert az valahol hasznot hajt a számukra is, akár anyagiakban, akár más módon.

 

Van persze átjárás e magam alkotta két fajta ateista között; nem biztos, hogy mindenki szigorúan egyik vagy másik kategóriába tartozik. Van sok olyan ember, aki szépen leírja, beszélgetések során elmondja, hogy ő hogyan látja a világot, de hozzáteszi azt is, hogy nem akar senkit meggyőzni a maga igazáról. Miért nem akarja? Mert nem érdekli a másik ember sorsa! Ha valóban azt gondolja, hogy az ő nézete a legjobb útja annak, hogyan kell élni, akkor, ha szeretné a másik embert, igyekeznie kellene őt is legalább alaposan tájékoztatni erről. Ha nem biztos a nézeteiben, miért nem keres tovább?

 

A valódi hívők tehát két okból aktívak abban, hogy beszéljenek másokkal a hitükről:

Először azért, mert újjászülettek Jézus Krisztus váltságművébe vetett hit és a Szent Lélek megújító munkája által, ezért valódi szeretet él a szívükben, hogy segítsenek azon embertársaikon, akik olyanok, mint egykor ők voltak, a bűn által megkötözve, örök kárhozatra ítélve.

Másodszor, mert Jézus kifejezetten parancsolja, hogy hirdessék ezt az örömhírt az emberek között. Ez a Nagy Küldetés. (Máté ev. 28:19-20). Hangsúlyozom, ez nem terhes parancs, hanem minden igazi hívő örömmel végzi.

 

A Példabeszédek könyve 8-9 fejezete is elmondja, miért hirdetik Isten beszédét a hívők (és miért nem térítenek).

A megszemélyesített Bölcsesség szavait olvassuk itt, akiről mi keresztyének már tudjuk, hogy azonos Jézussal (pl. 1Kor. 1:30, Kol 2:3, stb).

Péld. 8, MBT új fordítás

1 Nem kiált-e a bölcsesség, nem hallatja-e szavát az értelem?

2 Kiáll a magaslatok ormára, az útra, a keresztutakra.

3 A városba vivő kapuknál, a bejáratoknál hangosan kiált.

4 Hozzátok kiáltok, férfiak, szavam az emberekhez szól.

5 Legyetek okosak, ti együgyűek, legyetek értelmesek, ti ostobák!

6 Hallgassatok rám, mert fontos dolgokat mondok, ha felnyitom ajkamat, helyes, amit mondok.

7 Mert szám igazságot szól, ajkam utálja a gonoszt.

8 Számnak minden szava igaz, nincs bennük csalárdság vagy hamisság.

9 Mind világosak az értelmeseknek, és az ismeretre vágyóknak érthetők.

10 Intésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt, inkább a tudást, mint a színaranyat!

11 Mert értékesebb a bölcsesség az igazgyöngynél, és nem fogható hozzá semmiféle drágaság.

12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az okossággal, és nálam van a megfontolt tudás.

13 Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet, a helytelen utat. meg az álnok beszédet gyűlölöm.

14 Enyém a tanács és a jutalom, én vagyok az értelem, enyém a hatalom.

 Az 5. versben áll, hogy Jézus az együgyűekhez szól, őket hívja, hogy legyenek értelmesek, ismerjék meg az Igazságot (7. vers).

 Péld. 9:1 -6

1 A bölcsesség házat épített magának, hét oszlopot faragott hozzá.

2 Levágta vágómarháját, megfűszerezte borát, és megterítette asztalát.

3 Lányokat küldött ki, hogy így kiáltsanak a város magasan fekvő pontjain:

4 Aki tapasztalatlan, térjen be ide! Az esztelennek pedig ezt mondja:

5 Jöjjetek, egyetek a kenyeremből, és igyatok fűszerezett boromból!

6 Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!

 A Bölcsesség (Jézus) megépítette a házát, gazdag étkezést készített elő, majd kiküldte szolgálólányait (ezek vagyunk mi, hívők), hogy hívjuk az embereket, ezt mondván nekik: „Hagyjátok el az együgyűséget, és éltek, járjatok az értelem útján!” (6. vers).

 

Vannak azonban, akiknek nem használ az intés, mert csak csúfolódnak:

7 Aki meginti a csúfolódót, maga fog pironkodni, aki megfeddi a bűnöst, magát szennyezi be.

8 Ne fedd meg a csúfolódót, mert meggyűlöl téged, de fedd meg a bölcset, az szeretni fog téged!

A „csúfoló”, úgy vélem az első fajta ateista, akinek nem használ az intés, csak gúnyolódni fog rajtad. Jézus tehát kifejezetten azt mondja, hogy kiáltanunk kell, szólni az Ő Igazságát, de ennél tovább ne menjünk. Ne kezdjünk el nyomulva téríteni, mert egyrészt hasztalan, másrészt magunknak ártunk vele, amikor szitkokat kapunk vissza. Az oldalon olvasható hozzászólások némelyike ékes bizonyítéka ennek!

Ez egybecseng azzal, amit Máté evangéliumában is mond Jézus: „Ha pedig valaki nem fogad be titeket, meg sem hallgatja szavaitokat: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról.” (Máté 10:14)

 

Összefoglalva: Miért térítenek a hívők, és miért nem az ateisták?

A hívők nem térítenek, hanem evangelizálnak: hirdetik Jézus Megváltó örömhírét.

Azok az ateisták, akik térítenek, ezt Isten elleni lázadásukból kifolyólag teszik. Úgy képzelik, ha lerombolják az emberek nagy részében Isten ismeretét, ők is megszabadulnak az Isteni számonkérés ijesztő eshetőségétől.

Azon ateisták, akik nem térítenek, azért nem teszik, mert nem törődnek a többi emberrel, csak ameddig az nekik is hasznos.