A következőkben szeretnék megvizsgálni néhány olyan látszólagos ellentmondást, amelyet nekem tettek fel az elmúlt években. Némelyikkel bizonyára ti is találkoztatok már.

Három csoport:

1. versek közötti látszólagos ellentmondások
2. Isten jellemével, pl. igazságosságával szembeni ellenvetések.
3. Másolási hibából adódó apróbb eltérések

• Kísért Isten gonosszal, vagy sem?

(Jak 1:13) Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.

Ezzel szemben:

(1Móz 22:1) És lőn ezeknek utána, az Isten megkísérté Ábrahámot, és monda neki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.

Kísért tehát Isten, vagy sem?

A megoldás könnyen megtalálható, ha megnézünk más Biblia fordításokat is.

„Ezek után történt, hogy Isten próbára tette Ábrahámot, és megszólította: Ábrahám! Ő pedig felelt: Itt vagyok.”

Isten tehát nem kísértette Ábrahámot, hogy kövessen el valami bűnt, hanem próbára tette. Istentől semmi gonosz nem származhat, így Ő nem is kísért senkit gonosszal. A kísértés, hogy bűnt kövessünk el, mindig a Sátántól származik. Ellenben Isten próbára teheti a hívőt, hogy kipróbálja a hitét.

Ha az egész Bibliát a maga teljességében szemléljük, nyilvánvaló lesz előttünk ez a dolog.

A Biblia ihletettsége és tévedhetetlensége az eredeti szövegekre vonatkozik, nem a fordításokra. Ez nem jelenti azt, hogy a fordításokban nem lehet megbízni, de néha előfordul, hogy valamit nem lehet tökéletesen egy másik nyelvre átültetni, és ez vezethet félreértésekre.

Ez tehát nem ellentmondás. Isten nem kísért gonosszal, de a hívőt próbára teheti.

 

• Megbánja-e Isten amit tesz, vagy sem?

Ha Istennek valamit meg kell bánnia, akkor az azt jelenti, hogy nem látta előre, hogy mi fog történni, sőt nem volt képes az eseményeket a szándékainak megfelelően alakítani. Ez pedig mindentudását, mindenhatóságát, végső soron Isteni mivoltát érinti.

(4 Mózes 23:19 )„Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?”

(1 Sámuel 15:29)„Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy megbánjon valamit.”

Ezzel szemben:

(1 Mózes 6:6)„megbántaaz Úr, hogy embert alkotott a földön, és megszomorodott szívében.”

(1 Sámuel 15:11) „Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit meghagytam neki.”

Ez súlyos kérdés, hiszen Isten jellemét érinti. Az 1 Sámuel 15-bőlszármazó idézetek különösen problémásak, hiszen Sámuel könyvének ugyanazon fejezetében fordulnak elő. Mi lehet itt a megoldás?

Válasz:

A megbánással kapcsolatban meg kell különböztetnünk a belsőés a külsőmegbánást. A belső megbánáskor először is megváltozik az illető gondolkodásmódja a tettével kapcsolatban. Már nem helyesli, sőt, helyteleníti azt. A külső megbánáskor pedig ehhez mérten megváltoztatja cselekedeteit is. Teljes (belső és külső) megbánásra csak azok képesek, aki nem látják előre cselekedeteik következményét. Isten azonban mindent előre tud, amit elhatároz, meg is cselekszi.

„Mert ő ugyanaz marad. Ki változtathatná meg? Véghezviszi, amit lelke kíván.” (Jób 23:13)

„Nem hallottad még, hogy én ezt régóta elvégeztem, jó előre kiterveltem? Most csak véghezviszem...” (2Kir. 19:25)

„Én, az ÚR, megmondtam, be is teljesedik, mert véghezviszem!” (Ezék. 24:14)

„A régebbiek már beteljesedtek, most újakat mondok. Még mielőtt kibontakoznak, tudatom veletek. (Ézsa. 42:9)

Mindezek alapján biztosra vehetjük, hogy amikor Isten megbánást említ, akkor csupán tettei megváltozásáról beszél, melyet szintén jó előre tudott, hogy így fog eljárni. Az emberek a megbánást csak a viselkedés megváltozásából tudják érzékelni, azonban a viselkedés nem csak megbánás miatt változhat meg, hanem előre tervezettség alapján is. Mi emberek a megbánást csak a cselekedetek megváltozásából tudjuk érzékelni. Isten tehát ezen a módon tudatja velünk, hogy helyteleníti a cselekedeteinket, noha Ő mindig is tudta, hogy ekkor így fog tenni. Isten terve nem szenved csorbát, az emberi szemlélő számára a tette mégis a megbánáshoz hasonlít.

Megengedhető, hogy a bibliai szerzők ugyanazt a szót használják isteni és az emberi megbánásra, mert emellett elmondják, hogy Isten eredeti elképzelése sohasem változik. A figyelmes olvasó így megértheti, hogy Isten megbánása nem a gondolkodásának, hanem pusztán tetteinek megváltoztatását jelenti. Isten tehát már a teremtéskor tudta, hogy Ádám el fog bukni, hogy Saul nem lesz jó király stb.

Ez a kérdés szorosan összefügg az ember szabad akarataés Isten mindentudásalátszólagos ellentétével. Isten ugyanis előre tudja – sőt eltervezte -, hogy ki, hogyan fog dönteni, az ember azonban mégis szabadon hozhat döntéseket, és tettei alapján számon kérhető. Magyarul, Isten mindent tudását nem hozhatjuk fel majd mentségként, amikor számot kell adnunk előtte az életünkről, döntéseinkről, vagy éppen nem döntésünkről.(Például abban a legfontosabb kérdésben, hogy elfogadtuk-e Jézus Krisztust Megváltónknak, vagy sem). Attól, hogy Isten tudja – hiszen azért Isten -, hogy te hogyan fogsz dönteni, attól még a döntést neked személyesen kell meghoznod, saját belátásod alapján.

Isten megbánása tehát nem azt jelenti, hogy helyteleníti egy korábbi döntését, ezért újat hoz helyette. Isten megbánása csupán tetteinek megváltoztatását jelenti, melyet előre elhatározott már.

 

• Hány órakor feszítették meg Jézust?

„Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.” (Márk 15:25)

vagy

„Vala pedig a husvét péntekje; és mintegy hat óra. És monda a zsidóknak: Ímhol a ti királyotok! Azok pedig kiáltoznak vala: Vidd el, vidd el, feszítsd meg őt! ...(Ján 19:14-15)

3 vagy 6 óra? Ráadásul a 6 óra még csak a kihallgatás időpontja, nem a keresztre feszítésé. Addig még újabb órák telhettek el. Márk vagy János tévedett tehát?

A probléma itt valójában anakronisztikus jellegű. Vagyis a mai olvasók kortévesztése okozza. Az anakronizmus azt jelenti, amikor egy korszakot egy másik kor szemüvegén keresztül vizsgálunk, és ebből vonunk le hibás következtetéseket.

Ebben az esetben az 1. századra vetítjük ki napjaink viszonyait. Mi már természetesnek vesszük a nap óráinak egységes felosztását, de az első században ez nem volt így.

Két lényeges dolgot kell figyelembe vennünk. Az első, hogy egy óra nem volt szigorúan véve 60 perc, hanem nagyon változó időtartamot jelölhetett. A második, hogy az órák számolását sem ugyanakkor kezdték. A 24 órás ciklust akkor még nem használták.

A zsidók estétől reggelig, és reggeltől estéig számolták a 12-12 órát. A rómaiak a maihoz hasonlóan éjféltől délig, majd déltől éjfélig. Ezt ellenőrizni lehet a korral foglalkozó irodalmakban, de akár az interneten is.

Az ellentmondás könnyen feloldható, ha úgy tekintjük az időket, hogy Márk a zsidó időszámítással számolt, János pedig a rómaival.

Márknál tehát a nap 3. órájában történt a keresztre feszítés. Mai idő szerint ez 9 óra után lehetett.

Jánosnál nem a keresztre feszítés, hanem a kihallgatás időpontját jegyezte fel. Római idő szerint ez hajnal 6 órakor volt, ami egybeesik a mi jelenlegi időszámításunkkal is. Innen azonban még jó pár órának el kellett telnie a tényleges megfeszítésig. Ez lehetett akár 3 óra is. Így a keresztre feszítés 6+3=9 órakor történt. Pont úgy, mint Márknál.

Ez a „hiba” is meg van tehát oldva.

 

• Szabad-e azt mondani valakinek, hogy bolond?

(Máté 5:22) Én pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül, méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az ő atyjafiának: Ráka, méltó a főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére.

(Máté 23:17) Bolondok és vakok: mert melyik nagyobb, az arany-e, vagy a templom, amely szentté teszi az aranyat?

Mind a kettő kijelentést Jézus tette. Ellentmondott tehát önmagának?

Csak akkor tudja helyesen érteni valaki ezt a dolgot, ha nincsenek negatív előfeltevései Jézussal kapcsolatban. Igazából ahhoz, hogy valakinek egyáltalán eszébe jusson ebben eltérést látni, az kell, hogy negatív előfeltevései legyenek a Biblia megbízhatóságával és isteni eredetével szemben.

A helyes értelmezése Jézus szavainak egyszerűen az, hogy mi emberek nem mondhatjuk senkinek, hogy bolond. Semmilyen okból sem. Ha haragszunk rá, akkor sem.

Isten azonban mondhatja egy embernek, hogy bolond, ha az esztelenül cselekszik. Isten ítélete ugyanis nem szubjektív benyomásokon alapul, hanem a teljes igazság ismeretén. Jézus, mint Isten, mondhatta azt az írástudóknak és farizeusoknak, hogy bolondok. Ez igazából egy újabb érv Jézus isteni mivolta mellett.

 

• Saul (Pál) Jézussal való találkozása körüli látszólagos ellentmondások. Mit hallottak a Saullal lévők?

ApCsel. 9:3 - 7

(3) És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből:

(4) És ő leesvén a földre, halla szózatot, mely ezt mondja vala neki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

(5) És monda: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr pedig monda: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz: nehéz neked az ösztön ellen rugódoznod.

(6) Remegve és ámulva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Az Úr pedig [monda] neki: Kelj fel és menj be a városba, és majd megmondják neked, mit kell cselekedned.

(7) A vele utazó férfiak pedig némán álltak, hallva ugyan a szót, de senkit sem látva.

ApCsel 22:6 - 9

(6) Lőn pedig, hogy amint menék és közelgeték Damaszkuszhoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.

(7) És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nekem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?

(8) Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te kergetsz.

(9) Akik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, aki velem szól vala, nem hallották.

Hallották a szót vagy nem hallották tehát Saul kísérői? Valamit válaszolnunk kell rá, ha megkérdezik ezt tőlünk, nem bagatellizálhatjuk el a dolgot, mert akkor csak megerősítjük a kérdezőt abbéli meggyőződésében, hogy a Biblia tele van hibákkal.

Valójában nem olyan nehéz megérteni a dolgot, ha egy kicsit gondolkodunk rajta.

Az történt, hogy a Saullal lévő férfiak hallottak hangot, de nem értették azt. (9:7) „hallották ugyan a szót[phóné]”. A „szó” [phóné] jelenthet csak hangot, vagy zúgást is, nem csak érthető szavakat. Pl.: (Jel 1:15) „És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava [phóné]pedig olyan, mint a sok vizek zúgása [phóné].”

Ebben a versben mind a két értelemben szerepel a szó, és nyilvánvaló, hogy a vizeknek nem szavai vannak, hanem hangja, zúgása. Ez egy hasonlat, de a „phóné„ szó tágabb jelentéstartalma akkor is láthatóvá válik belőle.

(Apcs 26:14)„Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely ÉN HOZZÁM szól és ezt mondja vala …”.Jézus tehát kifejezetten Saulhoz szólt. A hangot hallották a többiek is, de nem értették, amit mond, mert azt kimondottan Saulhoz intézte az Úr.

Ha tehát valaki felül képes emelkedni a negatív előfeltevésein, akkor könnyedén be tudja látni, hogy nincs ebben sem semmiféle ellentmondás.

 

Midiániták vagy izmaeliták voltak-e akiknek testvérei eladták Józsefet?

1Móz 37:25 - 37:28

(25) Azután leülének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy íme egy ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Egyiptomba.

(26) És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?

(27) Jertek adjuk el őt az ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.

(28) És menének arra midiánitakereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az ismáelitáknakhúsz ezüstpénzen: [azok] pedig elvivék Józsefet Egyiptomba.

Válasz:

Az ismaeliták és a midiániták ugyan azok. Mind a két népcsoport Ábrahámtól származott eredetileg. Ismael Hágártól, a szolgálótól, Midián pedig Ketúráhtól, akit Sára halála után vett feleségül. Ezek később összekeveredhettek, mert egymás szinonimájaként használja a nevüket a Biblia. Lásd a Bírák 8:24-et.

Bír 8:22 - 8:24

(22) És mondának az Izrael férfiai Gedeonnak: Uralkodjál felettünk te és a te fiad és a te fiadnak fia, mert megszabadítottál bennünket a midiánitákkezéből.

(23) És monda nekik Gedeon: Én nem uralkodom felettetek, sem az én fiam nem fog uralkodni rajtatok. Az Úr uralkodik ti felettetek!

(24) Azután monda nekik Gedeon: Egyet kívánok [csak] tőletek, hogy adja nekem mindenikőtök a zsákmányul ejtett fülön függőket; mert arany fülön függőik voltak azoknak, mivelhogy izmaelitákvalának.

Gedeon a midiánitákkal harcolt, de ebben a versben, mint ismaeliták történik az utalás rájuk. Ez sem ellentmondás tehát.

II.

• Szabad-e ölni?

„Ne ölj.”(2Móz. 20:13)

„Így szól a Seregek Ura: Megemlékeztem arról, amit cselekedett Amálek Izraellel, hogy útját állta neki, mikor feljöve Egyiptomból. Most azért menj el és verd meg Amáleket, és pusztítsátok el mindenét; és ne kedvezz neki, hanem öld megmind a férfit, mind az asszonyt; mind a gyermeket, mind a csecsemőt; mind az ökröt, mind a juhot; mind a tevét, mind a szamarat.” (1Sám. 15:2–3)

Még egy nagyon gyakori vádra szeretnék kitérni, amelyet Isten igazságosságával szemben szoktak felhozni. Talán már találkoztatok vele ti is.

Gyakran vádolják Istent kegyetlenséggel azért, mert a kánaáni népek kiirtására adott utasítást Izráelnek.

(5Móz 7:2) És adja őket az Úr, a te Istened a te hatalmadba, és megvered őket: mindenestől veszítsd ki őket; ne köss velük szövetséget, és ne könyörülj rajtuk.

Igaz ez a vád, hogy Isten kegyetlenül bánt el ezekkel a szegény ártatlan népekkel? Valamit felelnünk kell erre!

Először is nézzük meg, hogy miért tette ezt Isten:

5Móz 9:4 - 9:5

(4) Mikor azért kiűzi az Úr, a te Istened azokat te előled, ne szólj a te szívedben, mondván: Az én igazságomért hozott be engem az Úr, hogy örökségül bírjam ezt a földet; holott e népeket az ő istentelenségükért űzi ki te előled az Úr;

(5) Nem a te igazságodért, sem a te szívednek igaz voltáért mégy te be az ő földjük bírására; hanem az Úr, a te Istened e népeknek istentelenségéért űzi ki őket előled,hogy megerősítse az ígéretet, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak: Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.

Konkrétan ezekért a bűnökért ítélte el a kánaáni népeket Isten:

5Móz 18:9 - 12

(9) Mikor te bemégy arra a földre, amelyet az Úr, a te Istened ad neked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek utálatosságai szerint.

(10) Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;

(11) Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;

(12) Mert mind utálja az Úr, aki ezeket műveli, és ez ilyen utálatosságokértűzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

A válasz tehát itt is teljesen kézenfekvő annak, aki negatív előfeltevés nélkül olvassa a Bibliát.

Az özönvíz után Isten világossá tette, mi a büntetése a gyilkosságnak.

(1Móz 9:6) Aki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

Ez a parancs minden népre, minden emberre érvényes. A kánaáni népek embereket áldoztak, ezért ítéletük emberi általi halál volt, melyet Isten az izraeliták által rendelt végrehajtani.

Azokban az országokban, ahol van halálbüntetés, senki sem tarthatja a bírót kegyetlennek, aki a törvények alapján hoz halálos ítéletet, és az ítéletvégrehajtót sem lehet gyilkosnak nevezni.

A gyilkosságot meg kell különböztetni a gyilkosság ítéletétől. Isten úgy rendelkezett, hogy a gyilkosság büntetése halál kell legyen. De az ítélet végrehajtása nem gyilkosság!

 

III.

Nézzünk meg néhány olyan igerész is, ahol tényleges eltérések találhatók. Vannak a Bibliában olyan kisebb eltérések – különösen Sámuel és a Királyok, illetve a Krónikák könyvei között – melyek másolási hibákból adódtak.

Nem tudom, meglepetés-e ez valakinek, hogy vannak ilyen helyek is. Nem szabad azonban becsuknunk a szemünket ezek felett, és úgy tennünk, mintha ezek nem is léteznének. Ezzel ugyanis hallgatólagosan elismerjük, hogy lehetnek hibák a Bibliában.

Amikor megnézünk néhány ilyen helyet, akkor érdemes felhívni rá a figyelmét annak, aki előhozakodik ezekkel, hogy figyelje meg: mekkora súlyú pontatlanságok ezek a teljes üzenet integritása, épsége szempontjából!

Egy véletlen másolói elírás valamely nem igazán jelentős dologban, és az üzenet szándékos megváltoztatása között ugyanis óriási a különbség.

Megkérdezheti valaki, hogyha Isten ihlette a Biblia íróit, hogy pontosan azt írják le, amit Ő akart, akkor miért nem vezette a másolók kezeit is úgy, hogy ne vétsenek hibákat?

Természetesen megtehette volna. De Isten bölcsességében még sem tette meg. Ő tudja, hogy miért, mi nem. Isten gondoskodott arról, amit ma a kezünkbe tartunk, az az Ő Igéje legyen. Jézus, amikor felolvasott az Írásokból, egy akkori tekercsből olvasott fel. Amikor látunk kisebb hibákat, azok sohasem a Biblia tanaira, hanem csak kisebb részletekre vonatkoznak. Általában nevek összecseréléséből, vagy számok elírásából.

 

• Hány éves korában kezdett uralkodni Akházia?

Huszonkétesztendős volt Akházia, mikor uralkodni kezdett, és egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ anyjának neve Athália volt, Omrinak, az Izráel királyának leánya. (2Királyok 8:26)

ezzel szemben:

Akházia negyvenkétesztendős volt, mikor királylyá lett, és egy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Anyjának neve Athália volt, a ki az Omri leánya vala. (2Krónika 22:2)

Hány éves korában kezdett tehát uralkodni Akházia: 22 vagy 42? Ez egy valós hiba, és a Királyok könyvében szerepel helyesen az adat. Ez nagyon könnyen belátható, csak el kell olvasni hozzá a szövegkörnyezetet. Akházia az előző király, Jórám fia volt, akiről ezt olvashatjuk: „Harminczkét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett, és nyolcz esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.” (2Kir. 8:17) Jórám halála miatt került a fia a trónra. Számoljuk ki, hány éves korában halt meg Jórám: 32 évesen kezdett uralkodni, és 8 évig uralkodott. Tehát 40 éves korában. Kérdés tehát, hogy egy negyven éves embernek lehet-e 42 éves fia? Olyat azonban már hallottunk, hogy 18 éves korában gyereke született valakinek. Tehát 22 éves fia már lehet neki. Ugyanezeket az információkat találjuk a Krónika könyvében is. Itt tehát egyszerűen elírták valamikor az évszámot.

A Királyok könyvének keletkezését 600 és 575 közöttre teszik a tudósok és talán Jeremiás volt a szerző, de ez nem biztos. A Krónikák könyvének összeállítását (körülbelül 10 forrásból) pedig 450 körülire teszik, és Ezsdrás a legvalószínűbb szerző. Inkább azon kellene megdöbbennünk, hogy két különböző leírása ugyanazon korszaknak, hogyan lehet ennyire egyező?Van két olyan történész napjainkban, aki teljesen egyet ért az előző 500 év történelmi eseményeit illetően?

Ez a hiba azonban az eredeti iratokban biztosan nem volt benne, hanem a mégoly gondos másolás során vétették. Több száz év egymást követő másolatain keresztül nem lenyűgöző ekkora pontosság?

Az ilyen apróbb hibák tulajdonképpen még további bizonyítékai a szigorú másolási szabályoknak. Ugyanis nem egy másoló felfedezhette ezt a nyilvánvaló hibát, még sem vette hozzá a bátorságot, hogy kijavítsa. Ennyire tisztelte a szöveget, amit másolt! Hiszen ez Isten szava! Ez újabb bizonyíték a mellett, hogy a Biblia szövegét nem változtatták meg!

(Rendőrségi nyomozók tudják, hogyha két vallomás hajszálra egyezik, akkor az gyanús!) Mintha Isten szándékosan engedne meg ilyen apró hibákat, hogy lássuk, az üzenet lényege sértetlen. Mert ugye nem gondolja senki, hogy ettől a Biblia üzenete megváltozna?

A Bibliában nagyon gyakran előfordul, hogy ugyanazt az eseményt, többen, más nézőpontból örökítik meg. (Gondoljunk csak az evangéliumokra.) Még sincs köztük eltérés. A különböző szerzők esetleg más részleteket tartanak fontosnak, és emelnek ki, de amit mondanak, abban teljes az összhang. Mely más könyv mondhatja ezt el magáról?

• Salamon öntött rézmedencéjének méretei

Még egy ilyen számadat eltérést nézzünk meg. Elég gyakran előkerül a Salamon által készíttetett réztenger méreteinek kérdése. Előfordulhat, hogy mi is találkozunk vele.

(1Kir 7:26) És a vastagsága egy tenyérnyi volt, és a pereme olyan, mint a pohár ajka, [vagy] a liliom virága, és kétezer báthfért bele.

(2Krón 4:5) Vastagsága egy tenyérnyi volt, és karimája olyan, mint a pohár ajka, [vagy] a liliom virága; és háromezer báthfért belé.

Mennyi víz volt az öntött tengerben? Ebben az esetben lehetséges az, ami a fordításból nem látszik, hogy 3000 báth fért bele, de 2000 báth volt, amennyit beletöltöttek. Vagyis nem töltötték tele.

A réztengerrel kapcsolatban fel szokott merülni egy másik méretbeli kérdés is.

(2Krón 4:2) Csináltatott öntött tengert is, mely egyik szélétől fogva a másik széléig tíz sing vala, körös-körül kerek, és öt sing magas, és harminc sing zsinór érte be a kerületit.

Matematikusok rögtön észrevehetik, hogy PI-vel számolva a kerületének 31,4 singnek (könyöknek) kellene lennie, nem 30-nak.

Ha azonban tekintetbe vesszük az egy tenyérnyi vastagságát, akkor a belső kerülete, már lehetett 30 sing. Sőt, ilyen módon a PI értéke egész pontosan ki is számolható.

• Voltak-e fiai Mikálnak?

(2Sám 6:23)Ennek okáért Mikálnak, Saul leányának nem lőn soha gyermeke az ő halálának napjáig.

(2Sám 21:8) De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak.

Az egyik vers azt mondja, hogy Mikálnak nem született gyermeke. A másik azt, hogy volt legalább 5 fia. A legvalószínűbb az, hogy a másolók itt felcserélték Mikál nevét Saul másik lányával, Mérábbal. Róla olvashatunk:

(1Sám 14:49) Saul fiai ezek voltak: Jónátán, Jisvi és Malkisúa. Két leányának neve pedig: az idősebbé Mérab, a kisebbiké Míkal.

Mikál Dávid felesége volt, nem lehett az 21:8-vab említett Adrielnek a felesége. Amikor Dávid menekülni kényszerült, akkor Saul egy Pálti nevű emberhez adta feleségül Mikált.

(1Sám 25:44) Saul pedig az ő leányát, Mikált, a Dávid feleségét Páltinak, a Láis fiának adá, aki Gallimból való volt.

A legvalószínűbb magyarázat az, hogy egy másoló felcserélte Saul két lányának nevét. Tehát helyesen Mérab 5 fiáról van szó, nem Mikáléról.

 

Összegzés

Felmerülhet tehát bennünk a kérdés, hogy Isten miért enged meg ilyen eltéréseket az Írásokban? Miért nem gondoskodik róla, hogy az hibátlan legyen?

Persze Isten megtehette volna ezt is. Bölcsességében azonban mégsem ezt tette.

A Biblia létrehozásával bemutatta természetfölötti hatalmát. A Biblia megőrzésével, pedig gondviselését mutatta be. Inkább az a meghökkentő, hogy több ezer év és több száz másolat során is csak ilyen kis jelentéktelen eltérések találhatóak benne.

Persze könnyebb helyzetben lennénk, ha semmi ilyen számadatbeli, név és hasonló eltérés nem volna a Bibliában. Abban biztosak lehetünk, hogy az eredeti kijelentésben nem is volt hiba.

Talán ez is része annak, ahogyan Isten megpróbálja az embereket. Hagy a hitetlenkedőknek fogódzkodókat, amelyekbe kapaszkodhatnak hitetlenségükben.

Miért teremtette Isten a világot olyannak, amely lehetővé tette az evolúciós elképzelés térnyerését? Miért teremtette például a Holdat olyannak, mintha az több milliárd éves lenne? De ezzel az erővel azt is kérdezhetnénk, hogy miért helyezte a jó és rossz tudásának fáját az Éden kertjébe? Azért, hogy az ember választhasson.

Aki pozitív előfeltevéssel vizsgálja meg ezeket az eltéréseket, beláthatja, hogy ezek semmit sem torzítanak Isten üzenetén. Pontosan tudjuk, hogy Isten mit vár el tőlünk. Isten gondoskodott róla, hogy tudhassuk.

Amikor feladunk egy küldeményt a postán, akkor gondosan becsomagoljuk azt. Ha a csomagolás meg is sérül, a belső fontos küldemény ép marad. Isten is úgy tűnik, megengedte, hogy a csomagolás néhány helyen kissé megkarcolódjon. De azon kell meglepődnünk, hogy több ezer év távlatából egy ilyen sérülékeny üzenet mégis szinte tökéletesen ép maradt. Fontos rész sehol sem sérült meg.

Ha valaki tehát a Bibliában lévő ellentmondásokról kérdez bennünket, nem kell megijednünk, hanem bátran mondhatjuk neki, hogy a Biblia pontosan Isten kijelentését tartalmazza most is ugyanúgy, mint keletkezésének idején.

Ha valamely itt most nem tárgyalt ellentmondást hoz fel valaki, nyugodtan járjunk utána, mert mindre van megfelelő magyarázat.